Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-25 / 12. szám

13-ik szám

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

3-ik oldal.

ség többet ad, mint vesz és ennek daczára a tag még mérhetlen hasznot szerez belépése által a magyar katholicizmusnak.

Legközelebbi vasárnap Mezőterem, Mező- petri, Csomaköz és Szaniszló kerülnek sorra, ezzel a körű. befejezödiK.

Ki irtsa ki a leánykereskedelmet?*)

Irta: Dr. Magyar István kir. főiigyészhelvettes.

Istennek hála, ma már túl vagyunk a tehetetlen panaszokon, a meddő kesergésen. Ma már a leánykereskedés kiirtásának módszeréről, rendjéről beszélhetünk.

És beszelnünk kell világosan, keményen, követelcleg, mert társadalmunk erkölcsi érzéke még nem nyilatkozik meg a kiirtásra egyedül alkalmas tettekben.

Nálunk mindent az államtól várnak. A „segíts magadon“ tettre serkentő gyakorlati bölcsesége még nem győzte le a nemtörődömség, közönyösség erélytelenségét; aminek okát alighanem a kor valláserkölcsi gyengeségében kell keresnünk. Ezer bajunk ezer orvosságát az államtól várjuk; pedig az állam, ha még oly erős anyagilag és erkölcsileg, a társadalom önvédelmi föladatait el nem végezheti. S a magyar nemzet saját ezeréves történelméből megtanulhatta, hogy Isten is csak akkor segit, ha maga sem hagyja el magát!

Az állam gondoskodik arról, hogy jó vizünk és szappanunk legyen, de az meghaladja gondoskodása körét, hogy mi tényleg mosakodjunk is s testünk tisztaságára ügyeljünk. Az allamnak gondja van rá, hogy legyen rendelkezésünkre orvos, patika, kórház; de hogy betegségünkben azokat igénybe vegyük s egészségünket helyreállítsuk, az a mi kötelességünk.

Két, három évvel ezelőtt még joggal panaszkodhattunk a miatt, hogy a leánykereskedés ellen eredményesen nem küzdhetünk, mert nem áll rendelkezésünkre törvényes erő, hatalmi eszköz. Ma ez a panasz nagyrészt tárgytalan, mert van a leánykereskedelem megtorlására hozott törvényünk ; van buzgó fővárosi rendőrségünk; feladata magaslatán álló határrendőrségünk ; alkalmas erélyes csendőrségünk s e részben való feladatait mindinkább megértő vidéki rendőrhatósá aink és van egyesületünkben olyan központi vezető, irányitó, tettrekész, éber gárdánk, amely a leánykereskedelem undok bűnével szemben, csekély anyagi ereje ellenére, nagy erkölcsi energiájával mindenre képei, csak megadásra nem.

Ma már nem szépitgethetjük tétlenségün- keróazzal, hogy fegyvertelenek, erőtlenek, gy.ön- .gék vagyunk, hát tűrnünk kell a mocskot.-Ma már vannak fegyvereink, van vezérkarunk, — ma már.:csak hadsereg kell.

Hóimét toborozzuk ezt a hadsereget ? Egyedül és kizárólag a társadalomból ; amelynek végre is be kell látnia, hogy a testén támadt ezt a csúnya keleyényt, a rendelkezésre álló és a maga erejéből ¿merített eszközökkel neki magának kell kivágnia, kiirtania.

Ha valahol igaz, úgy ebben az esetben szent igazság, hogy ezt az önkéntes hadsereget csas a .lelkesedés toborozhatja össze s tarthatja együtt. E lelkesedés indító rugója pedig a valiáserkölcsi meggyőződés, amely a leánykereskedés ! bűnével szemben kiváltja bennünk az erkölcsi undort; továbbá a régi magyar hazaszeretetet, amely nem tűrheti, hogy a hungarák nemzeti szégyene tovább is égjen homlokunkon.

Hogy ezt a Ielkesedést-lángra lpbbantsuk, hogy ezt az erkölcsi undort teljes mélységében felkeltsük, hogy, e nemzeti szégyent a maga valóságában felébresszük, azért fordulunk e füzettel is a társadalomhoz, amely e lapokból láthatja mulasztásait megértheti köte ességét.

Hogy e füzetnek, s a benne kifejezésre jutó nemzeti tartozásunk lerovására irányuló becsületes törekvésünknek meg legyen a kellő, eredményes hatása, legelőször is 'mindenkinek, aki e lapokat olvassa, le kell mondania arról a cinikus mosolyról, amely sok ideális hazai mozgalmunkat még , az úgynevezett intelligens elemeknél is kisérni szokta. A mi mozgalmunk, törekvésünk nem légies, elméleti délibáb- kergetés; mert mi a nemzet testét, lelkét akar* „A Magyar Egyesület a Jpájrykereskedés ellen“ cimü füzetből.

juk egy eléggé elmérgesedett fekélytől megmenteni, amely már eddig is sok szociális kárt tett s amely nemzeti jóhirnevünket, kultur- törekvéseink komolyságát a külföld előtt csökkentette. A mi célunk, a mi munkánk tehát szigorúan gyakorlati jelentőségű; s nem vál- hatik sem kárára, sem szégyenére, hogy azt a valláserkölcs s a hazaszeretet fénye övezi.

