Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
2-ik oldal. Északkeleti újság l-ső szám. zéket. E téren azonban nincs ellenzék. — A Kussuth-pá't és néppárt ennek az iránynak teljesen hívei, a Jusíh-párt szavazói túlnyomóan a jómódú parasztok, tehát e miatt nyilt állást nem foglalhat bár képviselő tagjai elég merkantil szelleműek, a kormánypárton pedig az egy Sándor Pált kivéve, csak olyan liberálisok ülnek, a kik első sorban kormány- pártiak. Ez a helyzet politikai életünket ugyanolyan meddőségre kárhoztatja, mint a koaliczió alatt volt. Elvi, európai értelemben vett elvi alapon nem alakulnak ki a pártok, nem vallanak szint az emberek, elveik alapján nem kelnek harcra egymással, hanem küzdenek a hatalomért meddő közjogi alapon. Az önálló bank kérdése után jön most a katonai engedmények körüli veszekedés, miről minden párt tudja, hogy hiábavaló küzdelem, de alkalmas esetleg a kormánybuktatásra. Ebben a kérdésben pro és contra ösz- szefoghat a mágnástól a zsidó szatócsig minden rendű, rangú és gondolkodású ember anélkül, hogy akár a derék munkapárt megbomlana, akár a dicső 48 hivei szétmennének. Aki győzni fog, azé lesz a hatalom, természetesen 48-as győzelem esetén is nemzeti engedmények nélkül, de hát ez a fő, sőt a múltból tudjuk, hogy 48-as kormány — nemzeti vívmány. A mi pedig eltemetődik abban a kilátásban az a tisztességes választói rendszer megalkotása, mely egyedül van hivatva Magyarországon európai értelemben vett politikai életet teremteni. Ha a munkapártban nem ülnének gyáva és érdekhajhászó merkantilisták, hanem öntudatos, bátor Sándor Pálok, akkor a választói reform kérdése rendbejöhetne, mert a mai többség szétrobban- tása lehetetlenné tenné a továbbkormány- zást, lehetetlenné egy többség alakítását, és a pártokat kényszerítené a választói reform megalkotásával a nemzet szabad véleményének megkérdezésére, melyet még 40 esztendős periamenti életünk óta nem is tudtunk megismerni. Az ország érdekében kiálltjuk oda ezért a tisztelt munkapárt liberálisainak azt, a mit a czikk élére irtunk. Egy ítélet körül. Igazán nem értjük a nagy gaudiumof a Szárítós és Vidékén mióta olvastuk a Csáky Sípos ügyben hozott Ítéletet. Becsületsértésről egyáltalán nem szói az ítélet s így elégtételt egyáltalán nem nyújt panaszos színész urnák, ellenben szól közcsend elleni kihágásról. Ez a kihágás azt jelenti, hogy valaki mást úgy fenyeget, hogy abban alapos félelmet gerjeszt, *vagyis köznyelvre fordítva Csáky Gusztávot azért Ítélték el, mert megijesztette Sípost. Ha a „Szamosnak“ arra volt szüksége, hogy biróilag állapítsa meg, hogy prote- géje szörnyen megijedt szerkesztőnktől, úgy elismerjük, hogy célját teljesen elérte. Hasonló sikereket ezután se fogunk tőle irigyelni. Az uj színigazgató. Heves megy — Bállá jön. Január 3-án délután 3 órakor került döntésre a szatmári és nagykárolyi színházak lejárt bérletének ügye. A szatmári szinügyi bizottság egyesülve a nagykárolyból delegált szinügyi bizottsági tagokkal Szaímáron tárgyalta a bérletre beérkezett pályázatokat. Hárman pályáztak a kerületre: Heves Béla, a kerület eddigi igazgatója Bállá Kálmán, a pozsonyi magyar színház igazgatója és Kövessy Albert, színigazgató. Bizottsági tagok voltak: Szatmárról Kőrös- mezey Antal elnök, Dr. Vajay Károly