Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 11. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1911. márczius 18. 11. szám. Előfizetési árak: Egész évre ...................... 8 korona. Félévre ...................... .. 4 „ Negyedévre ............................... . .. 2 „ Tanítóknak egész évre .. .. 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők: Suták István Csáky Gusztáv, = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ,'."i Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ___ Nyilttér sora 40 fillér.________ Ká rolyi József gróf beszéde. (N. Sz. A.) Rövid, de minden szavában jelentőséggel biró izig-vérig 48-as beszéd volt, amit a nemes gróf, kerületünk képviselője a március 15-iki ünnepi lakomán a Kossuth-serleggel kezében mondott. „Büszkének szeretem a spanyolt“ mondja a közmondás. Meg nem alkuvó- nak az egyenes utón, küzdelmet nem félve, anyagi előnyöktől meg nem tántorítva, áldozatot nem sajnálva, a cél felé haladónak szeretjük a 48-ast, sőt csakis igy szeretjük és tiszteljük, ellenben megvetjük, ha alkuszik, paktál és húsos fazékért leszerel. Aki magát Kossuth Lajos hívének mondja, érezzen és cselekedjék Kossuth Lajos szelleme szerint. Ha fürödni akar a 48. hazafias fényében és dicsőségében, viselje annak következményeit, a küzdelmet és nélkülözést is. Elismeréssel és osztatlan tetszéssel fogadták épen ezért Károlyi József gróf szavait a 67-esek és talán azon 48-as kisemberek, a kik a koalíció alatt sem örültek Kossuth miniszterségének, a kik sem rangot, sem hivatalt, sem anyagi előnyöket nem kértek és kaptak elveik feladásáért, de mit érezhették Falussy Árpáddal élükön a 48-as gyászmagyarok, mikor Károlyi József gróf minden szava egy vád volt, mely ostorcsapásként sújtott le reájuk három év alatti működésűkért? Azok, kik a Majos ügyben oly gyáván és szégyenteljesen viselték magukat mert ez indítvány néppárti oldaról jött és mert Falussy Árpád főispáni székét féltették, menjenek gróf Károlyi Józsefhez 48-at tanulni. Március 15-iki beszédéből megérthetik, hogy a 48-at küzdelem és meg nem alkuvás, nem pedig főispánság és húsos fazék vezeti a célkoz, a bo- dajki választásból pedig megtanulhatják, hogy az igazi 48-as a néppárttal, nem pedig a néppárt ellen működik. A bodajki választókerületben volt bátorsága gróf Károlyi Józsefnek, a néppárt vezérével gróf Zichy Aladárral fa- luról-íalura járni és 48-as elvtársait figyelmeztetni, hogy mivel a politikai viszonyok a pártok együttműködését kívánják és mivel a 48-asoknak szükségük van j a néppárt támogatására, erkölcsi kötelességük ezt vissza is szolgálni és esetenként néppárti jelöltre is szavazni. Ezt az eljárást követeli a politikai becsület és tisztesség. Le nem szerelni az ellenfélnek, de viszonozni a fegyver- társnak a támogatást. — Ezzel szemben azonban a Falussy Árpád szatmármegyei 48-asai azt tartották, hogy a néppártnak éveken át élvezett támogatását csendőrszuronnyal és hivataios pressióval illik viszonozni, ellenben a bécsi hatalomnak lehet és kell engedni, ha a húsos fazék megmentéséről van szó, sőt olyanok is vannak, kik nyíltan hirdetik, hogy inkább a kormánypártra, mint a néppártra szavaznak. Szivükre veszik-e negyvennyolcasaink a gróf Károlyi József szavait? Hajlandók lesznek-e beismerni és megbánni múltbeli bűneiket és rátérni a küzdelem és szenvedés egyenes útjára és lemondani azon ábrándokról, a melyek görbe utón a hatalom és konc birtokához vezetik vissza őket ? Hajiandók lesznek-e ezen célból első lépésként tisztázni, hogy melyik 48-as párthoz tartoznak ? A Falussy Árpád elnöksége garancia arra, hogy mindez nem fog megtörténni. A főispáni audiencziáról