Tehát nem kicsinylö mosolyt, nem közönyös lenézést, hanem komoly megértést, tettre kész támogatást kérünk munkánk részére, amelynek eredménye, sikere nem bennünket fog gazdagítani, hanem a nemzet erkölcsi javait fogja gyarapítani.

De hogy valaki mély s becsületes meggyőződés szülte tetterővel lépjen hadseregünkbe, ismernie kell a leánykereskedelem bűnének teljes utálatosságát. Aki eddig egyesületünk működését csak némileg is figyelemmel kisérte, s aki e füzetet is rokonszenves érdeklődéssel elolvassa, — az ha csak nagyjában is ép az erkölcsi érzéke — tisztában lehet azzal, mit jelent az, hogy hazánkból évenként százával és százával vitték és viszik ki a női élő hús kufárok a magyar nőt külföldi s különösen délamerikai nemi szennytelepekre; amiből a lelketlen kalmárokra busás anyagi haszon, az áldozatokra végzetes testi, lelki romlás, nemzetünkre pedig nagy szégyen hárul.

A kereskedelem a modern élet vérkeringésének főere, nélküle az országok, társadalmak élete megbénulna s az emberiség visszasülyedne gyermekkorába; de a leánykereskedelem az emberiség szégyene, méreg a vérben, amely azt megolvasztja. Ez a merca- tura — Cicero mondásának kiterjesztésével mondva — si tenuis si magna, semper sordida.

Ez az undok kereskedelem, amely nem méltó, hogy a tisztességes kereskedelemmel egy fogalmi körbe kevertessék, valóban olyan, hogy benne az eladó és vevő közé úgy szorul a bűn, mint két kő közé a falbavert szög. (Demokrit.)

Förtelmességében ez a kereskedelem túltesz a rabszolgakereskedésen is, mert ott a testet csak testi munka végett adják -el ; itt ellenben áruvá tétetik az ember nemesebb része: erkölcse, szeméremérzete, testi-lelki isztasága, szóval egészben a lelke.

Ha igy a nemesen érezni, a komolyan gondolkodni még tudó megérti és átérezi annak a bűnnek megvetésre méltó, mélységes undokságát, amely ellen mi küzdünk, lehetetlen, hogy hozzánk ne szegődjék s zászlónk alá ne lépjen.

Mi tehát az egész társadalomra számítunk ; mert az egész társadalomnak kell összefognia, szembeszállnia a suttyomban űzött leánykereskedelemmel, ha azt akarjuk, hogy mihamar kiirtsuk,

Mégis első sorban, pmiot jó pfüdaadókra számítunk, a papokra,. ar janitokra,(iaPp}inden- nemü hivatalos emberekre, a körjegyzőkre, az intelligens férfiakra, de külppösen a .nőkre. Sőt jogosan számítunk az úgynevezett népagitátorokra is.

A pap, aki hivei lelki életét vezeti s amellett tettel, tanácscsal szolgál az ő híveinek világi dolgokban is, ha szemét nyitva tartja, sokat észrevehet és sokat használhat; sok bűnt megakadályozhat, ha idejekorán erélyesen közbelép.

A tanitó egy-egy községben generációkat nevel föl, azok bizalmában öregszik meg; mi természetesebb, minthogy tőle elvárhatjuk, oktassa ki, világosítsa föl felnőttebb, . vasárnapi iskolástgnitványait, s a^pk lipzzáíartazóit,a lappangó veszélyről s annak következményeiről. Mese, példabeszéd alakjában sok jó erkölcsi fegyvert lehet a népnek adni, amellyel aztán esqtleg yédekezhetik. Nem lenyűgöző veszély az, amelyet előre ismer az ember s ellátja magát vele szemben a megfelelő fegyverekkel. Ptjdig az éberségnek, s baj esetén ,a to- vábbbi-elbánásnak fegyverét még a legkisebb község lakója is megszerezheti papjától, tanítójától.

