Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-11 / 10. szám
Hl. évfolyam. Nagykároly, 1911. márczius 11. 10. szám. 21ÍK IS POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fél évre .. ............................... Negyedévre ................................ Tan ítóknak egész évre .. Felelős szerkesztő: 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = "ln..._JTÜ.lg—^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) == Hirdetések ugyanott vétetnek fel. 1 ' 1 ___________ Nyilttér sora 40 fiilén______________ A szabadság ünnepén. Ily címen kesereg a Nagykároly és Vidéke, a helybeli függetlenségi párt orgánuma márczius 15-ike alkalmából a felett, hogy a nemzet nem lelkesedik a 48-as évek ideáljaiért és ebben az irányban nem halad előre. Van-e önálló handseregünk, bankunk, külügyi képviseletünk? Nincs. így kiált fel a tisztelt orgánum. Március 15-ikét ugyan nem tekintjük a 48-as párt, hanem az egész nemzet ünnepének abból az alkalomból, hogy a sajtó felszabadult és bizonyos népjogoknak, — melyek továbbfejlesztésének ma éppen a 48-as párt egyik főakadálya, — a nemességről, a nemzet többi tagjaira való kiterjesztése iránt a mozgalom megindult, mindazonáltal nem térünk ki az elől, hogy ezen nap emlékével 48-as szempontból ne foglalkozzunk. A 48-as párt igaztalanul vádolja a nemzetet azzal, hogy ő hibás, hogy márczius 15-ének 63-ik évfordulóján semmi újabb eredményt nem mutatunk fel 48-as szellemben. A nemzet ezelőtt öt évvel azok kezébe adta a hatalmat, kik évtizedek óta hirdették, hogy számára a szabadságot és önállóságot hozzák, hogy Ausztriával szemben régi történelmi jogait visszaállítják. Ezt a hatalmat három éven át, mint országgyűlési többség, gyakorolta is. Azt mondják, meg volt kötve a ke- zök. De hiszen maguk kötötték meg a a paktummal. Maradhattak volna ellenzéken is és félelmetes nyomást gyakorolhattak volna a kormányra és Ausztriára. Kossuth Ferencnek azonban miniszterség kellett és igy lejebb minden 48-as önzetlen hazafinak valami konc le a vasúti bakterségig. Nem volt azonban megkötve a ke- zök a quotaemelésben, a gazdasági kiegyezésben, a házszabályrevizióban és nem vállaltak kötelezettséget arra, hogy az osztrák császár uralmát 1848-tól 1867-ig Magyarországon jogosnak elismerik és mégis megtették mindezekben az osztrák kívánságait, hogy kedvében járhassanak. Abban pedig, amit tálczán kínált az osztrák, vonakodtak a 48-as idők szent hagyományait érvényesíteni t. i. a népjogok kiterjesztésében, az általános választói jog behozatala állal, pedig1-''Í848- ban a népjogok voltak a lelkesítő, irányadó eszmék és nem a jegybank vagy, más másodrendű doiog és 1848 óta ebben az irányban sem történt semmi. Sőt, akik az országgyűlésből mint balpárt, vagy a megyékben, mint nálunk Luby Géza, ki mertek kelni a 48-as elvek feladása ellen, le lettek hurrogva és terrorizálva egy érdekhajhász stréberek által vezetett nagy többség által. Csoda-e, ha ezek után a nemzet kiábrándult a 48-as pártból és intelli- gentiája undorral fordult el Kossuth Lajos fiától és Tisza Kálmán fiába vetett újabb reményt. Jól mondja a Nagykároly és Vidéke, hogy az „egykor bátor kuruczok dédunokái hódoló, alázatos és mindenre kész udvaronczok, akiknek kényelmes nyugalmát sérti a márcziusi eszmék hangoztatása“. Nem is kell hozzátenni, kikezek az udvaronczok. — Mindenki reáismer Kossuth Ferenczre és dicső társaira. A kurucz kézből kihullott népjogok zászlóját pedig siet megragadni úgy a ra- dikálizmus, mint a klerikalizmus. A jövő márczius 15.