Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-24 / 47. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 47-ik szám. minél többek közt oszlik meg, annál magasabban lobog! Kitüntető megjelenésük itt különben fényes bizonyítéka annak, hogy mindenki, aki csak egy szemnyivel is hozzájárul a magyar nemzeti kultúra fönseges épületének a felemeléséhez, az joggal számíthat a hazafiak lelkesítő érdeklődésére, munkájának megbecsülésére, méltánylására, elismerésére! Mélyen tisztelt Uraim! Amikor a nagykárolyi rom. kath. esperesi kerület tanítói köre a jelen diszgyülésre egybe- gyült, azt nem azért tette, hogy éppen csak ünnepeljen, hanem tette főképen azért, hogy egy negyedszázados komoly munkájáról s annak örvendetes eredményéről, sikeréről a nyilvánosság előtt is beszámoljon. Hadd lássa mindenki, hogy a magyar kath. tanítónak, amint mindenütt, úgy itt is főjellemvonása, mint embernek az Isten és felebaráti szeretet; mint kereszténynek a tántorithatlan hithüség; mint magyarnak a gyémántnál is ragyogóbb hazaszeretet! És hadd lássa mindenki, hogy nemzeti kultusz mezején a magyar kath. tanítóság minden egyes tagja itt is vállat vállhoz vetve a legtökéletesebb tanítói egyéniséggel fárad, küzd a nemzet javáért és boldogulásáért ! Uraim ! Nem kérkedésből mondom ; de jól esik ez alkalommal hangoztatnom : hogy aligha van hazánkban még egy olyan vármegye, ahol a magyarság közül annyi érdemei volnának, mint itt Szatmárvármegyében s e vármegye nagykárolyi róm. kath. esperesi kerületében! És aligha van még egy nép Magyarországon, melynek magyarosodása szivében, lelkében, gondolkodásában, nyelvében, iskoláink jótékony befolyása folytán oly gyors léptekkel haladt volna előre, mint e kerület jóravaló, derék sváb népének magyarosodása! S mind ez azért, mert azok a férfiak, egyháziak és világiak, kik iskoláinkban működtek és működnek, nem kiméivé semmi fáradtságot; saját energiájukkal szívesen beállottak abba a ve- rejtékes munkába, abba a még ma sem eléggé méltatott és sokak szemében még ma is lenézett napszámba, melyet hazaszeretetük diktált nekik: és lázitottak ott, amellett a kemény, de szent ügy mellett hiven, becsülettel, rendíthetetlenül ! Igen, itt mindenki megtette a maga kötelességét! Itt mindenki hozott legalább is egy követ ahoz, hogy fölépítsük azt a várost, — itt mindenki hozott legalább egy hasábot ahoz, hogy meg- gyujtsuk azt a hatalmas lángot, mely világosságot önt a sötétbe, reménysugarat vet a lélekbe, irányt mutat a modern kor kultúrájának vajúdásába! Ilyen munka negyedszázados mért- földmutatójánál, azt hiszem, szabad egy percre megállani; érdemes a múltra visszatekinteni s e múltból a jövőre újabb lelkesedést, újabb erőt meríteni! íme, Uraim! Ez a jelentősége a mi jubiláns diszgyülésünknek, amelyet ezennel örömmel megnyitok! A megnyitó beszéd elhangzása után, amelyet viharos taps fogadott, az elnöklő apát indítványára hódoló táviratot küldenek dr. Boromissza Tibor megyés püspökhöz. Folytatólag az elnök bejelenti, hogy Egeli Pál nyug. kántortanitó 200 korona alapítványt tett a kör javára, amelynek 3 évi kamataiból a ta- nitó-körhöz beérkező legjobb pályamunkák jutalmaztassanak. Az alapitó-levél felolvasása után jegyzőkönyvi kivonattal adóznak a nemes alapitónak. Majd Benkö kanonok állott fel beszédre programmon kivül. Körülbelül ezeket mondta: A püspök megbízottjaként szólal fel s egyben szives köszönetét fejezi ki a káptalant ért aposztro- fálásért. A mai világ forrong s mint a Vezúv rémes világot vet a különben csendes nápolyi öbölre, épp úgy a mai világ rejtelmes, sejtető forrongása félelmetes perspektívákat tár a gondolkodó elé. Hova vezet ez? Hogyan lehetne a vajúdó társadalmi problémákat valami módon békésen kiegyeztetni ? Vörös szocializmus, anarchitmus, kommunistikus törekvések az egész vonalon. Hogyan lehetne ezekből a kér. társadalmat megmenteni? Az egyházat érik a legsűrűbben a támadások. Itt az ideje a felébredésnek! A kicsiny félreértések, appe- leziók szoruljanak háttérbe, mert nagy elvi harcok dúlnak. Nem lehet igaz fia az egyháznak és a hazának, aki zsebre- tett kézzel nézi ezt a küzdelmet. A küzdelemből első sorban a kath. tanítóság-* nak kell kivenni a részét. Magyarországnak valamikor az volt a missziója, hogy a műveltebb nyugat kér. kultúráját megvédje az előre nyomuló pogányság ellen. A mai katholikus tanítóság feladata lett a modern pogányságnak, a szabadkőműves irányzatoknak letörése. Ebben látja a mai kath. tanítóegyesületek feladatát és célját. Huszonötéves munka határkörénél szeretettel üdvözli a kört s a további munkálkodáshoz kitartást és áldást kiván! (Általános tetszés). •A szépen meggondolt és lendületesen előadott beszéd után Bodnár György kir. tanfelügyelő kért