Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 9. szám

Ifi. évfolyam. Nagykároly, 1911. mórczius 4. 9. szám. AKKELETI «1 6 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.- <« Előfizetési árak: Egész évre ................................ Félévre ................................ Neg yedévre ................................ Tanító knak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : • Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal : j NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Fürdetések ugyanott vétetnek íeí. Nyiittér sora 40 fillér. Ismét a 4-8-rói. (N. Sz. A.) A fehérgyarmati választás 27-én megtörtént, X ur győzött G ur megbukott. A név csak társadalmi szem­pontból érdekelheti a közönséget, mert politikailag teljesen indifferens, hogy me­lyik lett képviselő. Ezen urak közül egyik ugyan Justh, másik Kossuth pariinak mondta magát, de épen úgy lehetett volna forditva is, mert hiszen Jármy Béla tagja maradt a szatmármegyei partonkivüli 48-as pártnak is és ugyanazon, kik Szúnyogot Justh-páríi programmai feiiéptettek, a mandátumot előbb a Kossuth-párti Fa- lussynak ajánlották fel. Egyáltalán nem tévedünk, ha azt tartjuk, hogy mindkét ur egyformán tá­vol és egyformán közel áll a 48-hoz. Közel állanak mikor az alacsony értelmi niveaun álló 48-as választó közönségnek kell Kossuth apánkról és a 48-ról sza­valni, de nagyon távol mikor esetleg a húsos fazék, vagy a 48-as programmon nem szóval, de tettel való megmaradás között kell választani. Egy másik dekadens jelensége a 48 sülyedésének Falussy Árpád elnökké vá­lasztása. Luby Géza után Falussy! Egy férfiú után, a ki a 48-ból egy lépést sem engedett, egy stréber, a ki úgy for­málja a 48-at a hogy a hatalmi és konc érdek kivánja. A függetlenségieket «Italában és kü­lönösen a szatmármegyei függetlenségi pártot soha senki se vádolta, hogy va­lami tulmagas értelmi színvonalon tegye­nek, de hogy a legprimitívebb politikai distinctiokat se tudják megtenni, azt még ő róluk se tételeztük volna fel, már pe­dig ezt igazolták a Falussy e.nőkké vá­lasztásával. A Kossuth és Justh-p rí szétválása­kor a szaímárvármegyei függetlenségi pán Kossuth Lajos programmjára eskü­dött fel. Hogy mi a különbség e közt és a Kossuth-párt programmja között, azt nem szükséges magyarázni, de kü­lönben a fő csak az, hogy lényeges kü- lömbség van. Falussy Árpád Kossuth- párti, a pártkörnek tagja, annak prog- rammjával lépett fel Karczagon, tehát a politikai raison és tisztesség elvei szerint semmi helye a szatmárvármegyei függet­lenségi pártban, a meiyben párthive sin­csen és mégis nemcsak tagja maradi, hanem elnöke is lett. Ha Tisza István az osztrákokat bornirtoknak mondta, mi­lyen kifejezést használna a szatmárme­gyei 48-as pártra. Megmagyarázzák a dolgot. A szik­laszilárd meggyőződésű Kossuth apánk szent elveiért éle:re halálra kész, önfe­láldozó stb. 48-as uraknak oly vezér keli, a ki minél hamarébb visszavezeti őket a húsos fazék édes tartalmához. Luby Géza, a ki maga sem ült a húsos fazék­hoz, nem volt erre alkalmas ember, mert ö még akkor el akarta onnan vonni a pártot, mikor mellette ült, persze si­kertelenül, mint a Majos ügy fényesen bi­zonyítja. Falussy Árpád épen arra szü­letett, és a mellett a méltóságos czim sugarait is. reá veti azokra, a kik örül­nek, ha ennek sugaraiban fürödhetnek. Egy hét óta tehát Falussy a vezér és vezeti a népét ragyogó ékesszólásban az osztrák elleni csatára tényleg pedig a leszerelésre. A legközelebbi megye- gyűlésen reméljük szerencsénk lesz a vezér urat uj méltóságában szerepelni iátni, de a remény halovány, mert a mai 48 jobban érvényesül inter poculos, hát csak saját hivek, vagy udvarias el­lenfelek vannak, mint a zöld asztal mel­lett hol kellemetlen 67-esek piszkolják a koalíciós aera alatt történteket. Azért tehát; jóéjtszakát Kuruczok ! A Kassai bálról, Tizenhét vármegyének szép asszonyait és leányait együtt látni, oly látványosság, mely már magában alkalmas volt arra, hogy a kö­zönséget február 25-ére Kassára csőditse. Ti­zenhét vármegyének valóban legszebbjei voltak jelen, mert hiszen e szépek elég okosak és egyszersmind elé'g hiúk ahoz, hogy odamennek, a hol az 1-ső dijat remélik