Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 11. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 11-ik szám. bizonyítványokat kívánt, amelyek beszerzése sok időt vett igénybe, továbbá ő volt az ki az elveszett csenged jegyzőkönyv miatt, mely csak nehány érdekeltre vonatkozott, az egész ügyet függőben tartotta és végül 50000 korona segélyt még mai napig nem küldött le. A „Nagykároly és Vidéke“ folyó hó 16-iki számában igy ir: „A mise végeztével felcsendült a Hymnusz, melynek fenséges hangjai mellett ért véget az ünnepély.“ Annyit a „Nagykároly és Vidéke" is tudhatna, hogy a mise nem ünnepély. A Luby Géza halálával megüresedett és a májusi közgyűlésen betöltendő közigazgatási bizottsági tagságra megindultak a jelölések. A bizottsági tagok legnagyobb rés e Do- mahidy István mellett foglal állást, ki korát meghazudtoló agilitásával legalkalmasabbnak mutatkozik a tevékeny Luby Géza helyének betöltésére. Remélhető, hogy a függetlenségiek, kikkel szemben az őszi közigazgatási bizottsági tagválasztáson oly udvarias volt a vármegye 67-es többsége, elismerik, hogy e hely most már 67-es politikust kell, hogy megillessen. A nadrágszoknya, azt rebesgetik, nem sokára nálunk is meg fog jelenni. Kötve hisz- szűk. Feministák, kik elvből és meggyőződésből viselnék, kiknél éppen ezért mégertenők és elnéznők nálunk nincsenek. Mint divat pedig annyira nem felel meg a finomabb Ízlésnek, hogy eppen városunk jó ízléséről hires hölgyközönségéről az tehető fel, hogy nem elsőnek, de utolsónak fogja ezt az időtlenséget követni. Lehet azonban, hogy az úri társadalmon kivül, vagy alul álló hölgyek közt akad, ki a szoknyanadrágot is igénybe veszi, hogy a közfigyelmet minél inkább magára vonja. Március 15-ike városunkban. A nagy nap emlékéhez méltóan ünnepelte meg városunk a sajtószabadság ünnepét. — A város ünnepi diszt öltött. — középületeken és magánházakon enyhe márciusi szellő lengette a nemzeti lobogót, a szabadság, egyenlősség és testvériség hármas színét. Az ünnepségeket a róm. kath. templomban és a ref. templomban tartott istentiszteleték előzték meg. — A róm. kath. templomban a misét Récsei Ede házfőnök celebrálta fényes segédlettel, a ref. templomban pedig Gy. Kovács József mondott lendületes egyházi beszédet. A közönség a templomokból a „Polgárt Olvasókör" nagytermébe vonult, a hol a főgimnázium ifjúsága tartotta ünnepélyét. A zene, énekszámok, az előadott színjáték mindannyian a gimnázium magas nivaun való vezetéséről tettek tanúságot. — Máskor fölkerestem otthonát, itt munka- képtelenné tettem az apját, kiöltem a hitet anyja leikéből s mivel ő jönni nem akart, azok adták nekem. Nos, nem harcoltam tehát? — Harcoltál, küzdöttél, de nem szenvedtél. Volt valaki, aki szintén harcolt érte, de az többet is tett: szenvedett is, sőt még ennél nagyobbat, meghalt érte. Piros, egészséges vérét ontotta a keresztfán. Vájjon melyiteknek van több joga hozzá? A démon e szavakra megrendült, de még sem bocsájtá el áldozatát. Én azonban éreztem, hogy győzni fogok. Minden erőmet összegyűjtve, erősen rátekintve parancsolólag, követelőén kiáltám : — Krisztus nevében kérem, bocsásd el! A démon nagyot sikoltott és elrohant, áldozata aléltan hanyatlott karjaim közé. S én futottam, futottam el e helyről, a bűn, a szenny honából. De amint átléptem a kapu küszöbét, tétovázva állottam meg Hová menjek? Hová vigyem e lelket? A liliomos lelkek közé nem való, beszennyezné őket. Ennek megtisztulásra van szüksége. Tehát el hagyjam pusztulni? Töprengésem közepette mintha egy láthatatlan kéz fogott volna át, aztán vezetni kezdett. Mentünk, mentünk messze, mig egyszerre egy zöldelő kis szigethez értünk, hol lombok közt elrejtve egy kőből épült nagy ház állott. Rajta e fölirás: „Szeretetház". Beléptem