Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-25 / 12. szám
2-ik oldal ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 13-ik szám. sági téren, hanem át fog a politika terére csapni és szembe kerül azokkal, kik a katholikus népszövetségben szervezkedtek, egyelőre azonban a kettő törekvése azonos: a mai rendszer elleni küzdelem. Éppen ezért örömmel látjuk, hogy a városunkban megalakult Omke fiók vezetésében tekintélyes számmal vesznek részt olyan jó katholikusok, kiknek gon- golkozása homlokegyenest ellenkezik a Sándor Pál és Szende Pál világfelfogá- sával. Városunkban különben is az a kivételes helyzet van, hogy a katholikusok, sőt a klerikálisok is teljesen elfoglalják az őket megillető helyet a merkam.il működés terén is. A katholikus szervezkedés ellen az volt a kormány taktikája, hogy Zichy Jánost bevette a kabinetbe és minden élére állított kérdésben enged a katholikus álláspontnak. Az Omket ma még kicsinyli és teljesen az agrárius hajóban evez. Mi lesz azonban ha ezen szervezet is erőhöz kap? Itt az ellentétek élesebbek. Az agráriusok a Tisza aegise alatt nem fognak engedni semmit sem és az Omke emberei számára ha érvényesülni akarnak, nem marad hátra más, mint szakitni a kormánnyal és ellenzékbe menni. Szerencséjére azonban a kormánynak, ez a fejlődés csak nehány év múlva következhet be, úgy hogy ezt a kormányt alig hanem más baj fogja kivégezni. Az öntudatra ébredés és szervezkedés Magyarországon lassan megy és a mi kormányaink ez okból szoktak nem alulró' de felülről bukni. a maguk számára. A hazának, ameljet még tudnak önzetlenül, nagyon, igazán szeretni. Így, igy képzelem, igy álmodom én a a hazaszeretetei, a hazaimádast. Mint a kis japán hajósinas az orosz hajó fenekén tüzes csóvával a kezében, mint a másik munkás, valamelyik világhírű hajó, vagy gépgyárban kalapácscsal a kezében, mint Hanako ma, itt holnap ott, száműzve magát a hazájából a hazájáért. Ezt nem tudjuk mi, ilyenre nem vagyunk képesek mi. Ma-holnap talán el sem hisszük, hogy ilyen őseink ilyen nagyjaink, nekünk is — voltak. * Hanako a japán nyelven kivül németül, franciául és angolul is beszél. A vele való érintkezés nyelve tehát főképpen a német nyelv. Vacsora után átjött a kávéházba az •egyik japán férfi és Heltai Hugó színész társaságában. Az ismeretségeket Heltai közvetítette. Hanako kis fejbicentéssel fogadta a bemutatkozókat. Kimérten viselkedett; hidegen udvarias volt. Fekete kávét szürcsölgetett, aztán kihalászott a kimónája zsebéből egy parányi kis ezüst cigaretta-tárcát és cigarettára gyújtott. Valóságos keleti kéjjel élvezte a finom, •illatos cigarettát. Mikor Heltay bemutatott, hozzá tette a nevemhez „journalist.,“ Hanako felkapta a fejét és kétszer-háromszor tetőtől-talpig jól végignézett; szúrósan nézett a szemembe, olyan kiváncsisággal, mihtha kérdezné magában : hogy néz ki-egy fehér újságíró, mi néz ki belőle? Olyan kutatóan mustrált, hogy szinte 'zavarba hozott; azért én is fürkészően néztem a szemébe, mert engem is űzött kíváncsiság. Konstatáltam, hogy igen okos, eleven, sőt szép szemei vannak; élénk, • nagy flekete szemek. Heltai a1 fülembe súgta, hogy: „Franciául beszélj 1“ A szinügyi bizottság. Ugyanaz a szili- ügyi bizottság, amely a Heves közvetítésével olyan megaláztatásban részesült még csak nemrégiben Szalmáitól, most .megengedte Hevesnek, hogy azon a két estén, amelyre a Szatmári színházból kiutasították, Nagykárolyban tartson előadást. Hevestől azt vártuk volna, hogy még a tavaszi szezonról is lemondjon, nem hogy még soronkivüli játszási engedélyt merjen Kérni; különösen nem