polgár- mester, Dr. Vajay Imre, Dr. Keresztszeghy Lajos, Dr. Tanódy Márton, Dr. Kölcsey Ferencz, Dr. Nagy Barna, Mátray Lajos, Dr. Fechter János, Dr. Papolczy Gyula, Dr. Weisz Sándor, Ferencz Ágoston, Barta Kálmán, Tankóczi Gyula, Dr. Papp Zoltán, Jeney György, Uray Géza. Nagykárolyból végyen voltak és pedig: Debreczeni István polgármester, Nemestóthy Szabó Antal, Nonn Gyula és Péchy László. Másfél óráig tanácskozott a bizottság s aztán titkos szavazás következett, melynek eredményeként Balta Kálmán egy szótöbbséggel nyerte meg a pályázatot. A szavazatok aránya a 21 szavazat közül a következő volt: Heves Béla kapott 9 szavazatot, ugyancsak 9-et kapott Bállá Kálmán, Kövessi Albertre pedig 2 szavazat esett. Kőrösmezey Antal elnök erre döntő szavazatával a Bállá Kálmán javára döntötte el a pályázatot. Heves teljesen megérdemelte a talpa alá kötött úti laput. Viselkedése olyan volt, mintha meglett volna ^ződve arról, hogy a kerületből most már, hogy ugatott, nem is eshet ki többé. Társulatára gondot nem fordított* megtöltötte a gondjára bízott színpadot boldog-boldogtalannal, csak olcsón kapható legyen; a közönséggel szemben legcsekélyebb udvariasságot, vagy tapintatosságot sem tanúsított, s a kisebb- nagyobb technikai zavarok úgyszólván napirenden voltak, aminek pedig egy valamire való színtársulatnál előfordulni nem szabad. Fegyelemről Hevesnél csak hírből tudtak vatamit. Emellett önfejű voít az exdirektor. Tanácsot, útbaigazítást elfogadni, vagy pláne bírálatot tűrni el a munkálkodása fölött — erről szó sem lehetett. Amit tett, az már ab ovo jó volt, — szerinte. De hogy nem mindenki szerint, azt bizonyítja a keddi választás, melyen tulajdonképen először került választás alá; az első választásnál ugyanis nem ismertük s igy csak zsákban macskát, akarom mondani: szindirek- tort fogadtunk be s alig, hogy kibújt a szeg, azaz hogy a szindirektor a zsákból, már is meggyőződtünk, hogy nem arra való. így aztán nem csoda, ha a szatmár- nagykárolyi kerületre méltatlannak bizonyult direktor szépecskén kicsöppent abból a jó pozícióból, amelyben már örökre otthon kezdte magát érezni. Most eljátszotta már kicsiny játékait. Hamar játszotta el. Mindössze alig három évet töltött közöttünk. Ez a lecke talán keserű, sőt bizonyosan keserű, de talán hatása is lesz. Ha valahova — zsákban — be tud jutni, a tapasztaltak utáni óvatosság és másforma viselkedés mellett még boldogulhat. Boldoguljon. Mi kívánjuk neki. Az uj direktorról még semmi pozitív adatot nem közölhetünk. Annyi bizonyos, hogy hirböl csak jót hallunk felőle. Különben maga az a körülmény, hogy a pozsonyi színház jelenlegi direktora, elég ajánló levél. Személyéről csqk jót hallani s igy megvan a reményünk, hogy a 3-iki választás uj időkét és szebb jövőt jelent a szatmári és nagykárolyi színházlátogató közönség számára. Mihelyt az uj direktorról és társulatáról bővebb információkat szerezhetünk, azt olvasóinkkal is közölni fogjuk. Addig is örömmel és bizalommal üdvözöljük a kerület uj igazgatóját. Heves Béla ugyan most ftihöz-fához kapkod, hogy a felsőbb fórumokon a választás megsemmisittessék s a kerületet igy görbe utón ismét visszakaparithassa. Indoka az, hogy a négy nagykárolyi delegátusnak nem volt szavazási joga s a szavazás előtt mind a négyen kijelentették, hogy