Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-17 / 24. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 24-ik szám. eset az államvagyonban való szabadgazdálkodásért. A mig a közönségnek nem kell más programm, mint a 48 éltetése, addig nem fog kapni, de nem is érdemel más politikai vezetőket. A 48-as programmból Kossuth Fe- rencz szerint nem lehetett semmit sem megvalósítani, mert százezer szurony ellen nem lehet százezer frázist szegezni, egyet azonban el lehet százezer frázissal érni t. i. ugyan annyi bankót elkezelni az állam pénzéből. A nehány millió talpfa, melyen vonataink robognak, képezi a megvalósított 48-as program mot, a melyen azonban renditheteilenül áll ma is a nem gondolkozó tömeg. Városi orvosválasztás. Az első szavazásnál dr. Rooz Elemér 61, dr. Kovács József 55, dr. Csiliéry András 28 szavazatot kapott. A második szavazásnál a Csilléry-párt túlnyomó részben Kovácshoz csatlakozott, úgy hogy ez 78 szavazattal győzött, Rooz 65 szavazatával szemben. Természetesen a Csilléry-párt nagy része Roozra ígérkezett és természetesen ez a párt nagykárolyi úri emberekből állott. A szegedi választás végtelenül jellemző a magyar közéletre. Ha Szegeden báró Gerliczy néppárti programmal lép fel, nem kap húsz szavazatot sem, igy pedig ugyanolyan elvekkel megválasztották 300 szótöbbséggel. A közönség általában antiszemita és a katholikus ember túlnyomó részben klerikális, de nyíltan szint vallani néni mer, mihelyt azonban van egy köpenyegje, a mely alatt ezt teheti, akkor kitör belőle a meggyőződés. Ezért nem boldogul a nyilt sisakkal küzdő néppárt és ez a titka Ap- ponyi és Zichy János sikereinek. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy a szabadkőműves és erősen zsidó szegedi 1. kerületben a katholikus kör elnöke képviselő lehetett. A liberális sajtó után induló közvélemény bizonyára elképped ezen, akik azonban tanúi voltak a két év előtti szegedi katholikus nagygyűlés sikereinek és látták az ottani katholikus kör élénk működését, azok előre látták ezt az eredményt. Sok helyen van még hasonló helyzet az országban, a melyet a liberális sajtó mesterségesen eltakar, a klerikálisok azonban tájékozva vanpak és épen azért minden néppárti bukás dacára teljes biztonsággal számítanak elveik diadalára. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1911. junius ll-yn rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlésen Debreczepi István polgármester elnökölt. A közgyűlés megengedte, hogy az állami elemi iskola elhelyezésére vásárolt telek polgári fiú- és leányiskola elhelyezésére használtassák fel, továbbá, hogy erre a célra még a Nagy- hajduváros-utezai 13. és Kishajduváros-utcai 20. számú telkek is megszereztessenek. Elhatározta a közgyűlés, hogy a szükséges épületek és átalakítások fedezetére 250,000 koronás kölcsönt vesz fel. A városi kövezetvám tarifa érvényének a jövő év végéig való meghosszabbítását az illetékes minisztériumtól feliratilag fogják kérni. Dr. Vetzák Ede indítványa alapján az áll. polg. fiú- és leányiskola növendékei részére állami internátus létesítését kérelmezik. Ösztereicher Józsefnek megengedték, hogy a „Royal“ kávéház elé kioszkot építhessen. Á rendkívüli közgyűlés befejezése után Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt megkezdődött a választó közgyűlés. A tiszti orvosi állásra Dr. Rooz Elemér városi orvos, Dr. Csiliéry András ezredorvos és Dr. Kovács József körorvos, az irnoki állásra pedig Kabay Ferenc és Diczig Jenő városi dij- nokok pályázták. A szavazatszedő-bizottság elnöke Csipkés András, tagjai Kaufmann Jenő és Dr. Vetzák Ede voltak. A jelölő-bizottságba a közgyűlés Reök Gyulát és Dr. Adler Adolfot küldte ki, az alispán pedig Debreczeni Istvánt és N. Szabó Albert dr.