Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-18 / 11. szám
11 -ik szám. 3-ik oída!. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG lására szolgáljon itt egy brazíliai lapnak nagybetűs cikke, mely igy szól: Az elhagyott ház titka. Éjjeli látogatás. Megmérgezett hungarák. A kikötőben a múlt éjjel hajós tisztek szórakoztak egyik mulatóhely terraszán. Már éjfélre járhatott az idő, amikor egy uriasan öltözött ember lépett közéjük és izgatottan kérdezte: — Van az urak közt orvos? Egy francia hajó orvosa jelentkezett a felhívásra. — Az Istenért, doktor ur, jöjjön velem, kocsim lenn vár. — Mi a baj ? — Mérgezés történt. Az orvos a közeli hajóra sietett s egy kis táskát magához véve, követte az ismeretlen embert. Egy sötét utcában kocsi várakozott rájuk s beleültek. A kocsi sebesen gördült tovább a zegzugos utcákon jó húsz percig s egy elhagyott sötét helyen egy magányos ház előtt állott meg. Közelében semmiféle épület nem látszott. Útközben alig szóltak egymáshoz. Az ismeretlen ember bevezette az orvost az ódón vastagfalű házba s benyitott egy ajtón. A nagy szobában, amelyen rácsos ablakok voltak, négy ágy volt s a négy ágyon négy fiatal leány feküdt, kíntól eltorzult arccal, jajgatva. Az orvost megdöbbentette a dolog, de nem ért rá gondolkodni az eseten, mert elfoglalta a kötelessége. Megállapította, hogy szub- limátmérgezés történt. Kinyitotta táskáját s hozzálátott az életmentéshez. Egyszerre hangos dörömbölés hangzott kívülről, mintha a kaput döngették volna. A házigazda kisietett. Alig tette ki a lábát, egyik leány felült ágyában s összetett kézzel kö- nyörgött: — Doktor ur, segítsen rajtunk. Ez az ember fogva tart minket. .. leánykereskedő ... Magyar leányok vagyunk. Inkább meg akartunk halni, semhogy tovább is szenvedjünk... Többet nem mondhatott, mert a gazda visszatért két marcona alakkal. Egy félórai kezelés után kijelentette, hogy a leányok élete nem forog veszedelemben. Titkon intett szemével annak a leánynak, aki segítségét kérte, azután a három férfitől követve kiment. Az orvos ezután nem emlékezett többé semmire; egy pohár konyaktól, mellyel a leány- kereskedők megkínálták, hirtelen elaludt és másnap a kikötőben ébredt föl, ahol a földön feküdt. Hajójára ment. Ott rögtön lefeküdt és csak délfelé ébredt föl. Mivel hajója egy-két órával később fölszedte a vasmacskát, ő maga nem kutathatta ki a rejtelmes házat, azért mindent megirt a rendőrségnek. Még azt a gyanúját is kifejezte, hogy abban a szivarban, amellyel megkínálta a leánykereskedő, altató lehetett. Az orvos följelentésére megindult a vizsgálat, de mindeddig nem akadtak rá a szerencsétlen hungarákra. Érdeklődjék a magyar társadalom a boldogtalan magyar leányok sorsa felől. A „hungara“ védelme. Ki ne olvasott volna, ki ne hallott volna a világkereskedelem legcsunyább torzhajtásáról, a leánykereskedelemről? És aki hallott róla bizonyára ismeri annak legkedvencebb, legkapósabb portékáját, a „hungara“ néven ismert és „en gros“ árusított magyar leányt. A magyar társadalom soha meg nem bocsátható bűne, hogy mindezideig semmit sem tett a lelketlen, csábitó lélekkufárok ellen és hogy napról-napra nagyobb számban blamiroz- zák a hungarák a magyar nemzetet, a magyar társadalmat az egész világ szine előtt. A világsajtó folyton tele van a mi szégyenünkkel, lángoló cikkek jelennek meg mindenütt az arc- piritó gyalázatról és mindezek dacára a társadalom nem akar megmozdulni. De hibásak a társadalom után maguk a hatóságok is. Ha egy-egy ilyen leánykereskedö kézrekerül, ahelyett, hogy elrettentő példát statuálnának rajta, kiszabnak rá egy nyomorúságos kis pénzbüntetést és vigan futni engedik. Egy-két hungarán is a legkönnyebben bevasalja ezt a kis pénzbüntetést, hát mért ne folytatná a gaz üzérkedést! Lelkiismeret az ilyennél nem játszik szerepet. Ha a törvényt kijátszhatja, egyéb akadálya igazán