Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-07 / 40. szám
40-ik szám. 3-ik oída!. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. tünk a város érdekében egy-egy cikket megjelenni azokban. Országos politika ? Az van ! Már tessenek megengedni, bármint tisztelem is egyenként és összesen helyi lapjaink igen tisztelt szerkesztő urait, ismerve úgyis minden lap szerkesztőjének politikai elveit, a magam részéről nem vagyok kiváncsi arra, hogy egyik, vagy másik szerkesztő ur milyen megoldást talál helyesnek egyik vagy másik politikai kérdésben s a politikának milyen változását jósolja. Szerény nézetem szerint hagyjuk mi ezt a fővárosi politikai lapoknak, ők vannak a tűz körül s mi legfeljebb akkor foglalkozzunk egy néhány hétig vele, amikor a nemzet megnyilatkozását óhajtják odafönn, de akkor is legyen az a politika tanító, felvilágosító. Tessék akkor sorompóba állítani az érveket s igyekezni meggyőzni a népet az általa vallott politikai irány helyességéről s hasznosságáról. Hiszen ma alig van ember a városon — feltéve, hogy tud olvasni —, hogy ne olvasna politikai napilapot, ha éppen csak krajcáros lapot is. Ezekből a politikai napilapokból ő teljesen tájékoztatva van az országos politikáról s legalább 3—4 nappal elébb van a politikában, mint ahogy helyi heti lapjaink a lap kézhezvételekor beszámolnak. Sokszor hallottam már ezt a megjegyzést: „Hiszen én ezt már pénteken olvastam a „Kis Ujság“-ban, ez meg csak most hozza 1“ Tessék elhinni kérem, igaza van. Ép azért van aztán az, hogy helyi lapjaink legnagyobb része csak a „Hirek“-nél van felvágva, a lap többi részét a megrendelők el sem olvassák, mert tudják, hogy őket érdeklő dologról ott szó sincsen. Tessék csak elolvasni más város helyi lapjait s — ha aktuális dolog adja elő magát — egész légió cikk jelenik meg, pro és contra vitatják a megvalósítandó dolgot. Ha nálunk is megjelennének ilyen cikkek, biztosíthatok mindenkit, nem adódnék elő többé az az eset, hogy a képviselőtestületi gyűlések egész során keresztül egyetlen egy felszólalás sem történik. Nem érezné az ember úgy magát a képviselőtestületi gyűlésen, mintha öreg nénikék társaságában ülne, akiknek az előadó felolvasása csak altató dal. Talán akadna akkor a képviselőtestület tagjai között ember, a ki az ő és vele egyformán gondolkodó embeIme, a keresztény oltárok legigazibbja, leg- drágábbja a Krisztus keresztje. Időzzünk előtte egy pillanatra! Legendás világ csodás tárgya a"keresztfa! A papi fejedelmek elásatják, hogy az apostolok imádatos tiszteletének tárgya ne lehessen. Hadrianus caesar pogány templomot emel a helyén. A pogány világ alatt feledésbe megy a helye is. Végre 300 évvel később, jő egy második asszony eltelve a kereszt tiszteletétől, mint az az első, aki „áll vala a kereszt alatt.“ Ásat és kutat a romok között. Találnak keresztet, találnak hármat is. De melyik az igazi, a Krisztusé ? Csodás gyógyulás az első ténye, amiről felismerik. A kereszt feltaláló asszonya Szent Ilona császárné. Egy részt fiának küld belőle Konstantinápolyba, a másikkal Szent Szilveszter pápát ajándékozza meg, a többit pedig ezüst-szekrénybe zárva az általa emelt Szentsir templomba helyezi el. Mi lett a szent kereszt további sorsa ? Hiteles történeti adatok szerint már a IV. századtól kezdve zarándokolnak a kereszt tisztelői Jeruzsálembe. 614-ig háborítatlan tisztelet tárgya. Ekkor II. Kozwes perzsa király birtokába kerül. Heraklius császár hadat indit érte ; a kereszt jegyében küzdő sereg győz s a szent ereklye százezernyi tömeg viharos diadalmenetében kerül' Konstantinápolyba, majd innen ismét vissza Jeruzsálembe. Nevezetes egyházak és előkelő szentföldi zarándokok egy-egy szilánkot kapnak ajándékul, úgy a jeruzsálemi, mint a konstantinápolyi nagyobb töredékből. így hosszú éveken át ezer és ezer szilánkra da abolva terjedtek el az egész világon a szent kereszt ereklyéi. Jelenleg a legnagyobb darab a francia Bruges város tulajdonában van.