Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
7 7 III. évfolyam. $ Nagykároly, ldlO. január 7. 1. szám. Egész évre Előfizetési árak: 8 korona. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZA0Ó ALBERT dr. Félévre-• •• .. 4 „ Szerkesztők : Negyedévre a „ Suták István (ssáky Gusztáv. Tanítóknak egész évre...................... .. 5 .. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Ne hagyd magad Schlesinger! (N. Sz. A), A magyar merkantilisták agilis és jóeszü vezérének most lehetne legaktuálisabban odakiáltani ezt, mikor a liberálisnak nevezett kormánypártban az agrarizmus és antisemitizmus sokkal nagyobb mérvben üti fel fejér, mint ameny- nyire ezen ideákat a klerikálisnak kikiáltott koaliczióban, még a feketének és reakcziósnak festett néppárt is hangoztatta. Wittmann János munkapárti képviselő beszéde a Kóbik ellen, olyan nyilt antisemitizmus volt, a milyen hangon a magyar parlamentben Verchovay és Istóczy óta nem beszéltek. És ezért nevezte annak idején a liberális sajtó a munkapárt győzelmét a szabádelvüség feltámadásának Magyarországon. Wittmann beszédét ugyan a miniszterelnök kifogásolta, de oly módon, hogy a kifogás^ épen úgy, sőt még inkább szólott Sándor Pál merkantil vezérnek, ki szintén nem törődve azzal, hogy hány munkapárti elvtárs nézetével jön ösz- szeütközésbe, szabad folyást engedett a parlamentben egyéni nézeteinek. Szép dolog a szabadelvű traditió, de mit ér, ha többséget csak úgy lehet szerezni, ha püspökök, mágnások egy részét és a Wittmann János által vezetett sváb parasztságot el iehet vonni az ellenzéktől, kivált a néppárttól, a mi bajosan lehetséges olyan elvi alapon, melyen a Lipótvárosi Kaszinó tagjai állanak. É mellett ma már a hiagyar gentry is tanult annyit épen a zsidóságtól, hogy inkább viszi a zsebe gróf Károlyi Mihály, mint az elve Tisza István után, a mit bölcsen belátván Tisza István, megkíméli híveit a választás kellemetlenségeitől és kibontva az agrár konzervativizmus kék lobogóját, maga vezeti híveit az Omge vezérkara mán. Végül pedig a Rozenberg Gyu!ák és társaik, kiknek a merkantilizmus már ezer holdakat és kastélyokat eredményezett, lesznek olyan okosak, hogy inkább élvezik uj positió- juk előnyeit, mint rég: foglalkozásuk hátrányait. Ily helyzetben igen aktuális biztatni egy kicsit a merkantil elemet, hogy mozogjon egy kissé. Magyarországnak nagy átka, hogy a hatalom és az erő előtt mindenki megretirál, de különösen főhibája ez a magyar merkantil köröknek. A mig a merkantil izmus ellen csak a kis néppárt agitált, hangsúlyozzuk ke- vésbbé intenzív formában, mint Wittmann János, addig nagy legények voltak a merkantil vezérek és lapjaik, most azonban mikor Tiszával és Károlyival kellene szembehelyezkedni, úgy megla- puinak, hogy látni alig lehet őket. A koaliczió alatt gúnyolták a 48-asokat a lenyelt békáért, de hát a miket most ők az agrároktól lenyelnek, azt minek nevezzük akkor. ifi Szerkesztőség és kiadóhivatal: ; NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ______________Nyilttér sora 40 fillér.