Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-02-12 / 7. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 7. szám. nek szüKségességéről a múlt vihara meggyőzhette volna, az alkotmány biztosítékokat, de a jövőtől sem várhatnak a nemzetre nézve üdvösét, legfeljebb a maguk részére hiúságuk betöltését, — mert ott, a hol kezdet rossz, a vég sem lehet jó. Bizony szomorú a tapasztalat, hogy a koalicziós kormány bátortalansága és semmittevése annyira megmételyezte a hazafias gondolkodást, hogy ez már a vármegyékre is átragadt s félő, hogy ez a sok tartózkodás, szimatolás önzésre tanítja még a népet is s ő is támogatni fog mindent és mindenkit, akitől valamit remél, vagy valamit kap. — Ez pedig a végveszedelem lenne, mert a nép a nemzet, a nemzetért pedig Ausztria nagyon sokat adna. S a tanulság mi? Hogy igaz politikusnak születni nem lehet, mint például gazdagnak, vagy nemesnek, hanem azzá lenni a tudás, őszinteség és szint valló bátorság jogosíthat fel mindenkit, mert az ezekbe vetett bizalomba nem csalatkozhatunk, annak hisszünk, akinek gondolkozását biztosan ösmerjük. Mig nem ilyenekből alakulnak ki a nemzet vezérei, addig nem lesz őszinte nemzeti ellenállás s ha lesz is, a küzdelem eredménve az lesz, ami volt a közel múltban, a vármegyék s a választó nép az egyesek önzése részére kikaparja a gesztenyét a parázs közül. Ily keveset tenni a nemzetért elég volt egyszer tenni, ma ez a köztudat s ezt más meg nem változtathatja, mint az, ha a most önző polit kai süllőket a jövőben nem engedjük semmiféle hatalom részesévé tenni. Talán nem sokára itt lesz az alkalom, csak vele együtt lenne jelen a nép lelkiösmerete, öntudatra ébredése és belátása is. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI UJSÁG“-RA. között a Gáspár édes anyjához, mint egy doromboló czicza és pirulva kérdezte: — Mit ir . . . ? Hogy van ? Nem jön haza ? Sok év elmúlt már azóta, hogy elment az ifjú, amikor végre azt irta haza, hogy jön és vele jön a — menyasszonya az édes anyjával! Bemutatja őket a szüleinek. Levelében dicshimnuszt zengett a menyasszonyáról, hogy milyen szép, előkelő és gazdag! Az öreg ur eleinte zsörtölődött egy kicsit, de aztán belenyugodott. Legyen, lássuk azt a dámát! Eljött a nagy nap. Hazaérkezett Gáspár két cifra tollas kalapos urhölgy társaságában. Visszajött, de nem az, aki eltávozott. Cilinderes, monoclis, glacé-keztyüs ficsur. Lesegiti menyasszonyát a kocsiról és karján vezeti a kapu felé. A sövény mellett meghúzódva áll sápadtan, kétségbeesetten egy fehér liliomszál, egy gyönge leányka, kezeivel görcsösen kapaszkodik az eperfa egy lecsüngő ágába. Az ifjú ránéz és odaszól: — Mit áll itt? Miért nem hozza az utazótáskámat . . , ?! S a lányka nem kéri magának ezt a hangot, nem mondja meg neki, hogy ne tévessze őt össze a cselédekkel, hanem fölveszi szépen a bőröndöt és beviszi s aztán nem tudva tovább visszatartani a kitóduló könnyeket, sirva szalad haza. * * * Vármegyei közgyűlés — A 48-asok vergődése. — Szomorú látványt nyújtott 48-as szempontból Szatmárvármegye február 10-ki közgyűlése. A Justh Gyula fennen hirdetett hengere nemcsak nem működött, de még azt a positiót sem foglalta el a 48-as párt, a melylyel a nemzeti ellenállás előtt birt, sőt határozottan megállapítható volt, hogy a bizottsági tagok nagy többsége Tisza Istvánért