Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-01 / 26. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

2f. - i k szám.

Ferencz országggyülési képviselők, akikhez Nagykárolyban Péchy László műszaki tanácsos, a népszövetség nagykárolyi elnöke, Madarassy Gyula, Dr. N. Szabó Albert és Csáky Gusztáv mint a nagykárolyi népszövetség küldöttei csatlakoztak. — A d. u. 3 órakor Szatmárra érkezett gyorsvonatnál hosszú kocsisorral várták az érkezőket a gyűlés rendezői, akiknek nevében Hehelein Károly praelátus-kanonok mondott üdvözlő beszédet. Az állomástól a kath. kaszinóba vonult a menet, ahonnan 4 órakor mentek át a Cecil-egyesület épületébe, ahol a népgyülés rövid várakozás után kezdetét vette.

Küldöttség ment át Boromissza Tibor püspökért, akinek megérkeztét a gyűlés lelkes ovációval ünnnpelte.

Berenczei Kováts Jenő indítványára elnökül Korányi János ügyvéd, kam. elnök, társelnökül Horváth Bertalan, jegyzőül pedig Haraszthy Béla dr. választattak meg.

Az elnök üdvözölve a megjelent óriási számú hallgatóságot, amely Szatmár, Nagykároly valamint ezek környékének intelligenciájából és választó polgáraiból állt, fölkérte Dr. Lengyel Alajost beszédének elmondására. A tüzesen, lelkesen, nagy szónoki hévvel előadott beszédet lapunk tárcarovatában közöljük.

Utána Ratkovszky Pál főgímn. igazgató, t. főigazgató mondott beszédet a Mária kongregációkról, kifejtette, mennyre tarthatatlan a kongregációk elleni hajsza szótlan tűrése és mennyire igazságtalanul érte mostanában oly sok ütés a katholikus vallást, papságot, tanári kart és ifjúságot a katholikus alapon ezer éve álló Magyarország parlamentjében.

Majd Zboray Miklós országgyűlési képviselő beszélt, jellemző oldalairól világítva meg a katholikus vallásnak külünösen a zsidók részéről való állandó és következetes támadást és jellemezve azt, hogy mi a tulajdon- képeni, helyes és kifogásolhatatlan antiszemitizmus, amely nem a benn lévők, hanem a folyton beözönlök ellen irányul s a melynek szóval legalább, sok zsidó híve is van.

Közkívánatra még Halier István orsz. képviselő mondott rövid, de tartalmas beszédet a katholikusok szükséges önvédelméről, adatokkal mutatva ki nálunk a többséget s ezzel szemben kevés számú ellenségeink állandó diadalát.

való óvakodásra kérte fel a felekezeti béke zavartalansága érdekében, a képviselöhaz tagjait. Majd a jogos felháborodás szenvedelmével mondott beszédben Rakovszky 1. képviselő ur (nagy éljenzés) érdemleges elbánásban részesítette a felekezeti béke renitens bajnokainak mélyen sértő kifakadásait. (Lelkes éljenzés.)

Mint Szatmár város keresztény választó polgárai, mint püspöki székhely kötelékébe tartozó katholikusok, külön is kifejezzük tiltakozásunkat hitéletünkbe való ez illetéktelen beavatkozásért. (Úgy van. Helyeslés.) Kifejezzük annál is inkább, mert a szónoki debat- terek egyike épen a mi megbízó levelünkkel jutott arra a helyre, ahol az egész katholikus társadalmat szánt-szándékkal mélyen sértő beszédet mondott. (Le vele!) S ahol nem átallott szentségtipró kezekkel belemarkolni abba, ami nekünk, keresztény nemzetnek legdrágább kincsünk, legszentebb ereklyénk : hitünk szentségébe. (Úgy van! Élénk tetszés. Taps.)

De kipróbált egyházunk erősségének nem árt e merény. Xerxes is dühében megkorbá- csoltatta a háborgó tengert, de annak mit sem ártott a lecke, mert a büntetés helyén ma is felváltja az apályt a dagály.

Rakovszki a, képviselőházban azt mondta, hogy a katholicizmus elleni ilynemű kirohanásra csák lámpással lehet embert találni. Én tovább fűzöm s mondom, hogy az ilyen lámpással talált férfiúnak is csak a Diogenes lámpájával kezében lehet támadásra célpontjául egyrészről olyan ártatlan, másrészről olyan jótékony intézményt választani, mint éppen a teljes tudatlansággal megbolygatott kongregátiók ügyét. (Hosz- szantartó élénk tetszés.)

