Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-12-31 / 54. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 1910. deczember 31. 54. szám. ÉSZAKKELETI UJSÁ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...................................... 8 kor ona. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Felévre ....................................... .. 4 „ Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .............................. • 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Tarátoknak egész évre.................... 5 „ — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Nyilttér sora 40 fillér. A politikai uj év. A két esztendőt egymástól elválasztó napon szokás politikáról elmélkedni és pedig úgy visszapillantást vetni a múltba, mint számitgatni a jövő eshetőségeit. Ha hazánk politikai helyzetéről pártszem­pontból függetlenül elmélkedünk, sajnos nem jutunk valami vigasztaló eredményre, sőt inkább a költővel együtt igy sóhajt­hatunk fel „múltadban nincs öröm, jö- vődben nincs remény.“ A koaliczió őszinteséget nélkülöző működése és a 48-asoknak a régi szabad- elvüpártot megközelítő zsarnoksága után sokan voltak, kik sokat vártak az elmúlt év elején kinevezett miniszterelnöktől, ki a béke olajágát tartotta kezében és a választói jog reformját hangoztatta mint első feladatot. A mérsékelt elemek egy­általában nem vették volna rossz néven, ha egy tisztességes választási küzdelem utján a 150 tagú Justh-párt helyét egy hasonló nagyságú munkapárt foglalja el és a meddő közjogi küzdelem helyét a parlamentben elfoglalja a produktív munka. Sajnos a munkapártnak többség kellett mindenáron. Az Ígérgetés csak felültetés volt, mert a választás óriási vesztegetéssel és helyenként példátlan erőszakkal folyt le úgy, hogy a nagy impozáns többség tényleg megvolt, azon­ban egy békés együttműködésre hajlandó ellenzék helyett egy kisebb, de elkese­redett harczos tábort hozott be. Mig a választási visszaélések az elvi és személyi ellentétek miatt szét­szakadozott ellenzéket összekovácsolták, addig vele szemben a kormány pártja csak névleg volt egységes, mert épen azért, hogy a formai többséget megte­remtsék, a szélső radikálistól a legfeke­tébb klerikálisig mindenféle politikai irány híveit bevették táborukba. Bekövet­kezett ennek folytán csakhamar úgy val­lási, mint agrár kérdésekben, hogy a kormánypártiak hasonszerü ellenzéki tár­saikkal együtt vígan konspiráltak, be­széltek és szavaztak a kormány ellen. Komolyan többségről tehát, daczára a választáson elszórt30 milliónak, szó sincs, vagyis a kormány ott van, mint ha a választásra befolyást nem gyakorolt volna. Hátrányos volt azonban reá nézve a nagy többség, hogy a bé.csi aspirátiok vele szemben nagyobbodtak. Teljes jog­gal vágják szemébe Bécsben, hogy a kinek ily nagy többsége van, az vigyen mindent keresztülés ne kérjen concep- ciokat. Nagyon érezhető volt ez a kész­fizetések kérdésében, melyet a kormány a választás előtt biztosra vett és félig meddig meg is Ígért, a választási ered­mény folytán azonban az osztrákok feles­legesnek Ítélték a concepciot és nem is adták meg. A múlt év eredménye tehát positiv irányban semmi, negative pedig az, hogy sikerült a keresztény és zsidó közötti ellentétet annyira a parlament minden­napos csatározásainak tárgyává tenni, a mire az ezzel vádolt néppárt évtizedek múlva sem lett volna képes. A jövőben pedig mit látunk ? Obst- ructiot minden lehető és lehetetlen kér­désben. Az ellenzéknek a választások miatti elkeseredése minden más indok nélkül folytonos gátakat vet a kormány elébe, a közvélemény pedig ha nem is tüzelődött még neki, de