lelkesedik a mi ezen névnek minden felemlitésekor lelkes éljenzésben nyilvánult meg. A 48-as párt most aratta 3 éves önző és érdekhajhászó politikájának gyümölcseit. — Látta volt szövetségeseit a néppártiakat és alkotmánypártiakat a szabadelvűekkel együtt felvonulni maga ellen és éreztette visszahatását annak, hogy 3 év alatt a 67-es szövetségeseivel szemben nem tartotta be a koalicziós paktumot, hanem kizárólagos uralomra törekedett. E mellett a hatalmon mindenáron megmaradni akarásból eredő elvtagadásai a Majos és más ügyekben kiöltek a közönségben minden bizalmat iránta és lehűtötték a hajdan nagy 48-as lelkesedést annyira, hogy a közgyűlésen egy csüggedt szárnyaszegett 48-as tábor állott egy lelkes uj erőre kelt 67-es sereggel szemben. Á gyűlés egyetlen közérdekű tárgya a kormány leirata volt kinevezése tárgyában. A 48-asok e helyzetet jó előre látva, a bölcs mérséklet könnyen védhető álláspontjára helyezkedtek és az állandó választmány részéről, mely a mindenkori kormánypártnak tehát ez úttal még az ő seregüknek korifeussaiból van összeállítva — egy ilyen javaslatot terjesztettek elő, mely többféleképen lévén magyarázható a 67-esek részéről is elfogadható volt. Kimondották azt a javaslatot, hogy a megye a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, de óvakodtak a bizalmatlanságot nyíltan kifejezni. A néppárt azonban, mely gondosan őrködik azon, hogy a koalíciós kaliberben a függetlenségiek hamisan ne kártyázzanak észrevette ezt és Szabó Albert dr. bizottsági tag reá mutatott a javaslat hiányaira a 48-as párt bujkálására és a nyift színvallás elkerülésére és kijelentette, hogy a javaslatot nem tekinti bizalmatlanságnak, hanem úgy értelmezi, mint a ház elnapolásban foglalt alkotmánysértés elítélését, ettől eltekintve azonban a jövőre nézve fenntartja elhatározását a bizalmi kérdés tekintetében, ily értelmezéssel elfogadja. Papp Béla nagykárolyi képviselő erre meg- szégyelte magát és javasolta, hogy a javaslatba illesszék bele a bizalmatlanság kifejezést. Eris almája ki volt dobva és a küzdelem óriási vehementióval tört ki érette. Nem a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság, vagy Délután, úgy öt óra tájban egyedül unatkozik az ifjú a kertben, mikor megnyílik a szomszéd kert ajtaja és egy sápadt leányka közeledik az árnyas pad felé, melyen az unatkozó Gáspár cigarettázgatott. Remegve áll meg az őt szemtelenül fikszirozó, beesett, karikás szemű fiatal ember előtt. — Kit keres, szép kis lány? — Kérdi szemtelen kacsintással a fiatal ember. A leányka bámulva lép közelebb. Hátha megismeri legalább! — Nouv, azért vigyázhatna a lakkcipőmre. — Bocsánatot kérek „urfi“ ! — rebegi a leány és már távozni is készül. — Maga egészen csinos kislány, tudja azt? De mintha már láttam volna valahol? Hogy is hívják? — Mariska . . . — Kár, hogy ilyen parasztos neve van. Az én menyasszonyomat Euláliának hívják. — Nem emlékszik reám ? — kérdezi bátortalanul a leány. — Nem ! — Hej, nem igy váltunk mi el ezelőtt egy pár évvel, mikor azt mondotta, hogy nemsokára egymáséi leszünk. Dörgő kacaj és ez a gúnyos felelet hangzott a zokogva elsiető leány után : — Szegény kis gyermek! Hisz a menyasszonyomnak félmillió hozománya van! * * * a kifejezések finom árnyalatai képeztek tulajdonképen a küzdelem tárgyát, hanem csak ürügyet szolgáltattak arra, hogy a 48 és 67 egymással összetűzzön és egy erőpróbát produkáljon. Hogy Papp Bélával szemben ellen indítvány legyen, Domahidy István az egyszerű tudomásulvételt indítványozta, a mit a 48-asok épen úgy abcugultak, mint a 67-esek előbb a Papp Béla indítványát. A két meggyőződés hívei közt óriási zajban folytonos közbeszólásokkal fűszerezve volt a vitatkozás, a melyben 48-as részről Luby Géza, Jékey Zsigmond, Luby Béla, Cholnoky Imre, a 67-es oldalról pedig Kovács Jenő, Nagy Béla, Domokos Andor és Stoll Béla szólaltak fel. A nagy zűrzavart időnként a Tisza István nevének említésekor egy- egy lelkes éljenzés szakította meg, a melyben a 48-as párt, ha nem is osztozott, de elcsendesedve tisztelettel fogadott. A 48-as felszólalók és párthivek érezvén kissebbségüket kétségbeesetten ragaszkodtak az állandó választmány elosztikus javaslatához és ellene mondottak a Papp Béla féle kifejezett bizalmatlanságnak úgy, hogy ez látva indítványa biztos bukását, azt vissza is vonta. A 67-ek két részre oszlottak, mig az ifjú liberiások és néppártiak vehemesen követelték a szavazást és ezáltal az erőpróbát az idősebbek és az alkotmánypártiak megakarták hagyni az állandó választmány javaslatát aranyhidnak a 48-as párt részére, melyen keresztül ezek elvi álláspontjának látszólagos fenntartásával elvonulhatnak a kormány iránti bizalmatlanság kifejezése elől. Körülvették Domahidy Istvánt és reábirták, hogy térjen ki az erőpróba elől és vonja vissza indítványát, a mi a 48-as párt nagy megköny- nyebbülésére és a 67-es tábor egy részének nagy bosszúságára a vita bezárása után mikor már más indítvány tehető nem volt, meg is történt és az állandó választmány se hideg, se meleg javaslatát elfogadottá tette. Van tehát egy határozatunk, a melyet a 48-asok bizalmatlanságnak tekintenek, a 67-ek ellenben nem tartanak annak és e mellett mindkét rész azt tarthatja, hogy ő volt többségben. A 48-as párt egyelőre formálisan többségét megtartotta a vármegye bizottságában, de a ki nem a külsőség után Ítélt, hanem a lelkek mélyére tekintett az láthatta, hogy ennek a többségnek nincs ereje az egyesült 67-es pártokkal szemben. Ha ezen egység igy a mint megnyilvánult megmarad, akkor a legközelebbi gyűlésen formálisan is le lész győzve a 48, de persze a Khuen balkezü politáka épen nem garantálja ezt. Mariska beteg lett ezután a jelenet után. Láz gyötörte, magánkívül volt. Két tudós orvos leste minden mozdulatát. Gáspár néhány nap múlva esküdött meg menyasszonyává1. Amint a jegyespár az esküvőre ment, egy gyászmenet jött szembe velük. Szomorú és megható volt az ellentét. Esküvő és temetés! Itt vidámság, öröm, amott bánat, szomorúság, gyász. A két ellentétes menet találkozott egymással. A gazdag, úri esküvő bár semmivel sem törődve ment dölyfösen, gőgösen előre. A szomorúságtól amúgy is megtört gyászmenet kitért a lakodalmi nép elől. — Ki az, aki még a halála után is kitér ennek a koravén ifjúnak. Az urfinak, vőlegénynek kedve kerekedett megtudni, hogy ki az, aki igy megháboritja az ő lakadalmát? Megállt és megkérdezte. A szomszédék Mariskája feküdt a hófehér koporsóban . . . A vőlegénynek lehetetlen volt észre nem venni az iszonyú ellentétet, idegesen elfordult és folytatta útját. Ő ment esküdni. Amott pedig egy általa letört virágszálat vittek oda, ahol többé nem fáj semmi . . . *