-t nevezte ki. A tiszti orvosi állásra beadatott összesen 144 szavazat. Ebből Dr. Rooz Elemér 62, Dr. Kovács József 54 és Dr. Csiliéry András 28 szavazatot kapott. Minthogy általános többséget egyik pályázó sem kapott, elnöklő alispán a legtöbb szavazatot kapott Dr. Roozra és Dr. Kovácsra elrendelte az újabb szavazást. Ennél a második szavazásnál szintén 144-en szavaztak. Dr. Kovácsra szavaztak 77-en, Dr. Roozra 65-en, 2 szavazó-cédula pedig érvénytelennek mondatott ki. A szavazás eredménye alapján Ilosvay Aladár alispán Dr. Kovács Józsefet jelentette ki megválasztott tiszti orvosnak. Dr. Rooz bukásának oka az volt, hogy a második szavazásnál majdnem az egész Csil- léry-párt Dr. Kovácsra szavazott. Az irnoki állásra 103 szavazattal Kabay Ferencet választották meg. A zeneegyesület hangversenye. A „Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete“ folyó hó U-én, vasárnap este 8 órakor a „Polgári Olvasókör“ nagytermében táncz- mulatsággal egybekötött igen sikerült hangversenyt rendezett. Az agilis, egyesület kevés számban sokat nyújtott ez alkalommal. Hangversenyei mindig magasabb fokra emelkednek és fokról-fokra rohamléptekkel közelednek az absolut jó fogalmához. Páratlan hangyaszorgalommal dolgoznak hosszú időkön át, hogy egyszer-egyszer a legpreczizebb hangversennyel állhassanak a zenei élet iránt fogékony közönség elé. Az egyesület igy a legnagyobb kulturmissiók egyikét teljesiti kis hazánkban és páratlan buzgalmával, kitartásával és fáradságos munkájával a legnagyobb mértékben kiérdemelte azt a rokon- szenvet és érdeklődést, mely iránta a közönség körében ma már szinte lerombolhatatlanul kifejlődött. Minden egyes hangversenye ma már ünnepségszámba megy nálunk, amely ünnepségeken ott ván társadalmunk szine-java, megjelenik egész intelligenciánk. Természetesnek tartjuk tehát, hogy igen jól sikerűit a vasárnapi hangverseny is úgy anyagilag, mint különösen erkölcsileg. Az öt kitűnő pontból álló hangversenyt az egyesület zenekarának játéka vezette és fejezte be. A közbeeső pontokat a vendégmüvésznők játszották. Elsőnek ünnepi nyitányt hallottunk az egyesületi zenekartól oly preczizitással előadva, ami bizonyítja, hogy a zenekar a zeneművészetnek milyen magas fokára emelkedett aránylag igen rövid idő alatt. Utána két szatmári hegedümüvésznő a már is nagy hírnévnek örvendő Hermann- nővérek mutatták be magas művészetükét. Őket üunepelte a közönség ezen a kedves estén. Előbb Milike lépett föl. Egy parányi kicsi lány, majdnem akkora, mint a hegedűje. Vájjon, hogy ■ fogja ez majd kezébe fogni a hegedűt? — gondoltuk magunkban. Már úgy, amint megállt a közönség előtt a kis „baba“ ahogy a közönség az alig nyolez éves kis művésznőt beczézve elnevezte, mosolygósán, bátran és sikkesen megrázta fürtös - fejecskéjét, egy csapásra meghódította közönségünket. De csak azután néztünk nagyot, amikor vállához szoritotta hegegüjét és olyan bátran, biztosan, olyan energikusan fogott hozzá Fauszt ábrándjához, hogy rögtön tisztában zöldelő ligete s a parti árnyas paseók vonnák meg a határt élet és^halál birodalma között. S a mint a vonat közeledik, majd dübörögve szeli