Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-04-30 / 19. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. április 30. 19. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félévre ...................................... Ne gyedévre .............................. Tanítóknak egész évre 8 korona. 4 » 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) .......... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _____________Nyilttér sora 40 fillér. Gróf Tisza István Szatmáron. Folyó hó 24-én érkezett a munkapárt apostola Szatmárra, hogy Kereszt- szeghy Lajos dr. jelölő-gyűlésén részt vegyen. A déli vonattal érkezett. A fogadtatás impozáns volt s nem volt semmi tüntetés ellene, aminek két oka volt, először, mert a szocialistákat ezen szándékuktól visszatartotta a kivezényelt csendőr-sereg, másodszor, mert a szatmári függetlenségi párt határozatilag kimondotta, hogy a tüntetéstől tartózkodni fog. A felvonulás hosszú kocsisorban, bandériummal élén történt meg, Tisza István gróf a Pannóniába szállott meg, s itt fogadta a küldöttségeket, melyek Ugocsa, Bereg és Máramarosvármegyék- ből és Nagykároly városából érkeztek. A nagykárolyiak küldöttségét Ne- mestóti Szabó Antal vezette. A küldöttséget Tisza igen szívesen fogadta s -megnyugodott abban, hogy a munkapárt ez idő szerint Nagykárolyban jelöltet • a speciális helyi viszonyok folytán nem állit, azonban arra kérte a párt tagjait, hogy befolyásukat más kerületekben érvényesítsék. Az alakuló közgyűlést d. u. 4 órakor tartották a Károlyi-szálló kertjében. A gyűlés helyére gyermekeket s gyanús egyéneket be nem engedtek, annak dacára a megjelentek száma tehető 1000-re, azonban munkapárti alig hiszem, hogy több lett volna 300 embernél. Keresztszeghy Lalos dr. megnyitó beszéde után megválasztották a párt elnökévé Keresztszeghy Lajost, társelnökévé Korányi Jánost, Visky Károlyt, Jeney Györgyöt és dr. Frieder Adolfot. Ezután szólalt fel Tisza István gróf. Beszédében foglalkozott minden politikai párttal, de főként a Justh-párttal. — A Kossuth-párt és néppárt vezető fé(fiairól, igy tehát magáról Kossuthról is a legnagyobb elösmerés hangján szóllott Tisza, okos és bölcs politikusnak látja a párt minden tagját. Nem igy bánt el azonban a Justh- párttal, s nem igy annak vezérével, Justhhal szemben. Ez utóbbinak Maros- vásárhelyen tartott beszédével foglalkozott különösen, ügy lekicsinyelte Justhot, de különösen a pártját s olyan rágalmakkal illette politikai múltjukat és magatartásukat, hogy a lehurrogástól a megjelenteket is csak a csendőrpuska- tustól való félelem riasztotta vissza. Az éljenzésből nem sok jutott ki Tiszának, aminek oka talán az volt, hogy az országos politikára vonatkozó egyes kérdésekben semmiféle nyilatkozatot nem tett, programmot nem adott s igy a hallgatóságnak nem volt mit magáévá tenni avagy elvetni. A beszéd befejezése után, mely másfél óra hosszáig tartott, a szatmári választókerület munkapárti képviselőjelöltjévé Keresztszeghy Lajos dr. szatmári ügyvédet kiálltották ki, akit lelkesen megéljeneztek a jelenlevők. A gyűlés befejezte után Tisza István a püspök vendége volt, este pedig a tiszteletére rendezett lakomán vett részt, honnan az este 10 órakor induló vonat szólította el. * * * Hát az mind igen szép, ha valaki politikai meggyőződését hiven követve, annak apostolává is szegődik, azonban az apostoloskodás nem abban áll, hogy egy más gondolkozásu párt tagjairól mindent mondjunk, ami csak politikai szédelgőknek tünteti fel őket, mert ez nem a meggyőzés fegyvere, hanem a tehetetlen boszué, melynek érzetét a választások eredményének előre vetett árnyéka keltette Tisza Istvánban fel. A leszámolás közeledtének érzete által kiváltott szavak elröpültek a Tisza Istvának ajkairól, azonban a szivek helyett a szellőkbe, amit azonban nemcsak Szatmáron fog igazolni a bekövetkező tény, hanem az ország legnagyobb részében is — s igazolná talán széles e hazában mindenütt, ha a két legnagyobb ok közbe nem játszana, a pénz és fegyver. Lehetetlen is lenne, hogy az a küzdelem bukna el, amelynek részén az igazság áll, az az igazság, amelynek előjövetelétől várja a magyar nemzet önállóságának hajnalhasadását, már több mint 60 éve. A képviselőtestület. Nagykároly