S hogy miként juthat valakinek eszébe épen a kongregátiók működése miatt panaszt és kifogást emelni, nehéz megérteni. A kis szent- jános bogárka ugyan kinek árt ? Az éj sötétében feltűnő fénye poétikussá teszi a hangtalan ijesztő sötétséget. Á kongregációk is hitéletünk

Az elmondott beszédeket sokszor percekig tartó lelkes éljenzés és taps szakította meg. Valamennyi szónoknak a díszeinöki székben ülő püspök mondott külön köszönetét.

Ezek után az elnök felkérésére Dr. Lengyel Alajos a következő határozati javaslatot olvasta fel. melyet a népgyülés egyhangú nagy lelkesedéssel fogadott el :

Határozati javaslat.

A szatmári katholikus polgároknak 1911. junius 25-én tartott népgyülése mélyen áthatva a kereszténységnek államalkotó, nemzetfenntartó, háborúink hőseit és szellemi életünk vezéreit nevelő történetileg beigazolt és szent vallásunk isteni alapitója Ígéretéből vett erejéne.-. tudatából. ,

1. Ünnepélyesen tiltakozik azon merényletek ellen, melyekkel a szabad gondolkodás, a törvényhozás házában és a rossz sajtóban az emberiség legnagyobb kincseinek: a vallásos hitnek és életnek, az eszményeknek a tekintélynek kipusztitására tör. És ellenkezőleg keresztény katholikus hitünknek hü őrizésében, a tekintély szentültartásában, eszményeinknek tiszteletében látja népgyülésiink nemzeti létünk biztosítékát.

2. Tiltakozik a népgyülés azon törekvések ellen, melyek az iskolák életéből a vallásoktatásnak a valláserkölcsi nevelésnek és ezzel kapcsolatos vallásos egyesületeknek kitörlését célozzák, mert eme törekvések egyenesen a vallásgyakorlatnak törvényileg biztosított szabadsága ellen intézett merényletek. A népgyülés minden tagja tudja, hogy az iskola az egyház gyermeke, melyhez az egyháznak természeti és történelmi joga van, melyből a vallásnak minél hatalmasabb munkálkodását kiűzni annyi, mint az ifjúságot jellemileg, erkölcsileg semminek és anarkiával nevelni.

3. És mivel hallatlan merészséggel hirdeti a szabadgondolkodás Istent, Egyházat, hazát, agadó elveit kimondja a népgyülés, hogy szükségének tartja a katholikusok legszorosabb szerveskedését eme romboló törekvések ellen.

A gyűlés a hymnus eléneklésével ért véget.

Szatmár katholikusságának ilyen impozáns megmozdulása nagy esemény. Ennek a teljesen zsidó és z^idó szellemmel, gondolkozással átitatott városnak hü és buzgó katholikus csoportja megmutatta, hogy még tud valvilágában a szentjános bogárkák csillogó fényével árasztanak világosságot a felvilágosultnak nevezett modern kor vallástalansagának sötétében. (Lelkes éljenzés.) A Szűz Mária különösebb tiszteletét tanító eme kongregációknak hazánkban van épen különösebb létjogosultságuk a szent királynak, Szent Istvánnak fohásza folytán, melyben halálos ágyán, lelkét a Teremtőnek visszaadva, országát, népét, az egyházat, a papságot, az egek királynéjának pártfogására bizta. Ez az intézmény a szeretet legerősebb kötelékével egyesíti a keresztényeket, fenntartja köztünk az ahitat szellemét, fejleszti a hitéletet. Nem kényszerit az senkit tagjaiul belépni és tagjainak fennen hirdeti, hogy szabályai semmiféle bűn alatt nem köteleznek. (Úgy van!) A tanári tekintély súlya sem tett soha kísérletet, hogy ez intézménynek híveket szerezzen. Ilyenről tudomásunk nincs. (Taps.) Magam 8 évig voltam a szatmári kir. kath. főgimnázium tagja, de soha senki a kongregációba való belépésre fel nem szólított, annál kevésbbé kényszeritett erre. Nem is voltam s ma sem vagyok annak tagja. (Közbekiáltások: Legyen!) A belépés lehetősége különben is csak a katholikusok részéről áll fenn, nem értjük tehát, hogy állhat működésűk ellen panasszal olyan, ki tőlünk szerencsére különböző hitsorsát a kongregációk kultusza által amúgy sem egyesítheti a miénkkel. (Nagy derültség.)

A felekszeti béke érdekében nem ajánlatos az efféle exkurzió. (Úgy van! Élénk tiltakozás.)

