Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-12-31 / 54. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 54-ik szám. A baj nem is innen fenyeget, hanem Bécsből. A kormány a választási sikere folytán dispensatiot kapott azon Ígérete alól, hogy a választói reformot az álta­lános választói jog alapján sürgősen megcsinálja. Ez Tiszának tett concepcio volt azért, mert a nagy munkapárti több­ség reményt nyújtott, hogy a bécsi kö­vetelések megoldatnak nemzeti engedmé­nyek nélkül. Ha azonban a véderősitéssel a dolog megakad, Bécs rögtön a válasz­tói reformot fogja követelni, főleg, ha az ellenzék lesz elég ravasz azt hangoztatni, hogy bízzuk a katonai kérdést az uj törvény alapján választandó parlamentre. A kormány azonban fél a választói reform szőnyegrehozatalától, mert a Tisza konzervatív és a Lukács radikális álláspontja között rögtön kitör a harcz, mely a párt kettészakadását fogja ered­ményezni. Az ország érdekében azonban csak ezt lehet óhajtani: minnél előbb egy tisztességes választói rendszer annak alapján európai értelemben vett politikai pártok, melyeket nem az érdek hanem az elv és meggyőződés hoz össze. „B. u. é, k.‘* ellen, Az újévi jókivánás nem mai keletű. Hogy honnét, mely időből származott, igazán nem lehet megállapítani; nem úgy, mint a politikai újévi gratulációkat, melyeknek megteremtője III. Napóleon volt. Annyit tudunk, hogy a régi jó világban még verset is csináltak reá. Ezelőtt három négy évtizeddel minden jóravaló tanító lelkiismeretes kötelességének tartotta, hogy ta­nítványaival valami pattogós újévi üdvözlő verset betanittasson. Aki meg sajnálta a fáradságot, az megtanulta az általánosan isméit rigmust: Adjon Isten három B-t, Három F-et, három P-t, Bort, búzát, békességet, Füt, fát, feleséget, Pénzt, pipát, paripát . . . Evvel aztán mindent megmondottak a régi magyarnak, aki nem lelkesedett a tudományo­kért, művészetekért, hanem csak az anyagiak­ban kereste a boldogságot. Később, az irás terjedésével, levélben is gratulálgattak az emberek, majd pedig elővet­ték a jobbik eszüket és a látogatójegyre irt négy betűvel (B. u. é. k.) rótták le és rójják le az újévre való boldog kívánás szokását. gok s akiket én ezért csak irigyelni, gyűlölni tudok. Mért kell nekem csak gyűlölni mindenkit a szeretet ünnepén ? . . . Már csak egy nap, csak néhány óra, és beáll a karácsonyest. Dél is elmúlt. Már alkonyodik. . . . Csúnya karácsony. Fekete karácsony. Esik a hideg, havas eső. