Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-07 / 40. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 40-ik ázám. hanem elértük azt, amiért nekik a Gol- gothán kellett vértanú-halált halni, elértük Magyarország teljes, minden irányú győzelmét, boldogulását s a magyar nemzet teljes szabadságát. A Szamos a nagykárolyi sajtóba kelekötött a kiállítás miatt. Az a kifogása, hogy nem támogattuk a kiállítást és részesek vagyunk abban, hogy a nagykárolyíak nem igen állítottak ki. Ez a beleköíés először is alaptalan, mert a nagykárolyi sajtó általában rokonszenvesen foglalkozott a kiállítással és igy a Szamos nem jogosult a nagykárolyi sajtót, hanem csak azon újságot támadni, a mely a kivételt képezte, ha pedig e^t a szabadkőműves testvériség, tiltja Rozenfeld úrral szemben Dénes urnák, akkor hallgasson. Aztán nem igazságos a belekötés mert mások is voltak a kik nem állítottak ki nemcsak a károlyiak tehát vagy támadja ezeket is a Szamos, vagy ha ezt nem meri tenni, hagyjon békét a károlyiaknak. Egyébként egészen indokolt volna a károlyiak hidegsége a szatmári kiállítás iránt Szatmárnak a pénzügyigazgatóság kérdésében való csúnya eljárása után, azonban ez annyira nem következett be, hogy a vonat alig győzte szállítani városunkból a sok érdeklődőt. Ezeket az igazság kedvéért megemlítjük, de különben sokat nem adunk az egész kirohanásra, mert ha épen- akarnánk mi sem volna könnyebb mint elégtételt nyerni, de hát minima non curant prector. Debreczeni István jubileuma. Nagykároly város köztiszteletben és sze- retetken álló polgármesterét, Debreczeni Istvánt polgármesteri hivatalának tizenötödik éves jubileuma alkalmából az a jól és teljes mértékben megérdemelt kitüntetés érte, hogy a közügyek és Nagykároly város fejlesztése körül kifejtett tevékenysége elismeréséül Ő Felsége neki a királyi tanácsosi cimet dijmentesen adományozta. Jóleső melegség önti el a szivünket, amikor ezeket a sorokat Írjuk. Debreceni István polgármestert Nagykároly város minden 'akója, mondhatnék apraja-nagyja osztatlan elismeréssel tiszteli és szereti. Városunk atyját látta benne mindenkor nemcsak, a polgárság, hanem a nagy közönség és a sajtó is. Nem volt rá példa, hogy vele szemben akár az egyik, akár a másik valaha is csak bizalmatlan, vagy kétkedő lett volna. . s • Tizenöt év nagy idő. Nagy különösen akkor, amikor azt egy sokat szenvedő, sokat nélkülöző és sok tekintetben elmaradt város élén annak javára, minden irányú fejlesztésére és érdeke nek előmozdítására tölt el valaki. És Debreczeni István minden tettének, minden lépésének, mindenkori fáradozásainak ez volt az egyetlen czélja: emelni, fejleszteni, boldogítani Nagykároly városát. S ennek, a nagy és nemes célnak páratlan hivatottsággal, energiával és akarattal eleget is tudott tenni. Az ő nevéhez fűződnek többek között a következő alkotások : O vitte keresztül a honvédlaktanya és a városi vágóhíd felépítését, ö kezdte meg és folytatta mindmáig az aszfalt- járdák készítését, amelyek ma már behálózzák á város minden forgalmasabb részét. Neki köszönheti létét a polgári leányiskola, gazdasági iskola, kertészeti szakiskola s az ennek kebelében alakult háziipari tanfolyam. Alatta vált testté a Kölcsey és Kossuth szobor felállításának hazafias eszméje. Az ő érdeme a forgalmasabb utcák kikövezése, a városi közkórház, városi tiszti nyugdíjintézet fennállása. / z ő müve a városi villamosmü, övé a polgári fiúiskola, a a városi színház, a népkönyvtár. Neki köszönhet a város egy 1907-ben rendezett és fényesen sikerült ipari kiállítást. És még mennyi ! Hisz, hol is vofna terünk felsorolni mindazt a munkát, amellyel a 15 év előtti Nagykároly az ő vezetése alatt a maivá fejlődött ? ! Most amikor a város érdekeit mindig