Heves ellen vannak. így tehát neki még 3 szótöbbsége volna Bállá fölött. Ez a nevetséges kapkodás azonban bajosan fog sikerülni és ha ilyen indokolás mellett mégis sikerülne, akkor ez már teljesen megtöltené Nagykároly városának szinügyi bajokkal amúgy A vén korhely. Húzzad czigány ! És úgy húzd ezt a nótát, hogy hegedűd hangjára szakadjon meg a szivem . . , Húzd! . . . Zokogjon az a négy húr, mintha a szeretőd temetnéd vele, majd pedig dalos kaczagással repítsd lelkem a szerelmi öröküdv menyországába ... így! . . . igy! Most úgy érzem, hogy dalod belemarkolt a lelkembe, fölszaggatja a szív égő sebeit, elém hozza a múltat. Fáj, de pokolian élvezetes a kin . . . Ismét látlak . . . Csak folytasd tovább . . . Itt a pénzem, itt van mindenem ... vegyetek el mindent . . . nem bánom, csak . . . Csak ezt a nótát húzd tovább ... így . . . igy ! Olyan jól esik. Elringat lágyan s a gondolataim ott járnak félve, csendesen egy fehér zsalus házikónál a felvégen. Körüljárják azt á helyet s összeszedik az elszórt ezernyi elmúlt szerelmi emléket. Szedegetik ............szedegetik . . . Te czigány! E nóta visszavitt a múltba. Elém varázsolta mindazt, amiért érdemes volt születnem ... Az első csókot ... az első szerelmet . . . Oly szép, oly lágy, e hangokból, mintha az a kis lány lelke szólna felém sejtelmesen suttogva. Mintha az ő fájdalmas zokogása sima elő a nótából, mint akkor ... régen . . . mikor elváltunk . . . mikor még szeretett . . . Milyen könnyes az a Te szép kék szemed ... na ... ne sirj, hiszen szeretlek, megloptad az álmaim örökre. Belém csókoltad a lelked ! Czigány ! Mi volt ez ? Most . . . most azt a rideg, gúnyos kaczagást hallottam, amit utolsó találkozásunknál. Mikor . . . mikor . . . gúny tárgyává tett, kinevetett . . . eldobott . . . össze- íépett . . . Megöllek !! Menekülj, fuss előlem . . . vidd magaddal a szeretődet is! ............ Hisze n már úgyis összetörted a szivemben a sok édes, bűvös álmot .... Húzd ! . . . . húzd! Kisírom a lelkem minden gyötrő keservét . . . minden fájdalmas emlékét. Eltemetem a a nótáddal a múltat . . . Szivem minden szép emlékét elhantolom . . . Kezdd rá! . . . Csak halkan . . . add bele a szived minden melegét . . . No! kezdd már. A felvégen volt egy kis lány, Drága, bitang, csalfa. Hozzá jártam, őt szerettem, Pedig szivem csalta. Ne verje meg, áldja meg az Isten, Mert én azt a hűtlen kis lányt Igazán szerettem. Összetörte a szivemet Hazug mosolygása. Azt mondta, hogy engem szeret S másé volt a csókja. Romba dönté boldogságom, hitem : Nem átkozom, csak siratom : Áldja meg az Isten. Kicsaltad a könnyet a szememből," felszaggattad a régi sebet ... de azért áldjon meg érte az Isten ... az, aki elrabolta az Altárképet a lelkemből ... az, aki nem engedte, hogy az enyém legyen, akit imádok . . . oz az Isten, aki nincs, aki soha sem volt . . . az az igazságtalan Isten .... az a ... . jő Isten ! Ráborult görcsös zokogással, a márvány- asztalra . . . azután pár perez múlva csöndesen elszunnyadt a vén korhely. Ilyenkor megnyugszik a lelke és elfeledi ott a felvégen azt a kis lányt ... az első csókot ... az első szerelmet . . . Hagyjátok aludni . . . Szatmár, 1910. november 10-én. Ifj. Baghy Gyula, színész. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁGÁRA.