győztesként elvinni. Két napig szakadatlanul tartott az özönlés Kassára. Voltak ugyanis, kik tekintettel a ki­látásba helyezett három napos küzdelemre, már előtte való nap elmentek, hogy üdén, frissen, kipihenve álljanak szembe a többi vármegyék szépeivel és győzzenek, mint a hogy —.mond­hatom hogy — történt is, ha ezt a többiek irá­nyában kötelező udvariasság engedné. A fiatal emberek, a kik éppen ellenkező­leg annál inkább győznek, minél kevésbbé pi­hennek, csak bál előtti napon mentek és ezzel lettek kárpótolva azon hölgyek, kik az üdeség rovására szintén csak e napon indultak útnak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a fiatal emberek társasága valami szórakoztató leánya­inkra nézve. Ilyesmit fiatal ember manapság már maga magáról sem képzel. A fiatal ember egyszerűen egy olyan ékessége a leánynak, kinek társaságában forog, mint a virágcsokor, vagy a szép ruhadisz. Merőben a külső effect- jéhez tartozik. Bármenyire szép is legyen az illető hölgy, bármennyire szép is legyen fehér, vagy rózsaszin foglalatja, becse annál nagyobb, minél több fekete frakkból és csillogó unifor­misból áll az a külső keret a melyben meg­jelenik. Miután igy a külső keret útközben kizá­rólag azon lányokat díszítette, kik bál előtti napon utaztak, a mamák érthető megelégedett arckifejezéssel ültek a Máv. piros ülésein, a le­ányok pedig, miközben boldog mosolylyal csi­cseregtek jobbra, balra, előre, hátra, gondolat­ban maguk előtt látták a báltermet és benne magukat úgy körül rajongva, mint a Máv. ku­péban. Lassan azonban szépeim az álmodozás­sal, mert a fiatal emberek közt is akadhat, ki szintén a bálteremben képzeli — gondolatban — magát, de az -itt jelen nem levők társasá­gában. Már Bátyú és Csap után egész báli jel­lege volt a vonatoknak, de legeklatánsabbul mutatkozott a bál hatása délben az újhelyi vasúti vendéglőben. Ezen az oázison a Máv. éttermek sivatagában, mely sivatag a futó ho­moknál is rosszabb ételek, kiszolgálás és pi­szokból áll, a hol azonban a viz helyett az ország legkitűnőbb tokaji borai üdítik fel a vándort, egy darab kassai bál helyezkedett el e napon. Minden asztalnál a mama elnöklete alatt a fent emlitett illő keretben — mely most már Zemplén hires jókedvű ifjaival is bővült — ragyogott egy, vagy két szép leányarcz. Az ezúttal nem egészen „mellékes“ papa pedig szorgalmasan töltögette a tokaji asszut, hogy maga is minél többet élvezhesse. Kassa! Mindenki kiszáll! Hangzott két óra múlva, mely azonban elrepült a kellemes társaságban. Kezdetét vette a nehéz küzdelem a kis és nagy pakk körül, melynek szomorú fázisait ne emlegessük, csak annyit vonjunk le következtetéskép, hogy a leányoknak jó ha néha eszökbe juttatja valami, hogy a papa nem mellékes hanem ő is jó a háznál. A társaság két részre oszlott. Azon sze- szerencsésekre, a kik a Schulkházban, hol a bálterem is van, voltak elhelyezve és azon ke­vésbbé szerencsésekre, kik oly hotelekben kap­tak szállást, melynek tulajdonosa e napi ven­dégei névsorát berámáztatva díszhelyen Ígérte kifüggeszteni annyira meghatotta őt a névsor előkelősége. A kettő közt lebegett a szatmári ifjúság, kik ugyan a Scholkházban, de szoba helyett egy spanyol falakkal rekeszekre osztott teremben lettek elhelyezve, melyeket természe­tesen azonnal ketreczeknek és az egészet me- nagerlának kereszteltek el azok, kik másutt kaptak helyett. Az elhelyezés egész jó volt, csak az teremted különös helyzetet, hogy a szélső ketreczben elhelyezett kályha fütötte az egészet, minek folytán minden ketreczben más temperatura szerepelt az aepuatori hőmérséktől a sarki hidegig. Az oroszlántól a jegesmedvéig, mindenféle égövi állati jól érezhette magát e menageriában. Színház után, mely a Luxemburg grófja ismert melódiáival szerencséltetett bennünket, ismerkedési estélyre gyűltünk össze a Schulkház éttermében, bajosan sikerült azonban régi isme­Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca íí. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter­mészetül! fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhalak, koronák csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus. László Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents