Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-02-12 / 7. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. február 12. 7. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre .............................. 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. Félévre ........................................ •• 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .............................. 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Tanítóknak egész évre 5 „-------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -------Nyiltté r sora 40 fillér. (S. I.) Milyen nyugott ma az egész nemzet. — A tartózkodó, szint nem valló politika jellemzi az egész közéletet. Szinte kiri az emberek magatartásából, hogy az elv csak addig elv, ameddig a hatalom biztos érzete támogatja. Az emberek begombolják a kabátukat, hogy ne lássák mi van belül. Kinyitják majd akkor, mikor a politika szele, a hatalom fuvalma nem lesz forgatag, hanem egy irányba hajtó. Akkor a kigombolt kabát lesz a vitorla, mely beevezteti a most csendes politikai kibiczekket a rang és hatalom positióiba. Akkor aztán lesz majd demagógia, ha a mai ellenzék fuvalma fog lengeni, hogy mindent a hazáért és a népért; a törvény szent, az azt meg nem tartók hazaárulók. A hazafiui tüztől kidülednek az emberek, a vezér szerepet játszók nyakán az erek, a bal kéz hazugul a nép szivén fog nyugodni, de csak azért, hogy a jobb a hatalomért nyúlhasson. Ha pedig a régi szabadelvű irányzat diadalmát hozza a jövő, akkor lesz hangoztatása a bölcs mérsékletnek, a fokozatos előhaladási politika üdvös voltának még azok részéről is, akiket ezelőtt alig néhány évvel még másfelé kergettek a szelek, mert másfelé vetette a hatalom is árnyékát. Ez a politika az, melylye! következetlen senki sem lehet s mellyel mindig és mindenkinek lehet hangoztatni a béke beállta, az egyirányú hatalom megerősödése után, hogy sohase mondtam, miszerint nincs ¡gazotok. Politika ez, de nem becsületes politika. Lehet az „én“, lehet család, lehet faj politikának nevezni, csak nem annak a politikának, amely mindezeknek pusztán egyéni meggyőződéséért, önmagának megbecsülésért elébe tudja helyezni a közérdeket, a nemzet és nép érdekét, mely igaz meggyőződését szóval és tettel bármikor és bárkivel szemben is megvédi. A vezérszerepet vivők legnagyobb része ma azt a benyomást teszi a nemzetre, mintha meggyőződése nem volna. — Pedig van, de vagy a bátorsága hiányzik annak védelmezésére, vagy az önzetlenség annak nyílt bevallására. — Pedig inkább legyen a meggyőződés helytelen, nemzeti szempontból nem célra vezető, de nyílt és iiyiíian védett, mint ingadozó és haszonleső, mert az előbbiben tudom, hogy mit becsülök és mit tartok vele szemben igaznak, helyesnek, mig az utóbbiban azt szeretem, amit nem tartalmaz, az önzetlen elvet s azt tartom igaznak utána, amit talán ő sem tartott soha annak. A nemzeti jogok védelmét aztán ilyenekre bizni annyit jelent, mint kinyitni a vár kapuit. Nem megyek messze. Itt vannak a vármegyék, az alkotmány ezen védbás- tyái, mint mondani szokták, milyen meg- hunyászkodók. — Csak úgy döngette Khuen-Héderváry az elnapolással az alkotmány kapuit s mit tesznek, véleményük szabad nyilvánítását fenntartják arra az időre, mikor már késő, a kapu is beszakadt. A nép vezérei ezeken a helyeken is begombolkoznak, vagy hogy sokat mondjak, egy gomblyukat hagynak nyitva, miért, mert vagy nincs becsületes meggyőződésük, vagy nincs bátorságuk, de egy az van, remény a jövő bármily politikai hatalmában részesedni ezzel a kétszínűséggel. -A Pedig ez részükről a legnagyobb lelkiismeretlenség, a legnagyobb politikai szédelgés, mert bizalmatlanságuk behall- gatásával táplálják a kormánynak azt a hitét, hogy a nemzeti közakarat mellettük van s igy meghamisítják a nagy nép felőlük való gondolkozás módját, tetteikben merészebbé és lelkiösmeretlenebbé teszik őket. — S ezt ugyanazon vármegyék teszik, amelyek ezelőtt egy néhány évvel csaknem kivétel nélkül sikra szálltak az alkotmány védelmére. Talán a nemzeti ellenállásba csalatkoztak, vagy az ilyen nemzeti alapon nyugvó jelentől várnak valamit a jövőben? Mert a csalatkozásban van valami igazuk, bizony az nem sokat alkotott az alkotmány védelmére, még azt sem, amiTemetem az évet. /. Kinn a hegyek közt vad szelek dörögnek, S fehér mezőket szántó viharok Itt benn nagyives, szent ódon falak közt Valakit siratok. Tüzes szemekkel, szikrázón, kacagva Nehéz hófelleg robog az éjbe. Én indulok egy Gyászra, temetésre. II. Leások mélyen a hóba, a földbe És nagy halottammal lezuhanok A csontporos, setétlő, vak gödörbe. Betemetem és intek a szeleknek Azok havazva nekirontanak. A dombra dűlve, tüzkönnyes szemekkel Siratgatják én nagy halottamat. III. Fekete éjjel magam hazafutok Eldobom a gyásszegélyü leplet. Keletről uj bűvös dal tör felém ... ah! Idők meghalnak . . . uj idők születnek. Vjlaky János. Kétféle szerelem, Irta : CSÁKY GUSZTÁV. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Ez alkalommal egy ifjúnak, egy férfinek a „kétféle szerelméről“ lesz szó. (Ne mondják a nők, hogy a férfiak mindig csak a nő csa- podárságárój, hűtlenségéről tudnak beszélni és mig náluk keresik a szálkát, nem veszik észre a maguk gerendáját.) Tehát egy ifjú, mondjuk, hogy Gáspárnak hívják, szerelmes egy leányba. A leány lehet: Mariska. — Mariska is szereti Gáspárt, ami nem csoda, ha megjegyezzük, hogy Gáspár barátunk a Mariskáék szomszédságában lakik, már gyermekkora óta vele játszott a porban, együtt kezdtek iskolába járni és most, amikor Mariska tizenöt éves lett, Gáspár pedig jelesen leérettségizett, azon vették észre magukat, hogy halálosan szeretik egymást. Az utolsó vakációt folyton együtt töltik, ábrándoznak a jövőről és építgetik a boldogság fellegvárait, mint régen, kis gyermekkorukban is építgetni próbálták a — porban. Romlatlan gyermekszív lakott mindkcttő- jökben, nem ismerték még a világ csúnyaságait, ideálisszinben látták a világot, amig szövögették a jövő színes álmait, észrevétlenül, lopva közeledett a válás napja. Gáspárnak fel kellett mennie a fővárosba, hogy tanulmányait folytassa. A jogi pályát választotta s szülei kész örömmel egyeztek bele, hogy a tehetséges fiú ezúton boldoguljon. ... A vonat fütyült, lustán, fáradtan, dohogva megindult mindennapi robotjára. Az egyik kocsi ablakánál szalmakalapot lenget egy fiatal ember s feléje a peronról zsebkendők integetnek. Elment már a vonat és elvitte szülőktől a fiút, testvértől a testvért, galambtól a pártját. És üres lett a ház. Mennyire hiányzik a szülőknek a fiú, kit szivük vérén neveltek, kit úgy szerettek, hogy távozása szinte lehetetlennek látszott. Kicsiny korában pajzánságával, gyermekes vidámságával, mulató danájával verte fel a házat, majd felserdülve szorgalmas tanulásával, szeretetével, komolyságával szerezte meg szülei és ismerősei szeretetét. És most elment messzire, hogy hosszú időn át távol legyen a szülői háztól. Nem maradt más hátra, mint várni a vakációt. Az apa büszke volt jogász fiára, csak néha-néha, mikor már nagyon gyakran jöttek a pénzt kérő levelek, haragudott meg rá egy kicsit. Hanem azért küldött mindig, amennyi csak kellett. Hja Pesten drága az élet . . . Legalább igy irja ezt Gáspár. Elmúlt a tanév, elmúlt a második is, de Gáspár még egyszer sem volt itthon. Azt irta, hogy vakációban is tanul és nincs ideje, hazamenni. És igy múltak az évek. Mariska remegve várta Gáspár minden levelét. Leste a levélhordót s ha az bement a szomszédba, akkor ő is szaladt át, odadörgöMegfigyelések.
