Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-30 / 17. szám

Hl. évfolyam. Nagykároly, 1911. Április 30. 17. szára. Északkeleti POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................ 8 koro na. Félévre ...................... •• 4 „ Negyedévre ................................ 2 „ T anítóknak egész évre..................... •• 5 „ Gentry és politika. (N. Sz. A.) A magyar gentry észreté- rése és a liberalismussal való szakítása a darabontok érdeme. Ezek voltak azok, a kik mikor már nem tudtak a hatalmasan lángralobbant nacionalista szellem ellen, más társadal­mi osztályban, más politikai pártban tá­maszt találni a liberalismus két szélső csapatához a szabadkőművesekhez és socialdemokratákhoz fordultak és ezeket vonultatták fel a nemzeti szellem harco­sai ellen. A nacionalista táborban a főszere­pet épen a gentry vitte, mert hiszen a küzdelem súlypontja a vármegyékben és főleg azon vármegyékben folyt, a melyekben a gentry kizárólagosan ural­kodott. Ennek folytán a nemzeti ellen­állás egy pár excellence gentry küzde­lem jellegét nyerte és az osztrákok által másként nem is neveztetik. Ily helyzetben a szabadkőművesek és sociáldemokraták felvonultatása a nemzeti ellenállással szemben ennek a két csoportnak a gentryvel való szembe állítását jelentette és ettől fogva meg­született a kölcsönös gyűlölet és meg­indult a harcz egymás ellen. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Ez a harcz a koaliczio uralma alatt nem csak tovább folyt, hanem még ál­talánosabb és elkeseredettebb lett. A koaliczio természetesen uj embereket ül­tetett a vezető állásokba és igy a libe- ralismusnak számos régi bajnoka került a szárazra. Ezek azután a szabadkőmű­vesekkel együtt, kiknek orra elől kapta el a húsos fazekat a koaliczio, bosszú­ságukban és elkeseredésükben más al­kalmasabb támadó eszköz hiányában a klerikalizmus vádjával illeték a koalí­ciót. A derék 48-as bekecses krautjun- kerek és parlagi fiskálisok, kik születé­süktől fogva liberálisoknak érezték és gondolták magukat, csak nagyot néztek erre a vádra, de mivel az őszinte szin vallás nem igen volt kenyerük és mivel egyik vezérük Apponyi tényleg kleriká­lis volt és mert a néppárti érzelmű vá­lasztókra is tekintettel kellett lenni, nem tiltakoztak ellene és igy végül, az állan­dó támadások hatása alatt ha nem is váltak klerikálisokká, de megtanulták az antiliberalismust. A koaliczio leggyengébb és legne­vetségesebb oldala épen a sok felszínre került parlagi gentry volt. Az évtizede­ken át uralkodott szabadelvű pártban Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = ______________Nyilttér sora 40 fillér. ■________ la ssan haladtak előre az emberek és igy mindig a kiválók kerültek a vezető pozitiokba. A gentry kevésbbé értelmes része tudva ezt, boldogulását a 48-as pártban kereste, a hol nem lévén oly bőségben a szellemi erő, szerep jutott ,a kevésbbé tehetségesnek is. A nemzeti ellenállás mindent felforgatva letaszította egy nehány renegát kivételével az ösz- szes kiváló gentry egyéneket vezető he­lyeikről és helyébe ültette a 48-as párt gyengébb elemeit és azon fiatal strébe­reket, kik megértve az idők jelét máról holnapra Kossuth apánk szellemétől érezték megihletve magukat. Ez a koalicziós gentry elem a si­keres támadásoknak kitűnő czélpontot nyújtván, szinte természetes, hogy a szabadkőműves és régi liberális sajtó ennek a gyenge oldalnak támadt neki, egyre a gentryt szidta és kifigurázta. Minél jobban melegedtek bele ebbe a támadásokba, annál jobban kitűnt, hogy mennyire őszintén, menyire szivükből beszélnek úgy, hogy végre nem csak a koaliczios, hanem a régi szabadelvű párti gentry is észrevette, hogy neki a libera­lismus táborában barátai nincsenek, hanem csak tűrik, mig az ők szekerüket tolja, leikök mélyén azonban vesztét kí­vánják és arra törnek. Levél a hajóról. Irta: Kende György. Alig pár órája, hogy hajóm felszedte hor­gonyát ; szelíd habok hátán csendesen ring a nagy colossus s a belsejében rejtett gépek egy­formán lüktető munkája önkénytelenül is az alvó ember nyugodt szívverésére emlékeztet ; csodásán bágyasztó tavaszi szellő csókolgatja homlokom és félignyitott szemekkel ábrándozom a fedélzeten felállított kényelmes