nincs. A két mulasztó bűnös közül az egyik : a társadalom, mint azt örömmel registráljuk, már megmozdult. „Magyar Egyesület“ cimen alakult egy lelkes, buzgó kis társaság, amely a hungara védelmét és a világkereskedelemből való lehetőleg telje? kivonását irta zászlójára. A nemes kis gárda működése kezdetéül egy kis füzetet adott ki, melynek címe: „A Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen“. A füzet ára csekély 60 fillér. Tartalma számos kisebb-nagyobb értekezés és elbeszélés; valamennyi igen jó tollú irók és Írónők által irva. A füzet lapunk szerkesztőségében is kapható s azt a legnagyobb szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe. Társadalmi kötelességünk, hogy az egész világ előtt bemocskolt becsületünket tisztára mossuk. Kicsiny áldozatot kiván csak tőlünk a Magyar Egyesület, hogy mentő szárnyait a hungarák védangyala- ként kiterjeszthesse s e csekély áldozatért busás ellenszolgáltatást nyújt a füzet szép, mélyen gondolkozó, nemesitő tartalmával, mint azt a mai számunkban közölt s a füzetből kivett szemelvények is mutatják. Ha a társadalom ébredése nagyobb szabású méreteket ölt, ha majd a nemzet és a társadalom tiltakozó száva hangosabban szól bele a lelketlen üzérkedésbe, akkor ez felrázza közönyéből a hatóságokat is s azok is a megfelelő buzgalommal és lelkiismeretességgel fognak őrt állani a nemzet és a magyar nők becsülete felett! Aki a nemes munkában részt óhajt venni hozza meg egyelőre azt a kis áldozatot, hogy megveszi az Egyesület által kiadott s mindössze 60 fillérért árásitott füleikét s igy adjon módot az Egyesületnek működése folytatására. Tisztességtelen sajtó. Tovább nem hallgathatunk. Az az eljárás, amelylyél e?y nagykárolyi nyomtatvány állandóan blamirozza a sajtót általában, közvetlenül pedig a nagykárolyi, illetve szatmármegyei újságírást, az végre minden emberi türelmet kihoz a sodrából. Már harmadik évfolyama annak, hogy lapunk megindult és azóta önmegtagadó türelemmel várjuk, hogy a sajtó szent nevében elkövetett garázdálkodásoknak vége legyen. E helyett az oktalan, csúnya és minden alapot nélkülöző személyes támadások annyira növekednek, hogy undorunkat tovább hallgatással nem palástolhatjuk és felháborodásunkat — azt hisszük, nemcsak a magunk nevében — egy figyelmeztető, de határozott vétóban juttatjuk kifejezésre. A „KÖzérdek-Érmellék“-ről szólunk. Eltekintve attól, hogy ez az’ újság minden mondatában a nyelvtani és mondattani hibák tömegétől hemzseg, eltekintve att^l a szégyentől, a mely a sajtóra az által háramlik, amikor olyan emberek csinálnak újságot, a kik a helyett, hogy — mint kellene — tartalmasabbak, lehetőleg feltűnőbben tehetségesek, de feltétlenül okosabb és tanultabb emberek legyenek az átlagembernél, e helyett közel állanak az analfabetizmushoz és nagyon messze az intelligencia azon fokától, ahol még csak az újságolvasásnak is kezdődnie kellene, eltekintve végül azorf körülménytől, hogy a lap szerkesztője senki előtt a legcsekélyebb respektussal nem bir, még olyan dolgokat is enged meg magának, ami minden jó Ízlésű ember megbotránkozását és felháborodását idézi elő. Teljesen ok és alap nélkül támad meg társadalmunkban vezető szerepet vivő, köztiszteletben álló egyéneket, meghurcolja őket, rájuk kiabál kigyót-békát, védekezik a megtorló bírói eljárás folyamán és végül, amikor látja, hogy minden veszve van, a heteken át szenzációt csináló és hasznot hajtó sokcimes, nagybetűs cikkek helyett közöl egy kis nyilatkozatot valahol eldugva a hirek között és aztán minden rendben van. Illetve csak ez az egy ügy van rendben. Egy-két számban jól viseli magát, ezalatt ismét kiszemel valakit, akit alkalmasnak talál arra, hogy személyét és szereplését botrányok, botrányos szenzációk tárgyává tegye és újra kezdi a meghurcolást, üti a nagy dobot, fújja a szenzációhajhászás réztrombitáját, folytatja a bíróságok