számítottunk erre azért, mert egy Ízben már megtagadta tőle ugyanezt a kérelmet a szinügyi bizottság. Úgy latszik azonban, hogy aki mer az tényleg nyer. Heves merészkedett és azt hitte, hogy ezen a két estén nyerészkedni is fog Nagykárolyban. Pedig csak az engedélyt nyerte el. Semmi mást. Ez a két nap egészen jól jött volna neki, mert Szatmáron is unják már s állandóan üres és felüres házak előtt játszik. — A nagykárolyi közönség azonban megmutatta, hogy a rajta esett sérelmet nem bocsátja meg olyan könnyen, mint azt a közvetlenül sértett szinügyi bizottság tette. A közönség ugyanis mind a két estén tüntetőén távolmaradt a színháztól. Akik megjelentek, azok mindössze is csak szánalmasan kicsinyke csoportot képeztek az egyébként üresen tátongó színházban. A szinügyi bizottságunkra, amely szívességet tett Hevessel akkor, amidőn olyan dologra adott neki engedélyt, amire kötelezve nem volt, ezekután egyáltalán nem vagyunk büszkék. Hanem a közönségünkre, Nagykároly város színházlátogató úri közönségére, amely nemcsak megértette a rajta esett sérelmet, hanem tudata an is van a kezében levő megtorló eszközöknek és azokkal él is, erre a közönségre igenis büszkék vagyunk s ilyen bevezetés után bátran nézünk a tavaszi szezon elé, mert garanciánk van arra, hogy a közönség a szinügyi bizottság helyett is éreztetni fogja Hevessel haragjai és a sérelmet a Hevesék szép szemeiért elnézni és megbocsátani nem fogja. A „Közérdek“ miután nem tudva tovább nyugodtan tűrni a sajtó nevében elköveteti kolózhadjáratot, múlt számunkban tisztességesebb viselkedésié figyelmeztettük, — legutóbbi számában o|y nevetségesen ostoba frázisokkal és keserű humorimitációval akart kibújni az érdemleges válaszadás alól,' amivel csak még jobban kimutatta, hogy mentségére Autogrammot kértem tőle. Átadtam egy névjegyet. Annak a hátára rajzolta rá az előttünk ismeretlen ákom-bákomot. Furcsa, eredeti japán betűkkel irt, vagy inkább rajzolt oda valamit. A magyarázatból aztán megtudtam, hogy a felírás a következő : „Hanako Óta. Japán, Tokió 1911. március 29.“ Aztán a nevét „Hanako Óta“ rendes latin betűkkel is odaírta; szép, határozott, biztos Írással. — Merci madame. — Nézett egy percig, aztán biccentett a fejével és tovább irta az autogrammokat azoknak, akik asztalához jöttek. Ott maradtam az asztalánál és egy darabig kibiceltem. Hallgattam, hallgatóztam. Hátha megtudok valamit; valami érdekeset. Irt még egy pár autogrammot, azután ismét cigarettázott. Ide is szólt egy pár szót, amoda is, iparkodott előzékeny és nyájas lenni. * Aztán ,valamit mégis megtudtam Hana- koról. Azt, hogy nem megy többé haza a hazájába. Járja a nagyvilágot, keres sok pénzt, abból elkölt éppen annyit, amennyire magának és tagjainak a megélhetésre szükségük van, a többit küldi haza, az államnak; az állam céljaira és az állam címére. Ha majd aztán meghal, külön hajón haza viszik Japánba és nagy tisztességben temetik el a hazai földbe. Ez lesz a kis Hanako jutalma egész életén át való fáradozásaiért ! S az ok az olyan egyszerű. Átszellemült arccal mondta Hanako, nem a színésznő, hanem a japán honleány, hogy: „Nagyon, nagyon szeretem a hazámat“. . . És ezt odaát milliók mondják és érzik is Csáky Gusztáv. felhozni nem tud semmit. Mert a vidéki és pedig nagyon vidéki sajtóorgánumok egymás közötti csete-patéinak szokott módját, amely- ivei az ellenlábas lapot elmondják sajtókukacz- nak, ilyen meg olyan nyomtatványnak, a cikkeit pedig fércehnényeknek, — mint a „Közérdek“ tette, csak nem vehetjük tárgyilagos válasznak. A „Közérdekének tárgyilagosan nem is lehet