Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-24 / 47. szám
$ m § i • p III. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 24. 47-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Előfizetési árak: gesz evre Félévre ...................... Ne gyedévre ranitóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. —— Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZ („KÖLCSEY-NVOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) . Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = ______________Nyilttér sora 40 fillér.__________ ! j á nagykárolyi róni. kath. .esperesi kerület tanitói körének 25 éves jubileuma. Amint olvasóink már eleve értesültek, a nagykárolyi róm. kath. esperesi kerület tanítóinak köre f. hó 23-án ünnepelte meg fényes ünnepségek keretében fennállásának 25 éves évfordulóját. Az egyes ember működésében is nevezetes forduló a 25 éves tevékenység és munka határköve, annyival inkább egy egyesület életében, amelynek hivatása, tendenciája egy egész nagy vidékre s ezrekre van kihatással. Egy kultur-egy- letről esik szó, érdemes tehát, hogy egy pillanatra megálljunk s foglalkozzunk vele. Lázas készülődéssel várták' a hivatottak a körnek ezen örömünnepét, a melyre sikerült a vezetőségnek a legjobbak közreműködőt és résztvevősét megnyerni. Sajnos, nogy éppen megyés püspökünk nem lehetett jelen ; részvételét közbejött betegsége gátolta meg. Az ünnnepségek lefolyásáról a krónikás pontosságával a következőkben számolunk be. A nevezett napon reggel 9 órakor a kegyesrendiek templomában ünnepélyes főpapi szent mise volt, amelyet dr. Szentgyörgyi fordán Károly apát celebrált fényes és teljes papi segédlettel. A segédlet a nagykárolyi és erdődi kerületi papságból, továbbá a helybeli kegyesrendi tanárokból állott; szent mise alatt a nagykárolyi Dalegyesület énekelt a tőle már megszokott fegyelemmel és precizitással. A szent mise után a papság és tanítóság a róm. kath. elemi fiúiskolába vonult, ahol pontban 11 órakor kezdetét vette a jubiláns diszgyülés. Az iskola gyönyörűen díszített nagytermében nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Jelen voltak a nagykárolyi esperesi kerület tagjai és tanitói Szentgyörgyi Jordán Karoly dr. apát vezetésével. A vendégek soraiban láttuk Benkö József apát-kanonokot, mint a szatmári káptalan képviselőjét, Debreczeni István kir. tanácsos polgármestert a város képviseletében, Bodnár György kir. tanfelügyelőt, Bodnár Gáspár és Varjas Endre szerkesztőket. Az erdődi kerület is szépen képviseltette magát Láng erdődi esperes-plébános, dr. Bohus János krasz- nabélteki, Czier Ferenc nagymajtényi és Schwegler Alajos krasznasándorfalui plébánosok személyében. Örömmel emli- tem meg, hogy az érdekelt községek jegyzői és elöljárói közül számosán resztvettek. A diszgyülés első száma a Himnusz volt, amelyet a nagykárolyi Dalegyesület énekelt kifogástalan művészettel. A Dalegyesület éneke után Szent- györgyi Jordán Károly dr. apát, a kör elnöke mondta el ünnepi megnyitóját az akadályozott megyés püspök helyett. Melegség és szeretet párosul beszédében mély gondolatokkal. A beszéd abszolút érdekét csak növelte az illusztris szirmok közvetlensége és előadásának emelkedettsége. Sikerült a beszédet megszereznem, amelyet teljes egészében itt közlöm. Mélyen Tisztelt Uraim! Dr. Boromissza Tibor püspök ur Ő méltósága, legnagyobb sajnálatunkra, közbejött betegsége miatt akadályozva lévén a közöttünk való megjelenésében, midőn kegyes meghagyása folytán, őt helyettesítve, e diszgyülésünkön az elnöki tisztet betölteni szerencsés vagyok, szivem egész melegével köszöntőm Önöket, mélyen tisztelt Uraim! Ki sem mondhatom, mily boldogoknak érezzük magunkat, hogy e jubiláns diszgyülésünkön itt üdvözölhetjük a méltóságos káptalan, e nemes város s a kir. tanfelügyelőség, mint kulturális intézményeink s a testvér kerületek illust- ris képviselőit, akik mindnyájan fogadják kegyes megjelenésükért hálás köszö- netünket már csak azért is, mert ezzel nemcsak fokozzák ünnepélyünk fényét, de fokozták örömünket is. Hiszen tudni való, hogy olyan az öröm, mint a