szine előtt és végül mindent visszavon, mindenért alázatos könyörgéssel kér bocsánatot. A „Közérdek“ bünlajstroma ebben a zsánerben már éppen elég nagy, hogy vége legyen valahára. Az ilyen eljárás nemcsak mint újságíróhoz, de mint emberhez is teljesen méltatlan : úgy az újságírót, mint az embert a legalacsonyabb fokra siilyeszti le. Hogy valaki, mint ember mit csinál, ebbe abszolúte nem óhajtjuk magunkat beleártani. Elvégre a disznó a pocsolyában érzi jól magát. De mint újságíró blamirozza az egész újságírói kart és ezt már mi nem vagyunk kötelesek tűrni a saját repu- tátiónk érdekében. Hogy eddig is szemet hunytunk, ennek oka az volt, hogy ismertük a szóban forgó egyén anyagi viszonyait, tudtuk, hogy szégyenletes nyomtatványával kenyeret keres a maga és családja számára. Ennek a türelemnek azonban vége van. Evek óta elnéztük, hogyan támad meg egyeseket, egyesületeket, hogyan avatkozik bele még az iskolák és bankok belügyeíbe is olyan revolveres tempóban, ami bennünket is, akik csupán csöndes figyelői voltunk az eseményeknek, pirulásra kényszeritett. Most már elszakadt a türelmünk fonala és óva figyelmeztetjük a „Közérdeket“, hogy vigyázzon magára, mer. ha arcpirító, csúnya üzelmeivel fel nem hagy. kénytelenek leszünk ellene a sajtó nevében, a sajtó becsülete és a magunk újságírói reputációja érdekében fellépni. De kikelhet ellene a közönség is. Hiszen úgy is csak azok fizetnek rá elő, akik előfizetési dijaikkal őt lekenyerezvc, támadásait elkerülni ily módon akarják. Ezekre az előfizetőkre pedig nem igen lehet oly biztosan számítani, hogy ezek csekély anyagi segélye mellett mindent el lehessen követni. A közönség türelme nem tart nagyon sokáig, ső; a gyávák türelme sem végtelen. Azért Vigyázzon a „Közérdek“, ha existálni akar. Nagyon vigyázzon ! Ezt a komoly figyelmeztetést jegyezze föl alaposan a füle mögé! HÍREK. Hitközségi közgyűlés. A helybeli ág. ev. hitközség f. hó 12-én tartott közgyűlésén ket tős szavazatát nt. Geduly Henrik nyíregyháza, ág. ev. lelkész s egyházkerületi főjegyzőre mini tiszavidéki püspök jelöltre adta. Élhatározt ■ továbbá a közgyűlés, hogy a lelkészlakot a mai kornak megfelelőleg átalakíttatja, minthogy azonban a hitközség annyi készpénzzel nen. rendelkezik, egyik hitk. buzgó egyháztag Pénzé; Mihály kereskedő ad kölcsönt kamat nélkül az egyháznak azideig, mig azt az egyház az or szágos gyűjtésből neki visszafizetheti. Az egyházi rendszabály a tanácsülés javaslata alapján a közgyűlés által elfogadtatott s készitéséér nt. Rédei Károly lelkésznek köszönet Szavaztatott. Kuszka nővérek által készített fehér oltár s szószék takarók készítéséért, Karaszka Margitnak a fekete böjti oltár s szószék takar. - díszes kihimezésért köszönet szavaztatott. Ezután a közgyűlés még több kissebb ügyet intézett el. . Házasság. Juhász József debreceni gaz- daságyiskolai igazgató-tanár f. hó 25-én tartja esküvőjét Kardos Béla helybeli kereskedő nővérével Ilonkával. Elhalasztott közgyűlés. A nagykárolyi kerületi munkásbiztoSitó-pénztár vasárnap délelőttre hirdetett közgyűlése határozathozatali;, illetékes számú tagok meg nem jelenése folytán megtartható nem lévén, a gyűlés jövő vasárnap délelőtt a megjelenők számára való tekintet nélkül meg fog tartant. A májusi előléptetések. A hadseregnél a hadnagy és főhadnagyi fokozatban májusban sem lesz különb, mint volt eddig s igy is marad, a mig a 110 őrnagyi s 110 századosi állást egészen be nem töltik. A magasab rangfokozatokban nagyobb szám;; felmentés és nyugdíjazás várható, a melyeket e napokban már közölni fog a „Rendele:; Közlöny.“ Pályázat. Csaba Adorján főispán a vár megyénél elhalálozás folytán megüresedett törvényhatósági tiszti főorvosi állásra 15 nap alatt lejáró pályázatot hirdetett. Lemondott szerkesztő. Dr. Antal István ügyvéd a „Szatmármegyei Közlöny“ fő- szerkesztője a lap szerkesztőségéből kilépett.