s csakDélután 4 órakor nagyszámú közönség jelent meg a Kossuth szobor előtt, ahol az ünnepséget a dalárda éneke nyitotta meg a Hymnuszszal. Utána Kürthy Károly ref. segédlelkész szavalta el ez alkalomra irt saját ódáját. Az óda szépségét gyönyörűen domboritotta ki a kifogástalan előadás. Majd Falussyj Árpád dr. mondott tartalmas ünnepi beszédet, melyet a közönség nagy figyelemmel hallgatott meg. Végül a dalárda énekelte' el a Szózatot. Este 8 órakor társasvacsora volt a „Polgári Olvasókörben" melyen körül-belül 200-an vettek részt politikai pártállásra való tekintet nélkül. — Azt lehet mondani, hogy ott volt a város polgárságánaak szine-java. — Áz ünnepi beszédet a Kossuth serleggel kezében Károlyi József gróf a nagykárolyi választókerület képviselője tartotta. A beszéd tartalmas, magas és valóban ünnepi volt. — A közönség képviselőjét lelkesen megéljenezte a beszéd után. A beszédet különben itt közöljük. Érdemes a megörökitésre. Mélyen tisztelt Uraim ! Megtisztelő óhajukhoz képest, nekem jutott a kötelesség, hogy serleggel kezemben felidézzem annak emlékét Önök előtt, kinek politikai követői akarunk lenni és akinek emléke — a magyar nemzeti eszme örök dicsősége lesz. Nehéz feladat ez, helyes megvilágításban Önök elé varázsolni legendás alakját az újkori demokratikus Magyarország megalapítójának. Mert miként a havasok ormát a nap fénye más-más oldalról, más-más színben tünteti fel, úgy más és más, talán még eddig nem méltatott szempontból tűnik fel elüttünk Kossuth Lajos alakja is. Némelyek berine a demokratikus érzelem, a 48 előtti parlamenti férfiút, a nagy szónokot Széchenyi István kortársát és ellenfelét bámulják, mások a nagy államférfiut, a diktátort, az ország kormányzóját, a Habsburg Ház detroni- zálóját — mig mások és ezek közé tartozom én is — az elvhüség mártírját, a hontalanul is következetes és soha meg nem alkuvó szám- üzöttet látjuk! Mert szalmaláng és tűz gyakori minálunk Magyarországon, a lelkesedés müveit csodákat — de a kitartás, az elvhüség, a saját énünknek kiküsziöbölése a politikai életben, ez a legnagyobb erénye Kossuth Lajosnak is. Ez tette öt a nemzeti vágyak megtestesülésévé — a magyar nép politikai ideáljává. Jó és rossz napokban egyaránt a nemzet jogainak teljességét hirdette, — nem ösmert alkuvást, sem a hatalommal, sem a hatalomért. Mert olyan jogokról, olyan követelésekről lemondani, melyek egy népet szabad nemzetté tesznek — ehhez senkinek sincs mentsége — ezek a jogok nem egy ember — nem^egy pártnak a jogai — ezek a magyar nemfzet legszentebb tulajdonát ugyan ott találtam í szeretetet s irgalmat, kiknek karjaiba helyeztem a megszabadított lelket, hogy mossák meg fehérre. Én pedig újra; útra keltem, med még sokan sírtak ott az éjjeli élet világában. Sokan vágytak a megmentés után. De nem mentem egyedül; a szeretet nevében társaim is akadtak. Nehéz volt munkánk, sokszor majdnem kimerültünk, de folytattuk mégis tovább . . . miglen egyszer a „Szeretetház" tele lett. S bár marcangolta szivünket a menekülni vágyók panasz-szava, bár éreztük, hogy munkánk befejezve nincs, mégis tehetetlenül állottunk, mert nem volt hová helyeznünk a menekülni vágyókat. S mialatt igy vergődtünk, egy felsőbb parancs hangja szólalt föl lelkűnkben : — Menjetek szerte-szét a földön, hisz él még az emberi szivekben a szeretet. Tanuljatok meg kérni, könyörögni a szeretet nevében. S mi jövünk, kérünk a nemes lelkektől egy-egy téglára valót, hogy mentül több menedékhelyet építsünk a szerencsétlen hervadó virágok részére. De mi az? Mi zavarja a néma csendet? Halljátok azt az elfojtott zokogást, a szomorú kérő hangokat, a menekülni vágyók panaszszavát ?! képezik. Jusson eszünkbe, hogy amiről egy nemzet önként lemond, nz el vart veszve örökre. Világosan