át a folyót egy vashídon, a magány, az elhagyatottság fagyos érzete nehezedik keblünkre, daczára a perzselő napsugárnak, a mely még színtelenebbé teszi ez egyhangú képet. Unalmasan, élettelenül lézeng a pályaudvar kevés népsége és sietve távozik a messziföldről jött utas a szegényes és piszkos pályaudvarról. Szűk és kanyargó utcák hálózzák be az egész várost a legnagyobb rendszertelenséggel, a „nagy folyam“ árjában gömbölyűre koptatott kövekkel vannak ezek kirakva, egy fa n ;m borítja árnyékát a forró nap hevében szinte izzó kövezetre, a melyen ijjesztően visszhangoznak a botorkáló, kopogó léptek. Sehpl egy ember, egy gyermek, egy állat nem árulja el, hogy itten élet van, csak az alacsony, fehérre meszelt házikók vasrácsos ajtain keresztül láthatni egy barátságos patiót, csobogó szökőkutjával, zöld liget közepette. Mintha ki volna halva e város, vagy egy rósz szellem varázsereje álomba ejtette volna s csak a tűzhelyek szellemei élnének csendes nyugalomban, a mig elérkezik a mesék királyfia, ébresztő csókjával. Nerp mindig volt ez igy; virágzó város állott hajdan ez eleven temető helyén ; hatalmas Kalifák remegtették meg az Alcazar falairól féktelen haragjokkal a mór uralomban nyögő Spanyolszigetet; a. várfalak hatalmas kapui kifogyhatatlanul öntötték a Korán fáradhatatlan harezosait, ha meg mert mocczanni az észak Keresztje. Szorgalmas iparosnép lakta a mainál háromszorta nagyobb kiterjedésű várost, a ,mely igy góczpontja volt- az egész félsziget kereskedelmének; a fövényes száraz síkságot mesteri öntözőmüvek paradicsommá varázsolták s a még római időkből fenálló malmok kerekein ugyancsak sok viz folyt le, a mig az öntözött rizs- és búzaföldek bőséges termését megőrölték. De nem csak gazdasági és ipari téren vezetett Cordoba a mór városok élén, mert volt idő, a mikor iskoláiban gyülekezett a, félvilág tudományszomjas ifjúsága és századokon keresztül ápolta, fejlesztette e város a művészetet a mig kialakította az arabs faj egyetlen eredeti s önmagából kitermelt művészetét, a mértan, szabályosság és a képzelet szertelen csapon- gásának azt a sajátos, geniális vegyülékét, a melynek eleven megtestesülése a patkóiv, a mór művészet e rfő, eleme. Legtökéletesebb alkotását is e város őrzi kegyeletes emlékéül letűnt időknek ; ma is áll még az a mesteri mű, a melybe egész lelkét; belelehelte, s a melyből századok múltán is megösmerjük egy filosofus és költőnép szellemét. Egy ma már csak emlékeiben is szunyadó kultúra bájával hat a cordobai mecset, gyermekkorunkra gondolunk és az Ezeregyéj legszebb meséi elevenednek 'meg emlékünkben* A gondolkodó és benső életet élő mór szellem zárkózott jellegét viseli magán a mecset, a midőn külseje vajmi kevéssé engedi sejtetni a belső pompát: a majdnem a. Szpntpéterr templommal egyforma nagyságú tömb, inkább várra, fogházra emlékeztet fűrészelt, nem egy helyen a talaj egyenetlenségéből kifolyólag egész húsz méter magasra, nypló sárgásszürke, dísztelen falaival, a melyek unalmasságát csak a támaszbordák törik meg; számtalan, de ma már hefalazott kapuin özönlött a* blyőfc;; sokasága a második Mekkába, 'ma mát azonban, jóformán csak a hajdani minaret, most harangtorony alatti főkapu szolgál bejárásul, a melyen át az egész területnek egy'jó harmadát elfoglaló- naraiicsudvarba érünk. , —tx—•—' " ' --'U'hari sem erei lég ősi ho m sz d< o e r! (X m ót he az tiu va dái vez pér elő óra hog fájd az ritv hiti zav „gyf (pat az
