Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-01 / 26. szám
Ili. évfolyam. Nagykároly, ljjHI. Julius 1. Uészakkeleti 26-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. jpgész évre Előfizetési árak: 8 korona. [Félévre .. 4 „ Negyedévre a „ Vauitoknak egész évre...................... .. 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. =1= MEGJELENEK MINDÉ í SZOMBATON. == Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ——— Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = Nvilttér sora 40 fillér. Á szatmári gyűlés. A katholikusok meg lehetnek elégedve Kelemen Samuval, sőt örömmel üdvözölhetik működését, mert e működés még egy olyan holt ponton is, mint Szaímár városa, forrongásba tudta hozni a katholikusok kedélyét és megnyilatkozásra tudta ösztökélni az ország egyik legkö- közömbösebb kathoiikus közönségét. Történtek már többször kísérletek Szatmáron a kathoiikus actio megindítására, de sikertelenül. Valószínűleg ez bátontotta fel Kelemen Samut egy olyan vakmerő támadásra a kongregatiok és a keresztény szellem ellen, mely őt egyszerre a liberalismus egyik vezérévé avatta Magyarországon. Ezzel azonban csordultig is telt a pohár. A katholikusok türelme elfogyod a képviselő provo- kálásával szemben, ki mandátumát nekik is köszönhette. A tiltakozás szükségessége mindig több és több ember ajkáról hangzott el, tnig végre létrejött a vasárnapi gyűlés és azok a tiltakozás hatalm s és impozáns szózata hangzott fel a Kelemen Samu által képviselt destruktív keresztény ellenes irányzattal szemben. Ha már Szaímár is megmozdult, az azt jelend, hogy a katholikusok nagyon meg vannak támadva és ha még hozzá e megmozdulás egy olyan lelkes, sikeres és imponáló formában történik, mint vasárnap történt, az arra mutat, hogy a provokálás tovább tűrhetetlen volt és minden még a legközönyösebb kathoiikus érzését is fellázította. A pár év előtti állapotokhoz képest nagy változás és mindenesetre az ■ idők jele, hogy néppárti képviselők oly fényes népgyülés keretében beszélhetnek Szatmáron, amint ez vasárnap délután történt. Kelemen és társai a szabadkőműves sajtó éveken át tudta bolonditani a kathoiikus közönséget is, hogy a keresztény vallás védelemre nem szorul és a néppárt, mely ennek szükségességét vitatta s a védelmi harcot egyedül vitte, ki lett kiáltva mint egy gonosz, izgató, a felekezeti békét konkolyhintésse! megzavarni akaró érdekcsoport. Ma már a néppárt nem áli egyedül. A Kossuth-párt és munkapárt nagy része is kényszerülve volt a l^arcot vele együtt a vallás ellenes irányzattal szemben felvenni. A Kelemen Samak szint vallani kényszerültek és beismerni, hogy céljuk a vallás kiirtása, azutánija birtokos osztály megsemmisítése, végűi pedig a haza helyett az internotionaiizmus behozatala. Az óvatos politikusok nem akarták ezt beismerni, de csoportjuk szélső szárnyai, a Társadalomtudományi társaság tudósai és Galilei kör ifjai nagyon is világosan elárulták, úgy hogy végre felnyílt a keresztény alapon álló, hazafiasai! éiiő és konzervatív felfogású nagy közönség szeme is. Megmozdulnak most már a közönyös katholikusok, sőt a pozitiv hit alapján álló protestánsok is. Az ellenség acíiója egy táborba hozza őket és közös harcra készteti. A vigadói gyűlést követte a székesfehérvári, ezt pedig a szatmári. Közben Szegeden szenvedett vereséget a szabadkőművesség a felébredt kereszténységtől. E sorozat folytatódni fog föitar- tóztathatlanul és pedig annál gyorsabban, minél hevesebben fog folyni a Kelemen ISamuék vallásellenes actiója. Azért nem í óhajtunk hőbben semmit, mint azt, hogy Kelemenek meg ne ijedjenek, hanem tovább provokáljanak. S/ámoijunk le minél előbb, hogy a hazában a kereszténység alapján álló és történelmileg fejlődött tényezők, vagy a vörös Internationa! is, szabadkőművesség és a galicziai be- vándoriottak-e az urak? Kathoiikus ünnep . zatmáron. Vasárnap, junius 2a-én lélekemelő nagy ünnepség folyt le Szatinárón a Cecilegyesület dísztermében. Tiltakozó gyűlést tartott Szatmár kathoiikus lakossága a hit, erkölcs és haza alapjait támadó, hitetlen és romboló irányzat ellen, amely az úgynevezett szabadgondolkodók részéről sajtóban és országgyűlésen tűrhetetlenül uralkodik. A gyűlés éle különösen Kelemen Samunak