mondanivalója. Ilyet tőle nem is vár senki. Mi sem Mi csak azt várjuk el tőle, h-igy változtasson az irásmodorán ; válassza meg jobban és gondolja meg, hogy kiről és miről ir; ne személyeskedjék; ne kössön bele ok nélkül társadalmilag szereplő egyénekbe, közéleti vezető emberekbe, egyesületekbe akkor, amikor úgyis tudja, hogy a megtámadottak hozzáférhetetlenek és a végén úgyis mindent vissza kell vonni és mindenért bocsánatot kell kérni ; kímélje meg a tisztességes sajtó renoméját, egyszóval tartsa szem előtt a tisztességet. Ezt kívánjuk tőle; de ezt aztán el is várjuk. Nem lehetetlen, hogy lesz idő, amikor ellene komolyabban és nemcsak figyelmeztetéskép kell fellépnünk, azért tartottuk szükségesnek előbb közölni vele, hogy tovább nem tudjuk szó nélkül nézni a dolgait. Ha tehát olyan esetek, mint eddig, ismét elő találnának fordulni, figyelmeztetjük, hogy mindig ott fog találni bennünket az ellenzék soraiban. Még egyet. Eszközeink ahhoz, hogy ellene fellépni tudjunk mindig lesznek. Megértve? A kath. népszövetség gyűlései. Haller Ptván országgyűlési képviselő a népszövetség főtitkára 25-én és 26-án folytatta agitációs körútját. Szombaton délután fél 4 órakor Nagykárolyban a városháza nagytermében volt gyűlés, melyet teljesen megtöltött a megjelent közönség. Örömmel láttuk az intelligentiát nagy számban képviselve ellenben sajnálatos volt az iparos osztály gyér képviselete. Péchy László miiszaki tanácsos megnyitván a gyűlést átadta a szót Haller Istvánnak, ki másfél órai magas színvonalú beszédet tartott. Fejtegette a katholikusok helyzetét, hátraszoritásukat, ellenségeik vakmerőségét és itt bizonyítékul hivatkozott Rózenfeld Zsigmond- nak a Nagykárolyban megjelent czikkére, vádjaiknak alaptalanságát. Hangsúlyozta, hogy a katholikusok nem akarnak harcot, de készen kell államok az esetre ha ellenségeik támadnak és e czélból van szükség a népszövetségre, mint hadseregre. Végül kijelentette, hogy a magyar hazát katholikusok tartották fenn ezer éven és fogják fenntartani a jövőben is és épen ezért nem fogadnak el leczkét Rózenfeld Zsigmondtól. Haller István beszédét Nemestóthi Szabó Albert dr. köszönte meg és a képviselő további támogatását kérte. Ugyanaznap este Fényen volt egy rendkívül látogatott gyűlés, melyen alig tudta az iskola legnagyobb terme a több száz főnyi közönséget befogadni. Moldován Endre megnyitó beszéde után Haller István egy órás beszédben ismertette a népszövetséget, kiemelve annak főleg gazdasági jelentőségét és a kis embert támogató működését jelesül jogi és gazdasági irodáját. Vasárnap délelőtt Nagymajtényban, délután Gilvácson és Krasznaterebesen völt gyűlés, mindenütt a közönség óriási érdeklődése mellett. Nagymajtényban és Gilvácson Cz-ier Ferencz plébános mutatta be a képviselőt, ki mindkét helyen hosszú, lelkes beszédben buzdította a megjelenteket a népszövetségbe való belépésre. Vázolta a katholikusok helyzetét az országban és a szükségességét a szervezkédés- nek és összetartásnak a kitünően szervezett ellentábor a szabadkömivesek és sociálisták ellen kik épen szervezettségüknél fogva .uralkodnak kis számuk daczára a 12 millió katholikus felett. A képviselő beszédét Loczy Pál nagymajténi és Vein Mihály gilvácsi tanítók köszönték meg. Krasznaterébesen a zsuffolásig megtelt teremben hol a románok is feles . számban képviselve voltak, Molnár István plébános nyitóba .meg az ülést és átadta a szót Haller Istvánnak, ki egy ó'-ás beszédben vázolta a népszövetség' tanító és ismeretterjesztő muu- káját .a mely sokszorosan megéri .a csekély egy korona tagdíjat úgy, hogy a .népszövet-