szem előtt tartó, puritán jellemű, hazafias gondolkozás^ nemeslelkü vezetőnket tisztjének tizenötéves jubileuma alkalmából a jól megérdemelt kitüntetés érte nehéz pályafutásában, bátran mondhatjuk, nemcsak a magunk, de Nagykároly város minden egyes lakosa nevében hajtjuk meg tiszteletre méltó alakja és szükebb hazájáért, Nagykároly városáért mindenkor nemes lánggal égő leiké előtt a feltétlen elismerés zászlaját. Látjuk azt,j hogy Nagykároly város minden polgárának ünnepe yan.e napon, látjuk, hogy ünnepeli minden nagykárolyi ember azt az egyént, aki csak elismerést, tiszteletet, szeretet, hálát és ragaszkodást vívott ki magának úgy, hogy nincs ember, aki ennek az örömünnepnek igazán, a maga belső, őszinte, tiszta és önzetlen érzésével örülni ne tudna. Amikor elismerésünk szerény koszorúját helyezzük a jubiláló polgármester elé, egyben arra kérjük az Istent, hogv szeretett polgár- mesterünket .még sokáig tartsa testi-lelki erőben a város élén annak további javára és előnyére, mindnyájunk osztatlan igaz szerététől és tiszteletétől környezve. Ezt is megszavazták! Ne tessék gondolni, hogy a katonai javaslatokról, vagy nem tudom miről van szó, mert én a politikával egyáltalán nem, törődöm, hanem megszavazták Nagykároly város költségvetését, még pedig egyhangúan. Igazán büszke lehet e-város elöljárósága, hogy majdnem egy fél millióról szóló költség- vetést annyira a polgárok kívánságának megfelelően tud összeállítani, hogy száz és néhány képviselőtestületi tag siet a. költségvetés elfogadásával, mintha csak az ő munkája volna. Sehol egy tiltakozó hang,, örömmámor mindenütt, a polgárok boldogságukban kezeiket dörzsölik, hogy 97°/o pótadóval megszabadultak. Csupán egy helyi lapban olvasok egy néhány sort, melyben a szerkesztő ur nehézmé-. nyezi, hogy a képviselőtestület hozzászólás nélkül fogadta el a költségvetést, — de ezzel meg is elégszik s felsorolja a tárgyakat, amit a közgyűlés-elfogadott. Bocsássanak meg igen tisztelt Szerkesztő Urak: — de Önöknek talán már kötelességük is lenne e város polgáraival szemben ?! Ha végig nézem e város régi helyi lapjainak — vagy talán helyesebben —, e városban megjelenő lapok régi számait, nagy változást látok a szerkesztésben és . sajnálattal tapasztalom, hogy a mostani helyi lapjaink eredeti céljuktól — hiszem, akaratlanul — messze eltértek. Minden helyi lapnak elsősorban a város érdekét kell szem előtt tartani, a város kereskedelmi, gazdasági fejlődése érdekében uj eszmékkel előállani, azok érdekében a nép között propagandát csinálni. Hét helyi lapunk van, de bizony alig láAz oltár, Irta és az Oltáregyesület 1911. október hó 1-én tartott felolvasó-estélyén felolvasta: Szentiványi Béla, oltáregyesületi igazgató. Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak ! — Amint a műsor jelzi, kicsiségém az, aki a mai estén az előadó szerepét betölteni hivatva van. Mikor áz Oltáregyesület választmánya, ezen kitüntető bizalmával megajándékozott, a helyzettel azonnal tisztában voltam. Nehéz a feladat — gondoltam magamban. Miért? Annyi előkelő tehetség előadásában gyönyörködött már a mai publikum az Oltáregyesütet 12 éves működése alatt, hogy félő már a szereplés a magamfajta tehetségeknek. y Témát, témát 1 Ami még nem volt, ami újságává! mindenkit érdekelhet, de ami Egyesületünk intenciójával is kvadrál. S mikor kerestem, kutattam, megakadt figyelmem egy szón : Oltár.Elővettem az Egyesület értesítőit.” Idegesen végiglapoztam. Fellélekzettem. Még nem beszélt róla senki ezen a helyen. Elhatároztam, hogy ezt fogom választahi.' Meg ugyebár, ha valamelyik téma, hát ez pár excellence a miénk ?! Megkísérlem. S ha sikerül a m. t. hallgatóság figyelmét egy rövidke félórára lekötni, akkor elértem célomat. * * * Maga a szó latin, vagy görög eredetű. NémelyeH ugyanis a latin ardeo,szóból, magyarul azt jelenti égni, mások a görög ágai, könyörgés szóból származtatják. *) Nekünk egyre megy, akárhogy vélekednek a tudósok. Az oltár a szentirás adatai szerint " egy emelkedetebb hely, amely a vallásos cselekmények végrehajtására van szentelve. Az oltár ma*)Lonovics: Archeológia 11. 