az országházban a kathoiikus egyház és vallás ellen elkövetett merényletei ellen irányult. A délutáni gyorsvonattal érkeztek Budapestről Zbofay Miklós, Haller István és Szuhányi Lengyel Alajos dr. beszéde. — Tartotta junius hó 25-én a szatmári tiltakozó nép- gyülésen. — Tisztelt gyülekezet! Régi vágyam volt, hogy mint a nagy kath. egyház egyik kicsiny, de szent hitünk igaz bajnoka, mint szülővárosomnak szerető polgára egyszer tekintélyesebb gyülekezett előtt kifejezést adjak egy óhajnak, egy magasztos gondolatnak, amelynek megvalósításáért lelkem egész erejével tudnék sikra szállni. Az alkalom végre megjött. A rendezőség felkért, hogy a mára hirdetett tiltakozó kathoiikus . gyűlésen résztvegyek s kifejezést adjak annak a felháborodásnak, melyet a képviselőházban és egyebbütt, egyházunk belső hitéletét ért, minden legkisebb jogczimet nélkülöző, méltatlan támadások miatt mi katholikusok valamennyien éreztünk. (Úgy van! Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy a méltatlan megtámadtatást elitélő jogos kritika elébe odahelyezzem Önök elé kathoiikus társadalmi életünk megteremtése, fejlesztése szükségességének feladatát, amely feladatban egyesülni és közreműködni minden jó katolikusnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ha a felekezetek viszályai mögött a kat- holiczizmus igazi szellemét keressük, ez a testvériség, a szeretet szelleme. Ez az eszmény azt a súlyos kötelességet rója reánk, hogy mindazokkal szemben, akik velünk közös gazdasági rendszer alatt élnek, igyekezzünk a testvériségnek és a keresztény szeretetnek elvét megvalóstani, az egymás iránti közönyt és részvétlenséget megszüntetni. Mennyi lelkiörömet fakaszt jó! átgondolt élete annak, aki többet juttat másoknak, mint amennyit maga vár. Aki magához öleli az emberiséget. Aki az erőt az egyetértésben keresi, a szeretetet ápolja s a gyülölséget visszafejleszti : az ilyen áldása az emberiségnek, a nemzetnek, a társadalomnak, mert megtermékenyítette a kort, amelyben élt és nemesen töltötte be hivatását.' Ha ebben valamennyien egyetértünk, megszületik legforróbb vágyam: „a keresztény kathoiikus társadalom.“ (Éljenzés.) A pogány epikureus arra oktatott: be- ne qui latuit, bene vixit, aki jól elrejtőzött, jól élt. De nekünk tilos elrejtőzködnünk, ellenkezőleg : kötelességünk a közösség minden törekvésében, munkájában, minden örömében és kínjában részt venni. A közös vérnek, hitnek, a közös vallásnak egy közös egységes társadalomban kell összeforrasztani a keresztény kathoiikus hivők minden tagját. Ebben a feladatban egyesüljünk az egész hazában és ebben itt a városban egyaránt. Mind szorosabbá és szorosabbá tegyük e közösséget az anyagi és szellemi kultúra minden terén, támogassuk a kath. sajtó működését azon magasztos eszmék és irányok terjesztésének igyekezetében, melyre a múltúnk hagyományainak megőrzése és jövő fejlődésünk útjainak kijelölése körül hivatott. Rendíthetetlen összetartásnak kell lennie szellemi életünk minden megnyilvánulásában. Felemelt fejjel, bátorsággal telitett szívvel, munkáratermett izomtól erős karral, hozzánk méltó és tiszteletre gerjesztő felbuzdulással teremtsük meg ezt a kathoiikus társadalmat és tartsuk ébren mai társadalmunk alvó lelkiismeretét. (Nagy tetszés.) És tisztelt gyülekezet! mi történik körülöttünk? Ember küzd, ember ellen, felekezet felekezeti ellen. Orgyilkos szenvedelemmel tör a nálánál különb lerántására az alacsony, rnivtl hogy munkával, becsületességgel hozzá felemelkedni nem képes. Minden bokorból mérgezett nyíl érheti a gyanutalant, aki nem sejt igaz leikével támadást. Egy veszett, kár- hozatos pestis támadt fel a poklokról: a pusztítás szelleme, a mely ráéhezett arra, amit múltúnkból sikerült megmentenünk. (Taps.) És mivel a rosszat, mert rossz, senki sem teszi s az ördög is jogczimeket idéz: a rombolás apostolai is szentnek, az állam érdekében állónak hirdeük a kereszt ellen való keresztes hadjáratokat. Ilynemű támadásokban volt része a közel napokban is a kathoiikus egyháznak! (Úgy van!) Tudjuk, hogy a képviselőházban a beszédek nem maradtak válasz nélkül. Alapos választ adott azokra nemzeti büszkeségünk, Apponyi Albert gróf (lelkes éljenzés), aki választékos beszédében hasonló támadásoktól