indokoltnak és helyesnek találja az ellenzék actioját. Nagyon sötét perspectivát nyújt ez tavaszra, mikor megkezdődik a katonai kérdések tárgyalása, ahol nagy áldozatok hozataláról lesz szó nemzeti engedmé­nyek nélkül. Kossuth, Apponyi és And- rássy szinte lesnek ezen alkalomra, mikor népszerű alapon támadhatják a kor­mányt. Alig kétséges, hogy a választások miatt a kormány ellen élkeseredett kö­zönség egy ügyesen rendezett parlamenti kompány és országos agitátio, hatása alatt épen úgy szembehelyezkedik a kor­mánynyal, mint 1904-ben a mivel szem­ben a Kormány alig támaszkodhat másra, mint a miniszterelnök hires mosolyára, mely talán a legkétségesebb perczekben is megmarad és újabb meg újabb re­ményekkel fogja eltölteni az ostromolt sereget. L .......... V.......liez. El ragadt a sors! Messze-messze vitt! Nekem fáj tán legjobban, jó barát. Nincs több nékem, ki búmban osztozik, Nincs, ki vélem megossza fájdalmát. Egyedül maradtam, elhagyottan Az életnek homok sivatagán! Torkom kiszárad, meghalok szomjan. Nincs, ki segitne a vándor baján! Nincs, ki az életöröm cseppjeit Baráti kézzel, jó szívvel nyújtaná, Mely enyhítené éltem kínjait. Ámbár rég eltávozál körömből, Válás fájdalma mindig az marad, Legyen bár zajos éltem örömtől, Avagy sorsom bármerre elragad, E szerető szív, a barát kebel Mindig csak az lesz, ami volt egykoron. Mikor még tele tűzzel, teménynyel Karöltve küzdőnk az életutakon. Mint néma égben csillag zugára, Ragyog keblemben emlékezeted. S a feledésnek halvány homálya Nem vonta még be vágyó telkemet. S bár fölemel csalfa végzetem, Vagy a porba sújt kegyetlen keze: S bár boldogság lesz mindig életem, Vagy rám borul a bu fellege: Mígnem a sírnak hideg hantja fed: E szerető szív sohasem feled! 1909. január hó 28. Ifj. Baghy Gyula. Az agglegény karácsonya. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: CSÁKY GUSZTÁV. Féltem a karácsonytól. Attól az ünneptől, amelyet mindenki olyan igaz örömmel vár. Ha­ragudtam arra az ünnepre, amelynek mindenki örül, amely mindenhova boldogságot visz. Egész éven át olyan nyugodtan viseltem a magányt és azt az érzést, hogy nincsen jen­kim. És gyűjtöttem az erőt, a lelkierőt. Gyűj­töttem szorgalmasan; napról-napra gondosan raktároztam el valamit abból az érzésből, hogy nincs is szükségem senkire, hogy nem is kell senki, hogy jól van ez igy. Bebeszéltem ma­gamnak, hogy szeretem a magányt; hogy hozzá van nőve a lelkemhez a csend, a szivemhez az egyedüllét. Hazudtam magamnak érveket a ka­rácsonyi boldogság ellen. Így gyűjtöttem az erőt — karácsonyra. Mert tudtam, hogy sok-sok erőre van szüksé­gem ahhoz, hogy ne érezzem magam boldog­talannak akkor, amikor minden ember boldog. És minél közelebb volt a karácsony, an­nál több volt az erőm. És minél több volt az erőm, annál gyöngébbnek éreztem magam. Fél­tem. Mikor már csak napok választottak el az ünneptől, nem tudtam aludni; karikás szemek­kel néztem a mások kipirult, boldogságtól su­gárzó arczát és ökölbe szorult a kezem. Sze­rettem volna megállítani a napot, leszögezni a naptárt, hogy soha se legyen többé karácsony. * * * Láttam az utczán boldog emberek sürgés­forgását. Mindenki szorongatott valamit a hóna alatt és sugárzó arczczal ment hazafelé. Ezek mind-mind boldogok. Mért nem ¡ehetek én is egy napra, csak egy rövid néhány órára, egy ka ráeső nyestére boldog. Vagy ha nem, mért látom ezeket, akik boldo­Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter- mészethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgymint: aranyhidak, koronák, csapíogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.

Next

/
Thumbnails
Contents