azt a szenzá- cziót bocsátja útra a „Nagykároly,“ hogy 18 perczig tartort és Ö Felsége a székhely kérdés iránt érdeklődve elitélöleg nyilatkozott Szatmár törekvéséről. Nem tudjuk, hogy nevezett lap nem -e az udvarral való összeköttetései révén jutott adataihoz, mi azonban a- főispántól vett informátiónk alapján kénytelenek vagyunk meg- czáfolni a híradást, miután az audienczia nem tartott a szokásos 4—5 perczriél tovább és ez alatt a király főleg az ököritói katasztrófa iránt intézett kérdéseket. Az ököritói segélyek késedelmezése ügyében nagy támadások jelentek meg a fővárosi sajtóban vármegyei közigazgatásunk ellen. Mi sem áll'tőlünk távolabb, mint hogy közigazgatásunk jóságát vitassuk, azonban azt el kell ismerni, hogy ez esetben a minisztérium a hibás. A kormány volt az, mely nem elégedett meg a bizottság munkáival, hanem különféle Most már bevallom . . . Most már bevallom: eddig hazudtam Reményeimből építettem kártya-várat. Büszke voltam, kérkedő, gőgös, önhitt S visszavertem magamról a vádat. Nem koldultam sohasem szerelmet tőled, Bár belül küzdöttem rémes vésszel. Betakartam véresre kinzott szivem. Hazugságokból szőtt színes térítővel. Daczoltam sokáig némán, megadással, Arczom hamvát a szenvedés leverte, Összeomlott a színes kártya-vár S minden szép álmomat eltemette. Most már bevallom neked édesem: A szivemben zordon tél ütött tanyát. Vigyázz, s kerüld el ezt a bús vidéket, Nehogy megtudd, kit terhel a vád. Jíessler Antal. Álom.*) irta : Dr. Hantiig Györgyné. A liliomfehér tisztaságú lelkek honába leszállt az est. A nyugalom s pihenés ideje. A természet is lassan álomba merül. Nem dalol a csicsergő kis madár. A fényes égből parányi angyalkák repülnek ilyenkor a lelkek fölé s kiterjesztett szárnyakkal őrzik álmukat, hogy még az is fehér maradjon. Valami csodálatos, bűvös békés nyugalom honol itt. Elhagyva a tiszta birodalmat s lelkem szárnyra kel s repülünk messze, messzire. Ám egyszerre valami sajátságos fény ötlik szemembe, majd fojtó kénköves levegőt érzek s pillanatra e gondolat ver gyökeret bennem: vájjon nem-e az örök kárhozat birodalmához értem. Futni akarok, de nem, nem lehet. Valami fájó, siró hang tör felém, elfojtott zokogás, esdő, panasz könyörgés, ami hiv, csalogat s én megyek. Közelebb érve egy kaput találok, fölötte e felírás áll: „Az éjjeli élet hazája“. Betérek. Ám borzalom járja át valómat. Lelkeket látok, lelkeket. De hiába keresem hó*) Mutatvány „A Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen“ cimü füzetből. fehérségüket, nincs sehol. Szennyesek, feketék, véresek. S a béke angyalai helyett mindegyiket egy vigyorgó démon tart karjai között, majd gúnyos kacagás hallatszik: „Enyém vagy, az enyém“. Menekülni, futni e helyről, csak e vágyam van. De mi az? Ismét az a panaszos jajszó csendül föl s mindig közelebb s közelebb jön felém. Egy lélek. Valami különös, homályos színe van, de nem oly szennyes, mint a többi, a démon is csak félig karolja át. Megpillant, mire szabadon levő karját felém nyújtja s 'fölcsukló zokogása megmentésért esd. Megragadom s nehéz tusakodás, küzdelem támad köztem s a démon között. — Az enyém, nem adom. Harcoltam, küzdöttem érte — szólt gúnyosan. — A tied? Harcoltál, küzdöttél, de mondd, hogyan 1? — Hogyan? Mellé szegődtem az utcán, midőn hófehér ruhában, kapcsos imakönyvveí templomba sietett. Beszéliem hozzá nyájasan. Elkábitottam a lelkét, feltüzeltem vérét, de ő futott, menekült tőlem a templom néma csendjébe, hová én nem követhettem. — Hogy lett hát mégis a tied ? Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák csapíogak a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus. László Jenő