112. gaslata azt a lelki emelkedettséget jelzi, amelyet az emberben az Isten gondolata ébreszt. Oltárt emel már Kain és Ábel ; Noé a bárkából történt kiszállása után oltárt emel s áldozatot mutat be. Tegyek-e. említést Melchisedek és Ab- rahám oltárairól, e két igaz oltár-prototipusról ? Mózes oltáráról is tudunk, amelyben az amale- kitákon nyert győzelem után áldozik. *) Az ószövetség áldozata eltűnt.. Temploma rombadőlt, oltárának nyoma vész. Uj világ le-- kelletét érezzük az ávult, sárga könyveken végigrezegni. Az emberiség tisztább áldozatra vágyik. Világforradalom a lelkekben s a világrendet reformáló lelkiforradalom küzdelmei közepette dicsőségesen emelkedik ki az uj világ oltára, a keresztény oltár . .. * * * ■ Szép áprilisi alkonyat volt. Aminőkben csak a bűbájos, varázslatos Keleten van része az embernek. Az Olajfák hegyének balzsamos illatától terhei á levegő. Nyugat felől az utolsó foszlány estpir is eltűnt. Ujhold van. Remegve, bámulva bukkan elő a lomha járású felhők mögül. Halálos csend, amely a nagy katasztrófák előjele. A város kapuján álmatagon bocsát bennünket át néma, szótlan őrség. Az utcák kihaltak s kísértetiesen csendesek. A falakhoz lapulva lépkedünk nesztelen ... Jeruzsálem'egyik szegényes, szűk sikátorában vagyunk. Egy lélek nem sok, de annyi sincs az utcán. Alig teszünk egy pár lépést, valaki hirtelen feltépi mellettünk az alacsony házikó ajtaját. Vadul, kísértetiesen suhan el a férfiú. Szemei vészben forognak, melle zihál. Egyik keze ökölbe szorul, a másikban görcsösen szorongat egy pénzes-zacskót. Kitérünk előle. Talán áruló lélek ... A házikó egyetlen ablakán fogyatékos világosság. szűrődik kifelé az áprilisi éjszakába... *) Wetzer—Welte : Kirchenlexicon I. 593—584. Megállunk. Az ablakon keresztül csodálatos szelíd ellentété, tárul-elénk ennek .á vadul rohanó embernek. Egyszerűen terített asztal körül tizenketten ülnek. Egy szelíd arcú, de tüzszemü, feltűnően szép, fiatalos férfiú a középen. Keblére szűzies, ifjú, szőke fürtös feje borul. A többi 11-en még soha nem látott áhitat és félelem ömlik el. Mikor betekintünk, a középen ülő szép férfiú éppen felemelkedik. A tizenegynek tekintete szent vágyódással tapad a szemébe. Kenyeret vesz: a kezébe; szemei — a Világ nem látott még egy ilyen tekintetet — szemei ég felé emelődnek ; jobbját áldólag terjeszti a kenyér fölé. Ajkai soha nem hallott szókra nyílnak; mi is halljuk : Ez az én testem ! Varázslatos hatás alatt, állunk. Szokatlan melegség bizsereg a szivünkben. S mikor tovább megyünk, uj világ isteni perspektívája nyiladozik lelkűnkben a meleg, keleti, áprilisi éjszakán ... íme az első keresztény oltár, az utolsó vacsora faragatlan faasztala ... * * * Újabb kép. Pitymallik. Az igazság és lélek még soha igy arcul verve nem volt, mint a gyalázatok elmúlt éjszakáján. Egy szegény megkorbácsolt, vérző embert hurcolnak Jeruzsálem utcáin . . . Mi'éppen a biró előtt találkozunk vele. A biró habozik: „Én semmi vétket nem találok ebben az emberben.“ Az indulat vad árja azonban beierivall a birói csöndességbe : „Feszítsd meg őt!... “ Soha még egy ilyen utat, amely a biró házától "a Golgotáig tart! Soha még. egy ilyen éjszakát, amelynek földindulás, halottébredés, napsötétedés és őrjítő, félelem a kísérő kathar- zisa .... Mikor pedig a templom kárpitja kettérepedt, akkor eg / isten áldozta fel magát — a keresztfán.