________________ Úg y vannak ők, mint TilfefT , bajsegédjével, akinek mikor rfagyon untatta, hogy vágjon már, pofont Ígért, ha mégegyszer mondja, hogy „Rajta TillerU A szabadkőművesek a Világ és Huszadik század ifjú gárdája, a Galillei kör ifjú óriásai, szóval a merkantiiis radikalizmus snájdig modernjei hiába biztatják a Lipótváros öregjeit, hogy vágjanak oda az általános szavazati joggal Tiszának, Khuennek, Károlyinak, a Tiilereket nem lehet megmozdítani. Ez a hol egyik üt, hol a másik kap állapot azonban egészségtelen. Az elvi alapon álló pártoknak ki kell alakulniok és egymással szembehelyezkedniük, mint Európa többi államaiban van. Erkölcstelen dolog mindent eltűrni, csakhogy a kormánypártban a hatalmon maradhassanak. A merkantilistáknak és liberálisoknak fel kell vetni a munkapártban a kérdést, hogy a párt agrár-konzervativ akar-e lenni, vagy az ő elvüket vallja és ennek természetes folyományaként az egyik csoportnak Tisza alatt jobbra, a másiknak Lukácscsal élén balra kell el- masiroznia, otthagyva Khuent ki össze- hozója volt ennek a lehetetlen, erkölcstelen pártalakulásnak, melylyel azonban maga sem tudja, mit kezdjen. Az agrár-konservativizmus a magyar viszonyok szerint kétségtelenül domináló politikai irány kell hogy legyen, azonban ez is megkívánja az erős, agilis ellenAs én Múzsám. Van valahol egy kis padlásszoba. Oly kedves, egyszerű s hideg! Ott szoktam írni én estendenkint, Ha 'megszáll az ihlet, verseket. Zórg a varrógép. Munka zenéje. Lágy női ajkak lágy csevegése Elandalit s oly jól esik . . . .............A gépnél egy nő fárad . . . dolgozik. Az az én Múzsám, Bűnös Magdolna! Szeme párja csillog boldogan, Tüzesen csókol, keblén melenget S bölcsőben ringat egy kis gyermeket S bölcsőben ringat egy kis gyermeket. Mint akkor . . . régen . . . Egy sötét, borongás őszi este Kis szobámban egyedül ülék, Fáradt szemekkel a ködös légbe Álmodozva kitegintgeték. Egyszerre csak oszlik a ködgomoly, Mintha szétvágták vón hirtelen, S a te arcod, mosolyg, nevet felém, Tied, én első szerelmesem! Mosolyod tüzét szinte érezem. Múlik az ősz, tűnik a tél. Köröttem vidám tavasz leszen, Minden pompázik, életre kél. Ereimben a vér pezsegni kezd, Vadul dobog, lángol szivem, Ahogy most nézlek és elmerengek A régi kedves emlékeken. Ölelj! Csókjaiddal fojts meg te lány!“ Kiáltám most esdeklőn feled, S Te .. . nevetsz . . . kacagsz, ■Mint akkor ... régen, midőn szivem összetördeléd. Budapest, 19W. szeptember 5. Sors crudelis. Mámorban ringatott az enyhe fuvalom, De ébrednem kellett. . . Egy kínos átok nyom. Viszontagság a kint, árnyék nyomort követ, Ármány és galádság megtörte telkemet. Lehullni látom a milliárd csillagot. Oda van az ábránd, mit lelkem álmodott S kétségbeesésem borzalmas éjjelén Örök sötétség ül s nincs egy sziporka fény. A boldogság tőlem nem volt olyan távol, Hiszen már-már ittam az üdv poharából! . . . Boldogító nedve csak az ajkamig ért, Szomjam nem csillapult: nem értem el a czélt. Nagyon fáradt vagyok, pihenni vágyom én, Hát egy szemernyi pont nincs e nagy földtekén, Hol vészes elemmel csatát az agy nem viv, Hol nyugtot lelhet a mélyen elaludt szív ! ? Sóhajtásomra csak a hűvös szél felel, Szavából értem, hogy mindenkinek jut hely Künn a sir kertben, szép zöld cziprusok között, Honnan bu és öröm végkép elköltözött. Ahol már a hírnév, dicsvágyás, szerelem, Gyönyört, mámort adó virága nem terem, Ott a nyomorult lény örök üdvöt talál: Olt Léthe vizével szentel meg a halál. . . Ifj. Baghy Gyula. Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethű fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a iegmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