*) * * * *)ChobotFerenc:Jézus Kristus Egyházának Története, 1. 64—65, és Nagy Antal: Hitelemzés példákban 1. 500, rek véleményét előterjesztené, mert az a tudat vezérelné, hogy azok a képviselőtestületi tagok, akik jelen vannak, tudják, hogy miről van szó s a bizottságok javaslataival szemben talán meg mernék mondani véleményüket is. Talán nem történne meg többet az a hallatlan eset, mint a mostani költségvetés tárgyalásakor, hogy a képviselőtestület egyik-másik tagja azt sem tudta, hogy a városi költségvetés tárgyalása van napirendre tűzve. Vagy talán a mi városunknál nincsen semmi tisztázandó kérdés? Olyan rendben megy itt minden ? Nincsen semmi kérdés, amihez lehetne hozzászólani ? Az hiszem, nem ! A város csatornázása, a városi térkép elkészítése, utcaszabályozási vonalak megállapítása, a pótadónak 14° o-al való emelése talán csak van a város lakóira nézve olyan fontos, mint, hogy Héderváry marad-e vagy bukik, Lukács lesz-e a miniszterelnök, vagy Justh Gyula, meglesz-e az annebergi csatlakozás, vagy nem, vagy hogy megengedik-e Bécsbe az ar- gentiniai hús bevitelét, vagy nem ? Akkor minek helyi lap? Talán a költségvetést is lehetett volna egy nehány sorban bírálni s annak hibáit feltárni, akkor talán nem ment volna felszólalás nélkül keresztül! Vagy talán nem mernek helyi lapjaink ilyen kérdésekről irni ? Városi közgyűlés Nagykároly város képviselőtestülete vasárnap, f. hó í-én tartotta közgyűlését, melynek főbb mozzanatairól az alábbiakban számolunk be olvasóinknak. A gimnázium I. osztályának párhuzamossá tétele iránt a vallás- és közokjatásügyi miniszter által hozott leiratot a képviselőtestület nem fogadta el s annak szükség esetén leendő alkalmazásával csupán a jövő évre bizta meg a városi tanácsot. Jóváhagyta a városi képviselőtestület a városi legtöbb adót fizetők névjegyzékét. Megállapíttatott a jövő évi költségvetés 368.169 kor. 56 fill. szükséglettel, 169.874 kor. 57 fill. fedezendő és 189.294 kor. 99 fill. fedezetlen, valamint 99 %-os községi pótad^ kivetésével fedezetlen hiánnyal. A községi közmunka jövő évi költségvetése 9242 kor. szükséglettel* szemben a közmunkának az idei kivetéshez arányos mértékben vettetett ki. Bemutattatott és elfogadtatott a helybeli róm. kath. főgimnázium segélyezésére vonatkozólag a kegyesrend és az állam között létrejött szerződés tervezete. E szerint a kegyesrend 22.239 korona, a város pedig 6226 korona államsegélyt kap s a fend által alkalmazott 13 tanár közül — mint eddig is — négyet az állam erősít meg. Párhuzamos osztályok esetén még minden osztály után 4500 korona, tanszék szervezése esetén pedig tanszékenként még 3000 kor. államsegély járul. A főgimnázium udvarának kibővítése céljából a rend tulajdonát képező szomszédos kertből méltányos bér mellett 500 négyszögöl területet ad bérbe tulajdonjogának fenntartása mellett. Elhalálozás, elköltözés és téves kivetés folytán az adóhivatal 1935 K 62 fill. községi közmunkaadó leírását jelentette be. Tudomásul vétetett. Néhai gróf Károlyi István és néhai Ujfa- lussy Sándor arcképeinek megfestésére a testület 400 koronát szavazott meg. A tárgysorozat néhány pontja a jövő közgyűlésre halasztatoít el. Oltáregyleti estély. Az Oltáregyesület évről-évre a téli időszakban tartani szokott estélyeinek ez évi cyk- lusát vasárnap f. hó 1 -én vezette be Mint mindig, úgy ez alkalommal is szépet, kedveset