Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-17 / 24. szám
ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Ili, évfolyam. ________________________________Nagykároly, 1911. Juriius 17. _____________________24-ik szám. Eg ész évre Előfizetési árak: Felelős szerkesztő í NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Félévre ■ • 4 Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre Tanitóknak egész évre...................... 2 „ •• 5 „ Suták István Csáky Gusztáv. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. 48-as talpfák. Büszke öntudattal roboghatnak 48-as polgártársaink az állámvasut vonalain, hiszen minden lépten-nyomon az ő müveiken nyugszanak a vaggonok. A három éves 48-as uralom oda van illesztve a sínek alá elválaszthatatlanul olyan talpfák alakjában, a melyek magok el- rodhadhatnak, de hirnevök megmarad a késői utókor számára is. Ezek a talpfák ugyanis nem oly közönségesek, mint a szabadelvű vagy a mostani munkapárti uralom talpfái, mert ezek legalább 60 % érték erejéig rendíthetetlenül 48-asok t. i. azon 60°/o erejéig, melylyel az államnak többe kerültek, mint a 67-es uralom talpfái és a mely 60%-ból egy rész hamisítatlan 48-as zsebekbe vándorolt, sőt részben Kossuth Ferenc vezérük dicső 48-as személye szükségleteire is lett felhasználva. Azon erkölcsi niveaun, a melyen a 48-as párt uralom állott, hogy t. i. az elvekből minél kevesebbet, de a húsos fazékból minél többet, meg büszkeség dagasztja a derék 48-asok keblét, hogy mennyi pénzt tudtak az átkos kormány kezéből az egyedül üdvözítő 48 vezéreinek zsebébe átjátszani. Egy sarokba szorított helybeli 48-as pártvezér nem tudván más eredményét a függetlenségi uralomnak kimutatni, végül azt vágta ki, hogy az eredmény „Falussy Árpád fő- ispánsága“. Most még hozzá teheti és a milliók, a melyek a talpfaszállitás folytán 48-as zsebekbe kerültek a helyett, hogy a 67-es kormány kasszájában maradtak volna. A leleplezés súlyát sajnos gyöngíti az, hogy a munkapárt vonakodott parlamenti vizsgáló-bizottságot kiküldeni, azonban a tény bebizonyitottságán nem változtat, mert a 48-as párt némi látszólagos méltatlankodás után sietett a dologban megnyugodni és eszeágában sincs a tisztázásnak egész Európában elfogadott a t az útját választani, hogy felszólítja a vádlót, ez esetben Heltait, hogy vádjait parlamenten kívül ismételje, a mit ez köteles megtenni, az után pedig rágalmazásért perbe fogja. E rágal- mazási bünpörben azután tisztázható a tényállás, mert a bíróságnak meg van a joga tanukat kihallgatni és minden bizonyítékot megszerezni, a mit a parlamenti bizottság nem tehet. A függetlenségi pántnak azonban eszeágában sem volt ezt a természetes utat választani, hanem sietett igénybe venni a munkapárt által nagylelkűen odadobott mentő kötelet. Közben a látszat kedvéért méltatlankodott, mint a futni hagyott szélhámos, ki mikor már tudja, hogy a feljelentést visszavonták, nagy grandezzával követeli, hogy őt mindenki gentleman-nek tartsa. — Jól mondta erre Sándor Pál, hogy sajnálja szegény Habárt. Ezek után kétségtelen, hogy abban a röpiratban sok igaz van, mert aki lop egy-kétszeri lopásnál nem szokott megállani. És ezek a 48-asok a legnagyobb erkölcsbirók Magyarországon. Három évtizeden át okádták a tüzet a korruptióra és mikor hatalomra kerültek nem csak nem szüntettek meg egyet sem az olyannyira szidott bajok közül, hanem még tetézték és virágoztatták a korruptiot oly magasságra, a milyent az előtt még gondolatban sem tudtunk elképzelni. Ha az ember három esztendős uralmuk eredményét kérdi tőlük, mindig azzal védekeznek, hogy nem volt idejük semmire, de talpfa és szén szerződéseket megkötni és ezzel a hazát számtalan milliókig megkárosítani volt idejük. A mi azonban még mogbotránkuz- tatóbb az, hogy a panama lovagok most elkerülvén a húsos fazék mellői, ismét felcsaptak erkölcsbiráknak és még ők, a kik valóságos világrecordot teremteitek abban, hogy lehet rövid idő alatt az lám kasszát megdézSmálrii szavalnak a kormánypárt korruptiojáról. De hát jól teszik, a mig olyan bor- nirt és korlátolt választóközönséggel állanak szemben, mint a magyar polgárság és parasztság nagy része, a kinek egyébb nem kell, mint minél hangosabban a 48-at éltetni, addig az a helyes taktika, kiabálni, addig mig a hatalomra lehet jutni, akkor azután szolgálni Bédám párok forogtak előttünk az andalító zene ringó ütemeire, ragyogó fényárban úszott a diszterem, jókedvet, életerőt sugárzott minden kipirult arcz, csak a Maga szempilláin rezgeti egy száraz könny s egy néma jaj lebegett halvány ajkain, a mit a régmúlt gyermekkor kedves emlékeiből mesélt nekem ; nem sirt fel keserűségében a fájó szív, nem zokogott panaszt, hanem a fenkölt és nemes lélek megadásának nyugodt hangján beszélt az elveszett paradicsomról, a melyre ma már csak halványan emlékezik vissza a fájó szív. És nekem nem volt vigaszom a számára: hol van erő, a mely a rózsa lehullott szirmait virággá tudná egyesíteni, hol értelem, amely a tarka lepke szárnyaira vissza tudná rakni a durva kézzel letörölt himport s hol májusi derű, a mely virágra fakaszsza a száraz kóró zizegő fáját? De belopódzott szivembe az osztott bánat szót- lan fájdalma és e néma részvét bizonyára or hivebben fejezte ki őszinte tiszteletemet és in vonzalmamat minden hangos vigasznál. jut ama báli éj csendes órája; sziporkázó szelleme, poetikus felfogása mely lebilincsel ifjút vénet egyaránt, vidáman csengő hangja jó kedvre hangolja az egész társaságot, mélységes tekintetével nem egy ifjú szivében élesztett olthatlan lángokat, de én tudom, hogy mindez csak egy szokatlanul erős lélek hamis szinjátéka, egy látszólag sima tengerszem, a melynek mélyén még nem csillapultak le a felkorbácsolt hullámok. De talán soha erősebben nem támadt fel bennem ez az emlék, mint ma, a midőn, bár több ezer kilométer választ el egymástól, mégis úgy érzem, mintha itt ülne mellettem a bársony pamlagon és ajkairól lesném e szomorú történetet letűnt dicsőségéről, régmúlt boldog időkről. Sivár; száraz föveny síkság szélen fekszik e város, a Sierra de Cordoba lábainál; szürke kőtőmegével, vörös cserépzsindely fedeleivel valóságos sziklaromhoz hasonlít, a mit már messziről megpillanthatni a vonatból. Mintha nem is függene össze vele a kanyargó Guadalquivir túlsó partján elterülő előváros ’tValahányszor találkozunk, mindég eszembe RKDSZ GAZDAG 20 idomított ló! napokban városunkba érkezik ! ifisor! Tisztelettel GAZDAG, igazgató.