A jegyző, a községeknek ügyvezetője, anyagiakban valóságos páter familíása, aki a nép minden ügyei baját ismeri, aki vagyona fölött való rendelkezéseit vezeti, foganatosítja, yagy tanácscyal befolyásolja, aki védője, tanácsadója, első bírája, nagy befolyású vezetője a népnek, lehetetlen, hogy észre ne vegye, ha a nép erkölcsét ordasok környékezik. Lehetetlen,

hogy meg ne hallja, hogy ennek vagy annak a nőnek micsoda ajánlatot tettek, milyen szerencsével kecsegtetik. Ilyenkor a jegyző hivatott arra, hogy a bajnak erélyesen elejét vegye ; s vagy arról gondoskodjék, hogy a kisértő a soha vissza nem térés fogadalmával hagyja e- a határt; vagy a mi még jobb, a törvény kea zére adassék. De megelőzően is védheti a jegyző az ö népét úgy, hogy pappal, tanítóval egyetértve, előzőleg széles körben, nyilvánosan s ismételten kioktatja, miben áll a baj, mily súlyos bűn rejlik benne, mik a következményei s hogy lehet ellenök védekezni.

Az intelligencia általánosan s különösen ennek női része első sorban hivatott arra, hogy a védekező mozgalmat országossá tegye. A német nők hires, éber, bámulatos tetterejü városi egyesületei, vasúti stb. kirendeltségei mintául szolgálhatnak a magyar nőknek is; akiknek, ha még kell vonzó és szép példa, itt vannak egyesületünk lelkes nő tagjai, itt vannak e füzet Írónői. Ha ezektől nem tanulnak, ha ezek példáján nem hevülnek, akkor hazugság a régi igazság, hogy a példa vonz. Megrögzött mi bennünk már az a meggyőződés, hogy a magyar nőkkel űzött ocsmány kalmárkodást véglegesen és alaposan csak a magyar nők irthatják ki, mert nekik kell legmélyebben érezniük e bűn erkölcsi fortéimét s nekik kell a felháborodás fokozott energiájával talpra állítani mindenkit, alkalmazásba venni és vétetni minden fegyvert, hogy a gaz az egész vonalon gyökerestől kiirtassék.

Ami végül a nép agitátorait illeti, akik papíron a népnek minden jót akarnak kivívni s népgyüléseken a népboldogitás minden képzelhető formájáról ömlengnek, a legkevesebb, amit tőlük joggal el lehetne várni, hogy ősz- szes befolyásukkal, minden fegyverükkel — köztük, ha kell még a nekik egyébként oly kedves izgatással is — vegyék rá a népet, hogy a sátán küldöttjeitől, a leánykereskedőktől védjék asszonyaikat, leányaikat. Magyarázzák meg, Írják le nekik a csuszó-mászó veszedelem ismert alakjait, ismertessék meg velők a használni szokott hazugságok, rábírások, csalárdságok mibenlétét s tanítsák rá a védekezés fegyvereinek használatára. Ha van befolyásuk a népre, ezt a befolyást üdvösebben nem gyü- mölcsöztethetik a nép javára, mintha ily erkölcsi s testi romlástól megóvják, megmentik.

Egyszóval az itt szóban forgó bűnnek utálatát s kiirtására való erős készséget be kell oltani a legmagasabbtól a legalacsonyabb nép- réteróg, s erre az oltásra azok az illetékesek, akiket fentebb csoportonkint fölemlítettünk. Ha ezek megteszik kötelességüket, akkor a társadalom szine-java, ezeren meg ezeren, szegények, gazdagok egyaránt csakhamar üdvös tettekben adnak választ arra,, hogy ki irtsa ki a leánykereskedelmet ?

A kereskedelemmel szemben arisztokratikusan elfogult a kereskedelemnek világ- irányitó óriási jelentőségét s a kultúrára való döntő hatását fölfogni még nem ..tudó ó-kori görög társadalom mithológiája Hermest tette nemcsak a kereskedők, hanem a tolvajok istenévé is.

A leánykereskedőkre ez a közönség teljesen igazságos, piert ezek a kufárok a tolvajoknál is veszedelmesebbek. A tolvaj c.ak ingó vagyont lop, az élőhus-kalmár ellenben emberi lelket is elkárhoztat.

Azért vigyázzunk az emberiség e salakjára, amely a Hermes kígyójának ravaszságával, simaságával ejti meg az áldozatot; ma már nem száínyas. saruban ugyan, hanem modernizált formájú, szárnyas' gyorsaságú eszközökkel tünteti el a .megejtettet és tűnik el maga is ; terjeszti a romlást s hoz szégyent egyesekre, családokra s egész országokra.

A -társadalmon áll, medig tűri a bujkáló sátánivadékoknak .ezt a romlást terjesztő, munkáját.

Kitépni ennek az undok bűnnek minden, még a legmélyebb, legtitkosabb, még a leg- .finomabb gyökérszálait tis, arra csak a teste, lelke tisztaságáfa, becsületes hírnevére s ennek makulátlanságára büszke társadalom képes.

Ez a társadalomi ma még egy kissé álmos. Mi kimeietesen, jóakarattal ébresztgetjük. Ne lustálkodjék addig, a mjg a testében elterjedt méreg kegyetlenül felrázza, piert az erkölcsi „606“-nak még nem támadt földi Ehrlich doktora!