produkált az egyesület, amelynek munkáját bátran nevezhetjük kultur-akciónak, mert működése nemcsak odairányul, hogy szórakoztassa, hanem a haladáshoz képest tanítsa is közönségét. Ezt a munkát a közönség is méltányolja, amikor esetről-esetre, még kedvezőtlen időben is tántorithatatlanul látogatja az estélyeket és zsuffolásig megtölti minden alkalommal a különben sok más hangversenyen, vagy előadáson Uj kép. Két ifjú siet a sziklás-meredek utón. Fejüket lehúzza, homlokukat beárnyalja valami sejtelmes, gyötrő gondolat Egy vijjogó keselyű röppen el ép a fejük felett. Valahonnan a Kálvária felől szállt... Önkénytelenül felvetik tekintetüket. Tekintetünk találkozik az övékével A lemondó csalódás ül kivirrasztott, kisirt szemükben. „Csalódtunk, szétfoszlott egy világmegváltó illúziónk,“ mintha ezt mondanák. Az egyik oldali hegyes ösvényről egy férfi bukkan elő. Ruházata talpig fehér. Termete tiszteletet parancsoló, arca sugárzó, szemei, — mintha egyszer láttuk volna, — szemei mélységesek és ragyogók. Egész lénye maga a dicsőség és hatalom .. . Csatlakozik s beszédbe erednek. A két ifjú hirtelen megáll. Bámulva nézik a csodás idegent, az egyetlent, aki nem tud semmit sem a Jeruzsálemben lefolyt nagy tragédiáról... Elérik a várost. Az idő éjre vált; az idegen bizalomkeltő, hát megegyeznek, hogy együtt töltik el az éjjelt a fogadóban. Estebédhez ülnek. Középen a titokzatos férfiú. Kenyeret vesz kezébe ; szemeit égre emeli, karja áldásra nyílik. A két tanítvány észbe kap ... A Mester eltűnt... íme, az első emmausi keresztény oltár, ahol! az első vérnélküli áldozat, az első szent mise bemutattatott. Íme, az első keresztények legkezdetlegesebb oltára, a közönséges leteritett asztal. Az apostoli időkben — igen közelfekvő a feltevés — az apostolok közönséges asztalokon, privát házakban mutatták be a szent misé1. Emellett bizonyít egyrészt az, hogy a mai modern és művészi oltárok mindeddig megtartották az asztal formáját, de meg maga a történet is, vagy ha úgy tetszik a jámbor tradíció. Rómában például a lateráni szent János templom főoltárán és Szent Pudentiana templomának egyik mellékoltárán még ma is őrzi a kegyeletes tisztelet azon faasztalokat, amelyeken a régi áhitatos hagyomány szerint Szent Péter apostol szent miséket mondott.*) Szent Atha- názius egyik levelében bizonyítja, hogy Ariánus tanának követői egyik katholikus templomba berontván az ott talált trónust és asztalt, amely fából volt, összeégették.**) Ez az asztal minden kétséget kizárólag oltár volt. * * * Lássunk az oltár történetében egy újabb képet. Kora hajnal van. Még alig szürkül. Az appiai utón egyenként s párosában gyors lépésben egy irányba haladó szürke, egyszerű embereket látunk. Alig van szavuk egymáshoz. A világvárosra Rómára pedig ráborult a mámor gőze. Egyik-másik római főur házánál csak most ért véget az éjjeli dáridó. Menjünk titokban egy haladó pár után. — Mi a jelszó ma a Callictus katakombában ? — Kérdi az alig ifjú gyermek gyorsan lépdelő társától. — Iréné, béke — szól röviden a kérdezett. Utána néma csend. Csak szemükben él a beszédes, szent béke. Csak sietésük sejtet valami szokatlant. Most hirtelen letérnek az országutról egy mezei útra. Utánuk megyünk. Egy bokor mellett megállnak. A bokor tövében eligazítják a földre csüngő galyakat s egy nyílás tátong előttünk. Leszállnak, mi is utánuk szádunk. — Állj! — kiállt egy rekedtes, tompa hang. — Iréné, béke — volt a felelet a mi idősebb ismerősön- részéről. A katakomba őre arcába világit a két idegennek. Ősz szakállu, ősz hajú, jóságos arcú öreg. Az őr mélyen meghajol — s világítva jár előtte. — Alacsony, *) Lonovics : Archeológia II. 112. **) U. o.