fekvőszékben. Álomnak is beillik a kép, a mely elém tárul: Genua háztömbjei nagy színes foltokban feküsznek a félhold alakú öböl körül; egy pár templom tornyán ragyog fel a kereszt e ku­szán tagolt tömegben, s legbalról a tízezer em­berre mért vörös kaszárnyától védve a világitó torony karcsú siluetteje mutat a búcsúzó utas egyetlen bizalmára, a mindenható Égre. Hal­ványzöldsáv, az ezüst szürke olajerdök övezik a tavaszi napfényben fürdő várost, s büszkén törnek égnek az erődítményekkel koronázott ko­pár hegyek fölötte, messziről fenyegetve az olasz haza ellenségeit, s az első viszontlátás barátságával üdvözölve a hazatérő honfit. S mindezen mint egy lankadó, bágyadt tekintet szép kék szemeidből, ömlik el a tenger halvány ködjén átszürődő tavaszi napsugár, tompítva a ragyogást és növelve a varázst; álomkép ez talán csak, mint bájos szőke fejecskéd, a mely e halvány ragyogástól mintegy a múlt kékes ködén keresztül int felém. Lehunyom szemem, s teli tüdővel szívom magamba a tenger tiszta levegőjét; fenyves - balzsamot, virágoskertekből bóditó illatot hoz magával a szárazföldről, de megtisztulva min­den földi salaktól, leszűrve a páratelt levegőn keresztül, éltetoerővel tölti el az élet zajában eltompult szellemet, valamint a feledés homá­lyával bennünk ébredő emlékek költői mezben tárják elénk annak minden fájdalmát, örömét; nem a bánat szivettépő kínjai, s nem a fájda­lom keserűsége térnek vissza szivünkbe, hanem a heggedtseb nyomán támadt életösztön a szebb jövő reményének jegyében született resignatio tölt el bájos nyugalmával ; az oly ritkán tiszta örömnek is eltűnt minden kicsinyes oka, s a belőle maradt derűs óra emléke évek múltán is a tiszta boldogság mindent megbocsájtó ér­zésének szélcsendjével tölti el keblünket. Talán nem is fontos a név, a mely ilyenkor eszünkbe jut s a hely, a melyre gondolunk ; hiszen az édes emlékek dús talajában fakadt képzelet bű­bájos virágaiba burkoljuk az objectiv szemlélet meztelen valóját úgy, hogy az eredeti képzet csak az az alapkő, a melynek léteznie kellett, de ma már feledésbe ment s a hétköznapoknál magasztosabb, fenköltebb érzések pantheonjá- nak megépítésénél csak az ezt alkotó egyes kövek megválasztását befolyásolta az egyönte­tűségre törekvő mesternél. Egy napsugártól át­szőtt halvány köd, egy szőke fej, egy réveteg tekintet szép kék szemekből s korlátokat nem tűrő erővel támad fel bennem egy hosszú évek­ben kicsiszolódott eszménykép; távolról köve­tem a varázsszer tulajdonosnőjét, mint tegnap, amidőn a város fülledt levegőjéből egy kert árnyába menekültem ; az állomáshoz sietett és én nyomon követve őt, csakhamar egy fülké­ből gyönyörködhettük a Levante-Riviea szép­ségeiben. Szakadatlan lánczolata ez a parti város­káknak Genuától chiavariig ; merész kanyar­gással halad a vonat, gyakran sziklába vájt pályán, majd óriási iveken szelve át a sűrűn beépített völgyeket s bele furakodva a szoros háztömbökbe ; tarka színekkel, csikósán meszelt, zöldzsalugáteres házak húzódnak meg kopár sziklatömegeikkel égnek meredő hegyek álján, s örökzöld kertek, virító baraczk-, mandula-, vörös gyümölcsü- és narancsfák, festői cypru- sok, karcsú pálmák egyesülnek a ragyogó kék ég alatt egy oly képben, a melyből örök tavasz sugárzik. Egy felhőcske sem úszik az égbolton s csak egy ködsáv jelzi jobb oldalról a távoli láthatárt, hol ég és föld, illetve tenger ölelkez­nek. Nyugtalan hullámok hátán siet vissza a réveteg tekintet; megtörve a part szirtjein, dü­börögve omlanak vissza a tajtékzó habok, hogy uj erővel vegyék fel a küzdelmet. így küzdünk mi is gyönge emberek megújuló harczban egy­mással s a természettel; nem szükséges, hogy rossz indulat, vétkes szenvedély szítsa küzdel­münk, hiszen a legkeményebbet önmagukkal kell megvívnunk, hanem mint magasabb tö­kélyre fejlődött s függetlenebbitett megtestesü­lései természeti erőknek, ezek egyensúlyi játé­kába helyezte az emberi egy legmagasztosabb Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11 Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter­mészetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronk csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben László Jenő fogtechnikus.

Next

/
Thumbnails
Contents