Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-05 / 10. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 10. szám.. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona. Félé vre .....................................................4 „ Ne gyedévre ....................................... 2 „ Jö n JmHíyula! (S. I.) Folyó hó 8-án a Papp Béla orsz. képviselő beszámolójára városunkba érkezik Justh Gyula a függetlenségi párt vezére, hogy kerületünkben is megalapozza a maholnap elkövetkező választás eredményét s diadalra juttassa a függetlenségi lobogót. Tisztelet, becsület a függetlenségi politikának, mert a legradikálisabb ellenzéki, nemzeti párt. Tisztelet, becsület és elösmerés Justh Gyulának, mint a függetlenségi párt vezérének, mert azon a helyen rendületlenül megmaradt, ahova a párt czélja állani kötelezte. Tisztelet és becsülés a kerület jelenlegi képviselőjének, mert ma sem vall más politikai elvet, mint amelylyel megválasztották. Azonban a múlt tanulsága önkéntelenül eszünkbe juttatja azokat a czél- szerüségi okokat, melyek indokoiatianna teszik jelenleg kerületünkben függetlenségi képviselő választásai. Ma elvi álláspontra helyezkedni a nagykárolyi választó kerületnek annyit jelent, mint okulni nem akarni a múlton, annyit jelent, mint mellünket verni s éhes hassal kiáltani a „panern et cir- censest“-t. A múlt politikája megmutatta, hogy a függetlenségi párt még ha kormányra jutna is elért többsége folytán, keze meg van kötve minden irányban, mert csak Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = elvei feladása mellett tud ideig-óráig kormányon maradni s addig is tevékenysége kimerül a közjogi vitákban. Kereskedelmi és gazdasági politikát nem folytathat, mert az első esetben előáll a közjogi differenczia részben magában a párt kebelében, részben az uralkodóval szemben s ezeken ereje megtörvén, kénytelen megvállni a kormányzástól még az előtt, mielőtt a reális politika terére.lép- hetne. Szóval békés, kormányzási élet ez idő szerint ezzel az elvvel meg nem valósítható. Ott pedig, ahol béke nincs, legfeljebb némi közjogi vívmány elérése remélhető, de sohase előhaladás gazdasági, ipari és kereskedelmi téren. Ezt a stagnáló közjogi politikai életet pedig egyik közület sem sínyli :.meg annyira, mint a városok. Intézményei még a legjobb akarat mellett sem gyarapodhatnak. Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági támogatást nem nyerhetnek a fenti, talán rajtuk kiyül álló okokból. A függetlenségi élv szépségétől, igaz voltától meg lehet ittasulni, de ebből az állapotból hamar kijózanítja az embert a szomorú jelen állapot, a valóság, már pedig okosan az él még ha egy város, vagy kerület életéről is van szó, aki számításon kívül nem hagyja a jelent s korlátot tud szabni vágyainak a valóság határain belül. Bennünk is él vágy, csakúgy mint Justh Gyulában és pártjában, hogy legyen MaSzerkesztöség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = _____________Nyilttér sora 40 fillér.___________ gy arország független és szabad, minket is erre a vágyra serkent az ébredő tavasz fuvalma, de ez időszerint okulunk a múlton s számolunk a jelen viszonyokkal, mert ez mint czél olyan értelemben, mint azt a függetlenségi párt hazafias felfogása zászlójára irta, megvalósíthatatlan. A Khuen párt, mint közjogi párt nem párt, de kormányképes, még pedig előre láthatólag hosszú időn át kor- manyképes lesz. Biztosra vehető, hogy a különböző 67-es alapon álló pártok a választáson többséggel jutnak be a Házba s igy ha Khuen pártnak nem is lesz többsége, az egyes törvényjavaslatoknál hol az egyik, hol a másik 67-es párt fogja támogatni, amivel életét biztosítja. Szóval ha nem is az általunk szeretett alapon, de a békés kormányzás mégis biztosítva lesz talán nagyon hosz- szu időre is. S ha majd arról lesz szó, hogy intézményeket létesít a kormány, mert ezen a haladó idő által megkívánt szükséglet elől el nem zárkózhatik, biztosan nem azt fogja tekinteni annak elhelyezésénél, hogy városunk és kerületünk jobb hazafi-e, mint a másik, hanem azt, hogy őt melyik támogatja. Mi akik Szatmárral mindenben riválisok vagyunk a székhely meg-meg ujuló kérdésétől kezdve minden remélhető intézményig, hogyan számíthatunk vele szemben eredménye, ha nem keA végzet. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: R. A. II. Asszony lett belőle s gyermekei voltak — hallottam felőle. Örültem nagyon. Gondoltam boldog. Elkerültem a várost, futottam onnan messze, hogy még csak a környékét se lássam. Fájt volna nagyon, másnak a karjai között látnom. De a sors, az irigy, furfangos végzet mást akart. Istenem, miért sodortál újra az útjába?! Én nem akartam. Te látod a lelkem. De úgy volt, a kenyér, ... a megélhetés . . . Nekem élnem kellett, mert éreztem, tudtam, hogy szüksége lehet rám. De kerültem tudatosan, nem akartam benne felidézni a múltat. Hiába, nem úgy történt. Véletlenül találkoztunk. Ő meglátott s felébredt benne szuny- nyadó szerelme. Űzte, kergette felém a vágya. Én megértettem, futottam előle, bár a szivem majd megszakadt. Futottam, de nem bírtam a futást, csak rövid ideig. Legyőzött a szivem, pedig az eszem mást diktált. — Dehát mikor hallgat a szív az ész szavára ? És úgy lett, a hogyan előérzetem súgta. Elhagyta férjét a biivös, csábos éjszakákon, — ha csak egy pillanatra is — hogy kirepüljön hozzám, mint azelőtt tette. Én igyekeztem kiábrándítani, figyelmeztettem esküjére, de hasztalan volt minden. Egy szép nyári délután üzenetet küldött, ennyi volt az egész: (Ma este a szokott helyen, egy órával előbb fogom várni. Jöjjön el okvetlenül, mert egy igen fontos elhatározásomról óhajtom tudatni.. Szegény Maloinja.) Szegény Malvin ! zúgott a fülembe szüntelenül — s elém képzeltem megtört alakját. Óh, mint fájt a szivem látni azt a hajdan, mosolygó, édes arczot, mint hervad egyre jobban, jobban. Sirt, sajgott a szivem s szerettem volna futni, hogy ne lássam megtört alakját. Istenem, hát engem vádol ? ! Hát én vagyok az oka, hogy szenved ? Én, aki odaadtam volna neki az életemet is, hogy boldog lehessen. Szorongó szívvel vártam az estét s percz- ről-perczre számitgattam az jdőt, hogy megelőzhessem. Későn mentem. Ő már várt reám. Elém sietett s mo idta: bocsásson meg, hogy ide kérettem. Sok, sok mondani valóm volna Önnek. Azt hiszem, hogy rövid időn belül elköltözünk innen. Ha nem esik terhére tehetnénk egy kis sétát, arra ki a hegyre. Olyan szép holdvilágos este van. Ugyan, hogy gondol ilyesmit Malvin! Hát nem hiszi, hogy elmennék a világ végéig is Önnel, ha ezzel örömet szerezhetek. — De mégis . . . Messze lesz! . . . Sok időt vesz igénybe. Hátha addig keresni fogja a férje? Ne említse őt nekem, utálattal tudok csak gondolni rája. Ugyan Malvin, hogy beszélhet igy? Hiszen ő gyermekének atyja. Igen, az én aranyos két fiamnak, az én két gyöngyvirágomnak! Istenem, mi volna nékem nélkülük az élet?! Ök alusznak egymás mellett mindketten, ott alusznak az én szobámban. Ne féltse őket, nem ébrednek fel, megszokták, hogy ott virrasztók picziny kis ágyuknál, abban a hitben alusznak most is. — Mikor hosszú, álmatlan éjszakákon rémeket látok a sötétben, akkor világot gyújtok s oda megyek kicsiny ágyukhoz és órák hosz- szat el-el nézem őket. Olyankor úgy tetszik, mintha angyalok lennének körülöttem, mintha a menyországban volnék. Oh, miért is nincs mindég éjszaka ? ! Mintha a mennyországban volna ... — ismételtem minduntalan. — És ön ezt a meny- orsyágot felakarja áldozni értem ? Nem, nem engedhetem Malvin! Én sokkal jobban szeretem Önt. Menjünk vissza, még korán van. Ne menjünk arra, mert az az ut a pokolba vezet. Ha magával vagyok szívesen megyek a pokolba is, csak ne beszéljünk többet erről. Szót fogadtam s hallgattam, nem mertem lebeszélni szándékáról. Ezután szótlanul men- tünt egymás mellett, pedig mennyi mondani valóm lett volna számára. Gyönyörű holdvilágos nyári este volt; a méla csendet mi sem zavarta. Amint a hegytetőre értünk, honnan a kilátás egy tisztásra