látom magam előtt az utat, melyen Kossuth Lajos haladt; — egyenes, nyilt és biztos célhoz vezet — de vájjon hányán mondhatják magukról, hogy ez utón hiven követték őt, soha arról le nem tértek, soha el nem tántorodtak, soha el nem csüggedtek, soha meg nem állottak. Nem széles, kitaposott ut áz sajnos — hanem csak egy nagy embernek magányos nyomdoka, melyen haladni pedig annyian tettünk annyiszor fogadalmat. Ez az oka annak, hogy még ma is a XX. század második tizedében — ez ország a 48 előtti gazdasági, anyagi, politikai és hatalmi függésében van — a Habsburg ház jogara alatti hatalmas Ausztriának. Ne másokban, de magunkban -keressük a Jiibát és meg is fogjuk találni, mert romlott néppel és gerinctelen intelligenciával Kossuth Lajos nyomdokain haladni nem lehet. — Siváran áll előttünk a jövő képe, mélyen tisztelt uraim, de nem reménytelenül, az elnyomást — az indifferentizmust mindig nemzetünk fellendülése követte a múltban, én hiszem, — sőt itt-ott előjeleit is látom — hogy most is igy lesz és ha ez az uj életkedv, ez a feltámadás, egy uj Március minket csatasorban talál, akkor még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek, milliók ajakán. Kossuth Lajos eszméinek diadalára ürítem e serleget! A beszédnek illő háttere volt a dalarda által előadott Hymnus. — Ezután dr. Falussy Árpád emelt poharat Károlyi József grófra, megköszönve neki a szép ünnepi beszédet. — A Falussy Árpád dr. rövid beszéde után a dalárda nagy sikerrel énekelte el Huber szerzeményét a Talpra magyart. — A közönség ezután • oszlani kezdett, s a társaság nagy része a „Magyar Király“ kávéházba vonult, a hol gróf Károlyi József Fátyol Józsi játékában gyönyörködött, majd a nagykárolyi dalegyesület tagjai közé ült, s felkérte az egyesület tagjait néhány dal előadására, melyeket végig hallgatva, poharat ürített a lelkes egyesületért. Magyar lányok a vásáron.*) Irta: Prohászka Ottokár. Ez a kis füzet, melyet itt világgá eresztünk, kiáltó szózat a magyar társadalomhoz, kiáltása azoknak, kik távol-messze a hazától s az otthontól modern rabságban szenvednek s kiáltás azokhoz, kik e szenvedésről alig vesznek tudomást s nem őrödnek ezer meg ezer magyar lány bajával s szégyenével. Igen, bajról s szégyenről van itt szó. Ez a kis füzet át van itatva sok szenvedő könyé- vel s azok a betűsorok feketítnek ugyan, de voltakép ég alattuk a rászedett s eladott ártatlanság szégyenpirja. Ki nem hallotta még hirét a „hungarák- nak", az egészséges, piros arcú magyar leányoknak, akik tevénykedve, ügyeskedve és dalolva, színes álmokat szőve rohannak a romlásba. A leánykereskedők százával csábítják ki a magyar leányokat a külföldre; hol komornának, hol pincérlánynak, hol meg társalkodónőnek szerződtetik őket; a legtöbben először Romániába mennek s onnan szélednek aztán szét a világba s csak akkor látják, mikor helyükre érkeztek, hogy gyalázatosán rászedték s megcsalták őket. Keserves könyeket sírhatnánk úgy a leánykereskedők szívtelen alávalósága, mint a leányok könnyelműsége fölött. De hát ki tehet róla, hogy naivak is, csélcsapok is? A szerencsétlenek ezerféle csábításnak vannak kitéve s ha egyszer elbuktak, akkor siralmas kálvária a sorsuk, mig csak meg nem váltja őket szenvedéseiktől s gyalázatuktól a halál. De csak a halál legyen megváltójuk? Hát az élet nem hatalom ? Hát a szeretet s az irgalom s a nemzeti önérzet tehetetlen ideológiák az ármánynyal s az önzéssel szemben ?! Magyar társadalom, itt nagy mulasztás, mulasztás, mely már szégyened s bűnöd is, terheli lelkedet; kelj hát föl s tégy; tedd meg azt, amit tenned kötelesség! S a közlelkiismeretnek fölébresztésére s a leánykereskedelem ellen alakult egylet fölkaro*) „A Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen" cimü füzetből.