-én talán már egyiknek kezében diadalmasan fog lobogni e zászló. Ma még visszhangozni fog a város a a 48. éltetésétől, mely azonban csak a jelszónak szól és nem az eszméknek. Egy katholikus papról. Az egész világon ismert és lépten nyomon található typus az a katholikus pap. kit a liberális sajtó magasztal. Természetesen nem katholicismus érdekében kifejtett tevékenységéért. Ilyen igazságot és önzetlenséget hiba volna a liberális sajtóról feltételezni. Éppen elenkezőleg a magasztalás akkor kezdődik mikor az illető saját egyháza ellen kezdi tevékenységét irányítani. Ha egy katholikus pap megtagadja engedelmességét feljebbvalójának, ha erkölcsi kihágást követ el, ha egyháza politikai ellenfeleinek szolgálatába áll, vagy küzdő hitsorsosai ellen fordul, szóval Írásban, vagy tettel akkor válik kedvenczévé és protegáltjává a liberális sajtónak A szatmári egyházmegyének is akadt egy ilyen papja Dr. Csókás Vidor személyében. Alig kelt fel napom .... Alig kelt fel napom, már is lenyugodott. Még ki sem nyílt a virág, már is elhervadott. A tavaszt fagylaló zo/d tél váltja fel, Szegény szivem! E fagyban bizton elveszel! Perdita. Letet ité az éj fekete fátyolát. Pihenni tért a nyüzsgő néptömeg. Néhány láng világítja az utcák sorát. S az idő sebesen fut, siet. Az egyik sarkon, a lámpa fény körében Álldogál funói termetű nő. Nyaka s hókeble ingerlőn meztelen, Ajka közül gyöngysor csillog elő. Szemében égni látod Hephaistos füzét. Mely átaljárja egész bensődet, Vágysz utána, szomjazod ajka édenét S karját, mely átkarolná testedet. Kis távolban sáppadt ifjú nézi merőn, Közeledni alig mer hozzája, Majd oda megy, szól kér le lön: Nagyon szeretlek. Légy enyém. Lilla! Gúnyosan lebiggyeszti ajkát a nő. Bohó, a szerelem mit sem ér. Pénz nélkül hideg testem, lelkem mint a kő, Hiú ábrándtól nem forr, pezsg e vér. Az utcza másik felén, egy férfi bandukol Átnéz a leányra, kezével egyet int, A nő átfut kacagva belékarol, A sáppadt fiú busán rátekint. Szép szeme lassan könnyel telik meg. A sós víz leperg a kövezetre, A nő a vén emberrel elsiet, A fizetett kéjbe szerelembe. Ifjú Baghy Gyula. Irta: CSÁKY GUSZTÁV. Minthogy e soroknak a „Smonczák“ czi- met adtam, kötelességemnek tartom nehány szót előbb arról mondani, hogy mit is szoktak tulajdonképen az emberek a „smoncza“ alatt érteni. Azt hiszem nem tévedek, amikor e szó bölcsőjéül a kávéházat jelölöm meg. Füstben született s hogy születéséhez hü maradjon, port hint az emberek szemébe. Első hallásra ugyanis azt lehet hinni, hogy ez egy szó, olyan mint a többi s határozott fogalma van. Pedig nincs. Az értelme körülbelül annyi, hogy: izé. Erről a szóról pedig tudjuk, hogy mindent jelenthet és még sem jelent semmit. Nos, hát épen ilyen valami a „smoncza“ is. Teljesen méltó paródiája az izének. — Smonczát mond az ember, akkor, amikor mond valamit, de tulajdonképen még sem mondott semmit. Annyira még nem vitte, hogy irodalmi műfajjá emelkedhetett volna s valószínűleg sohasem lessz azzá. Bár viszont ha az irodalomban körültekintünk, abban czikk, novella, tárcza, sőt még nagyobb czimek alatt is találunk sokszor olyan dolgokat, amelyekre a legnagyobb jóindulattal sem mondhatunk más bírálatot, csak annyit, hogy: „smoncza“. — Részemről ezennel ünnepélyesen megigérem, hogy a smonczát nem úgy kezelem, mint irodalmi műfajt. Összegezve a smoncza értelméről mondottakat: a smoncza olyan valami, ami semmi; tehát fogok itt mondani valamit és mégsem fogok mondani semmit. Egy szóval a felvetett kérdésre ne^tn tudok elfogadható választ adni s hogy mi a smoncza, erre a kérdésre csak azt a feleletei adhatom, hogy a smoncza, az smoncza. Azaz, hogy mégis megmagyaráztam. íme, ez a bevezetés, a melyben akartam mondani Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhídak, koronák csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus László Jenő