láng, A nagykárolyi róm. kath. esperesi kerület tanitói körének 25 éves története. Irta és a nagykárolyi róm. kath. esperesi kerület tanitói körének 25 éves jubileuma alkalmával felolvasta: Schmied Ferenc csomaközi kántortanitó, a tanitói kör jegyzője. Nagyságos és Főtisztelendö Elnök Ur! Kedves Vendégeink! Mélyen Tisztelt Diszgyülés ! Minden kulturális egyesület koronkint nyilvánosan beszámol az érdeklődő nagyközönségnek működéséről s annak eredményéről. Az egyesület természetétől függ, hogy ezen beszámolások rövidebb, avagy hosszabb időközökben kövessék egymást. A tanintézetek minden évben kiadják szokásos évi értesítőjüket, melyből visszatükröződik az illető tanintézet egy évi munkálkodásának és történetének képe. M. t. diszgyülés! Nekem, mint a nagykárolyi r.-kath. esperesi kerület tanító egyesület, jegyzőjének jutott az a szép feladat, hogy ezen egyesület 25 éves történetét előadjam s eredményes munkásságáról beszámolót tartsak. „Old le saruidat, mert szent a hely, hová lépsz.“ A szent irás eme szavait veszem bevezetőül előadásomhoz, mert érzem és tudom, hogy nekem, a népnevelés igénytelen munkásának oly térségre kell lépnem, oly tért kell rövid pár perc alatt bejárnom, melynek minden porszeméhez, a legnagyobb tanító, Krisztus szellemében 25 éven át munkáló egyesület tanitói kar szivének szeretete, lelkének lángoló lelkesedése s legtisztább hivatás szeretete tapad, ahol minden fűszálat, minden virágot az odaadó munka verejtéke táplált, növelt és tett a kath. egyház és a magyar nemzet művelődésére nézve értékessé. Átérzem ama nagy feladat súlyát, melynél fogva nem szabad egy porszemet, egy fűszálat, egy virágot elhagynom, amelyhez habár látszólag lényegtelen valami, de az egyesület tanitói karának 25 éves munKálkodása fűződik. Eme 25 éves múltúnkra pedig szükséges visszatekintenünk, hogy uj erőt, nem lankadó munkakedvet merítsünk vallásos és hazafias kötelmeink teljesítéséhez. i. Mi tette szükségessé és miért alakult meg a mi egyesületünk ? Megtudjuk, ha visszatérünk az 1880-as évek történetéhez, melynek tanúsága szerint 2 nagy kérdés tartotta izgalomba hazánk lakosait. A nyugatról beözönlő szabadkőművesség, a második a nemzetiségi kérdés a politika terén. Az első ki akarja küszöbölni a valláserkölcsös nevelést iskoláinkból, ki akarja tépni a legjelesebb teremtmény szivéből az engedelmesség erényét, vaz észt teszi mindenhatóvá a világot kormányzó Isten helyett. A Krisztus által alapított tanító egyháznak hadat izent. Jelszavak röpködtek a levegőben, melyeket vezérszerepre vágyó egyének bocsátottak világgá, felelevenítvén a múlt időknek százszor hangoztatott és ugyanannyiszor megcáfolt vádjait és támadásait. „Az észt butítja a vallás“ — „az egyház béklyókat rak a szellemre“ s e féle ékes jeligék alatt igyekeztek felingerelni a kedélyeket és elidegeníteni a sziveket a valláserkölcsös neveléstől. A magyar tanítóság egy része megfeledkezvén arról, hogy mit mondott br. Eötvös az alapvető kultusztörvények alkotója : „Egész civilizációnk keresztény és civilizációnk alapja is keresztény,“ mohón kapott a vallást és az egyházat kicsinylö és támadó szólamokon. És mert magas állású egyénekben támaszra találtak egyházellenes törekvéseik, megtörtént az a szomoritó esemény, hogy a 22 ezer tanító országos I-ső gyűlésén a vallást védelmező kisebbség leveretett a nagy többség által. Nyíltan frontot képezett a vallással, az egyházzal. Mi lett az eredmény ? Meghökkent önmaga a liberálizmus is a szemeink előtt lefolyt eseményektől, a vallástalan szellem keserű gyümölcseitől. A szülők neveltetni küldték gyermekeiket az iskolába, a szép, a jó és nemesre, És amit apró muzsafiak hazavittek a múzsák templomából, milyen szép gyümölcsök : vásottság, romlottság, kivetkőzés minden gyermeki érzésből. Nem volt az a kihágás, melyre a modern iskolázott gyermekvilág nem vállalkozott volna. És midőn kitört a vihar a liberálizmus és a társadalom élethajója fölött, mit tett a liberálizmus és mit tett az iskola? Visszatért a vallás-erkölcsös oktatáshoz. Budapest fővárosnak közgyűlése 1883-ban 21 ezer forintot szavazott meg