Mi sem avatkozunk a pászkasütés titkaiba. A rituális fürdők vizeinek előirt hőmérsékével sem törődünk. Nem foglalkozunk a pénteki gyertyakultusz világával. (Állandó derültség) Nem kutatjuk a Galilei kör, Zion egylet, vagy nem tudom én : holmi Juda, vagy Jerikó, vagy Palesztinái egyesületek alapszabályszerü meghagyásait mindaddig, amig azok az állam egyetemes irányát nem sértik. De ugyanilyen alapon

lásért lelkesedni és érte — ha kell — sikra is szállani. — Szatmár oéldájan lelkesülnie kell, most már az egész Északkeletnek, meg kell mozdulnia minden katholikusnak, hogy végre egyesült erővel kiverjük a kufárokat onnan, a hol nem átallják már legdrágább kincsünk, vallásunk ellen nyújtogatni ki szennyes körmeiket ...!

*

Este 8 órakor társasvacsora volt a kath. kaszinóban, melyen megjelentek Szatmárnak úgyszólván összes intelligens katholikusai, a nagykárolyi küldöttség tagjai, valamint a három országgyűlési képviselő.

Beszédet mondottak: Wolkenberg Alajos, Ratkovszky Pál, dr. Merker Márton, B. Kovács Jenő, dr Éechtel János, dr. N. Szabó Albert Gönczy Antal Varjas Endre, Szuhányi Ferencz, Hehelein Kéroly, Zboray Miklós és Szűcs János.

Valamennyi beszéd egytől-egyig felülemelkedett a szokásos toasztokon ; mindegyikben benne rezgeti még a nagy eszme, a legnagyobb ami a világon van a katholiczizmus és ennek védelme. A banketten elhangzott beszédek úgyszólván folytatását képezték a lélekemelő ünnepségnek, amely halhatatlanul bele van irva nemcsak a magyar, de az egész világ katholicizmusának jogos, sőt köteles önvédelmének történetébe.

Finánc-politika.

Mindenki tudja már az országban, hogy a mai naptól kedve egy nagyon népszerű és azoknak, akik élvezik, majdnem nélkülözhetetlen fogyasztási czikk, a dohány lényegesen megdrágult. Melancholikus szomorúsággal vesszük tudomásul csaknem mindnyájan, mert még annak sem kellemes ez a hir, aki legfinomabb havanna szivarokkal és egyéb drága különlegességekkel tömte meg naponként a szivartárcájat. Hát még a közép és alsó osztály, különösen pedig a szegény nép, amelyet legerősebben súlyt ez az áremelés! Annak fáj még igazán! Bámulva láttuk a hivatal os ár-közlést, amely szerint az aránylag jobb szivarok, pl. a Regália Média meg a Trabucos 20°/o-kal, az összes filléres cigaretta pedig, amelyet már igazán csak a földhöz ragadt szegény nép fogyaszt, mint a

mi is megköveteljük hitéletünknek illetéktelen beavatkozástól való imm nitását! (Lelkes taps.)

A felekezeti türelem és béke első regulája, hogy a vallási tanítások bírálatába ne bocsátkozzunk ; kiváltképen akkor, ha nem volna szerencsénk e tanítások igazságában hinni. Respektáljuk azt, amit mások hisznek és tisztelnek. (Hosszantartó éljenzés.) S ha magunk megkívánjuk véleményünk szabadságának elismerését, rrii is ösmerjük el e szabadságot másoknál, tartózkodjunk olyan előítéletek nyilvánításától, amelyek a mások nyugalmát zavarják. Sohase vegyük el senkitől azt a kincset, amelyért kárpótlásul semmit adni, nyújtani nem tudunk. Ne feledjük, hogy az a tanítás, amely a tiszta erkölcs alapján áll, könnyen fel nem dönthető anélkül, hogy az alapon nyugvó egész épület össze ne ömöljék. (Kitörő lelkes éljenzés. Taps.)

És még egyet! Nagy tudatlanságra vall az egyházat, mint a más vallások és felekezetek ellen harcoló egyházat aposztrofálni. Ilyen harcot az egyház sohasem hirdetett és nem is hirdet! (Úgy van!) Az terjeszti és védi a keresztény elveket és a más felekezetekkel szemben mindenkor türelmet és szeretetet tanúsít. (Úgy van!) S ha áldásos munkásságában, a hitélet fejlesztésében minden erejét érvényesíti is, ez nem a támadás harca idegen felekezetekkel szemben, hanem védelmi harc a bennünket támadók ellen. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.)

És e védelmi harc biztos sikerében rendületlenül megbízunk, bárki részéről is történjék a támadás. (Élénk helyeslés.) Annál kevésbbé félünk azoktól, akik már az ó korban ismeretes. nemzeti összetartás iránti érzékük híjával telepedtek közénk. (Derült helyeslés.) Sem ők, sem más felekezetbelíek ne feledjenek egyet, azt, hogy Magyarország Szent István országa, keresztény ország, katholikus állam. (Lelkes éljenzés. Taps.) A keresztény kultúra és civ lizá- ció áldásainak Szent István első királyunk tette