város képviselőtestülete 1910. évi április hó, 24-ik napján, vasárnap délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés rendkívüli összehívásának a Foltinek Aurél és Csics Béla okleveles gyógyszerészek által a képviselőtestülethez benyújtott kérvény volt az oka. A fentnevezett gyógyszerészek Nagykárolyban az ötödik gyógyszertár felállítására kértek engedélyt. Érdekes előzménye volt e kérelemnek már az, hogy a kérdést előzetesen tárgyaló két bizottság közül a városi egészség- ügyi bizottság nem véleményezte a kérelem megadását, mig a jogügyi bizottság igen. Az ügy tényleg, mint az előre várható volt,' szenvedélyes vita tárgyát képezte, mert hiszen az érdekeltek alaposan protestáltak az uj konkurencia ellen. A vége természetesen szavazás lett, melynek eredményeként a kérelmet 44 szavazattal 3 ellenében leszavazták. Sic itur ad astra. Ami magyarul annyit jelent, hogy igy szokták 1 felépiteni az emeletes palotákat . . . A „Nagykároly—somkuti h. é. vasút részvénytársaságnak“ a „Szatmár—bikszádi“ és a „Szatmár—erdődi“ h. é. vasút részvénytársaságokkal való egyesülése ügyében a polgár- mester bejelentette, hogy egy igazgatósági és egy felügyelőbizottsági tagsági állásnak nagykárolyi egyénnel való betöftése iránt felir a miniszterhez és kérte annak jóváhagyólag való tudomásulvételét. — Megtörtént. A 7—15 éves elhagyottaknak nyilvánított gyermekek gondozási költségeinek részbeni megtérítése iránt a vármegyei törvényhatósághoz intézendő kérelem lett ezután javaslatba hozva; a testület a hozzájárulásra fel is kérte a vármegyei törvényhatóságot. Érdekes pont a tárgysorozat harmadik tétele. Van a városnak egy iuezernása, valahol az úgynevezett „czigányvég“ és az állomás között. Ezt a luezernást óhajtja most a város (?) beltelekké parczellázni, a parcellázott földdarabokat eladni s ezen a „Luby-táblá“-nak nevezett luczernáson egy munkástelepet létesíteni, rajta utczát nyitni s a nyitandó utcza szabályozási vonalát előre megállapítani. Ez igy elég jól hangzik. A javaslat a vasárnapi ülésen elő lett terjesztve és el is lett fogadva. Csakhogy l ökkenő is van ám ! Mi ezéija volt a városnak a munkásteleppel ? Mert ha jót akar tenni egy nagy csoport munkással, akkor a földig hajiunk előtte. Annál is inkább, mert hiszen Nagykároly jelenleg fülig eladósodott és csupán csak passivákkal rengelkező város, amely maga is jótéteményre szorul, nemhogy másokon tudjon segíteni. Hat hiszen, — megnyugtatjuk az olvasót, — nem is akart ilyesmit a nemes város. Gavalléroskodni esze ágában sem volt. Nem akart jót tenni a szegény munkásokkal. Hanem nyerészkedni akart rajtuk. Túl akart adni a „Luby-tábláján“, de úgy, hogy teteje legyen a vásárnak. Azt hisszük nem kell bővebben magyaráznunk a dolgot; elég ha összehasonlítjuk a munkás-telep kérdését a már megalapított és épülni készülő tisztviselőteleppel. A tisztviselők megvették a telep számára az uradalomtól a régi fürész-gyár helyét, felparcellázták és végeredményben egy-egy négzetölnyi terület 4 koronájukba került a tisetviselőknek. Látja ezt a nemes város, kapja magát, aztán csinál munkástelepet. Eszébe jut, hogy van egy rossz Iuezernása valahol az Isten háta mögött a piszkos, bűzös czigányvégen, parczel- láza és nemeslelküen hívja meg vevőnek a munkásságot s eladja neki a Luby-táblát négyzetölenként 4 korona 50 fillérjével. Azoknak, akik ismerősek a helyi '.iszonyokkal, akik tudják, hol vau a tisztviselő telep és hol van a czigányvég, mit ér az egyik föld, közvetlenül a vasút mellett és mit érhet ehhez képest az a másik ott a czigányvégen, — nem kell ezt a fordított arányt bővebben megmagyaráznunk. Tehát nyerészkedni akart a nemes város. Jó. De akkor miért épen a munkásokat szemelte ki áldozatul ?! És ha már ezt tette, akkor ne rázza a rongyot a nemeslelküségével. ne verje a mellét a humánizmus hamis jegyében és ne imitálja, hogy alamizsnát osztogat. Majd meglátjuk, milyen szigorúan fogja majd nyúzni az ölelő karjaiba fogadott, de tulajdonképen adósságba ugrasztott, bajba kevert munkásait . . . Az ötödik pontnál ismét bölcs dolgot követett el a nemes tanács. A régi Werudl-féie fegyver helyet forgópisztollyal fegyverezte fel a rendőrlegénységet s ezzel élet és halál urává