szót. Rövid, de ügyes beszédében éltette és köszöntötte a kör lelkes papságát, amely fényes lapokat tölt ki a vármegye paedagógiájának történetében. Nemcsak szívvel, de nyelvvel is a magyar állameszme követője a környék. Beszédje végén erős meggyőződéssel s hitvalló bátorsággal hansulyozta a vallás-erkölcsi alapon nyugvó hazafias nevelést. Bodnár Gáspár tanár, mint a Szat- már—Ugocsai Tanító Egyesület elnöke, üdvözli a jubiláló kört, mint amely a nevezett egyesület legtevékenyebb része. Ilyen részek kellenek, amelyek munkára serkentsék a lankadó központot. Majd a szatmári képezde meleg üdvözletét adta át a volt tanítványoknak A programm harmadik száma Schmied Ferenc cső maközi kántortanitó egyleti jegyzőjé volt, aki az egyesület 25 éves történetével számolt be. A beszámolót teljes egészében lapunk más helyén közöljük. Következett dr. Horváth Jenő ternestisztán a vallás tanítására. A kiutasított vallást visszahozták az iskolába. Beteljesedtek szt. János evangélista következő szavai: Aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. A második kérdés, mely izgalomban tartotta a kedélyeket, a nemzetiségi kérdés. Az 1880-as népszámlálásból alkotott statisztika komoly és szomorú igazságokat tárt elénk vármegyénk nemzetiségi és kulturális viszonyairól. Innét kitűnt, hogy Szatmár vármegyénk 307 községe közül, beleértve a városiakat is, alig 152-ben birja a lakosság a magyar nyelvet. A többi községekben a lakosság túlnyomó többsége idegen nyelvű, vagyis nemzetiségi. Épp ily szomorú képet nyújtott a felvilágosodás fokmérőjéről, az irni-olvasni tudásról is. Ennyit mondott a statisztika. De hát még az, amiről a statisztika nem emlékezett meg. Nem emlékezett -meg még pedig arról, hogy az országban, úgy mint Szatmárvármegyében a magyai ság ellen titkos aknamunka folyik. Nem emlékezett meg arról, hogy megyénkben is megalakult egy titkos szövetség, melynek célja az volt, hogy a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvény végrehajtását megnehezítsék. Egyszóval oly nemzetellenes áramlat indult meg, melyet tétlenül nézni bűn lett volna. A vallástalan és a hazafiatlan áramlat, e kettős ellenség láttára a vármegye vezető férfiai a cselekvés terére léptek, a veszedelmes ellenség ellensúlyozására. 1882-ben megalakítják a Széchenyi Társulatot, mely már 29 éven keresztül a keresztényi élet és a magyar nyelv ápolója és terjesztője. E nemes munkából a tanítóság is részt kér. 1886-ban, aug. 28-án a nagykárolyi r. kath. esperesi kerület tanítósága összegyűlt Vállajon a szervezkedés végett nagys. s főt. Serly Károly kér. esperes elnöklete alatt. Megnyitó beszédében hangsúlyozza: „Különösen a keresztény iskolák vannak hivatva arra, hogy a beteg társadalmat meghódítsák, s oly nemzedéket neveljenek, mely képes légyen az annyit szorongatott anyaszentegyház és az édes haza elleneivel megküzdeni. Áz érintett célok pedig elérhetők a papság és tanítóság egyetértő szorgalmas munkálkodása által. S hogy e szent célt az egyesület elérhesse, kitartást, ügybuzgó- ságot, mindenfeléit pedig a Mindenható áldását kívánja az egyesület tagjaira s működéseikre.“ E megnyitó beszéd volt az egyesületnek 25 éven keresztül programmja. A vallásos és hazafias nevelés ápolója, a józan haladás hive volt a társadalom terén 24 éven keresztül, amit bizonyítanak megtartott gyűlései, mint tanításai, elolvasott értekezése: és kidolgozott s jutalmazott pályamüvei. A tanítói körnek a megalakuláskor volt 21 tagja, most 35 tanító tagja van, kik 10 községben és 1 városban hirdetik és ápolják a vallásos és hazafias igéket, évenkint körülbelül 2100 mindennapi és 8—900 gazdasági ismétlő tanköteleseknek. 25 év alatt 25 rendes közgyűlés és egy diszgyülés tartatott. Ezen idő alatt 25 nrintatanitás adatott elő, 25 értekezés olvastatott fel. Beérkezett 59 pályamű, melyekből 26 jutalmaztatott. A felolvasások és pályamunkák a nevelés és oktatás, méhészet, ^mező- gazdasági, szociális és társadalmi kérdéseket fejtettek meg. A gyakorlati életben pedig különösen a mezőfényiek, mezőpetriek, szaniszlói és kálmándi kartársak, a méhészetnek a mezőteremi, csomaközi és szaniszlói kartársak, a szövetkezetek lelkes munkásai és vezetői. Többi kartársaink, úgy a községiek, mint a városiak, a társadalmi és kath. mozgalmakban élénk részt vesznek. Több helyen gazdakört és ifjúsági egyesületet szerveztek és vezetnek. A múlt évben sok helyen szabad előadásokat tartottak látogatott gyűléseken s reményünk van, hogy ez üdvös intézményt a jövőben egyesületünk minden tagja közremunkálkodásával támogatni fogja . . . (Vége köv.) : Modern ruhafestés: ||ÁilÁí|if* BaI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. IMJMlJCI ■ <U Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
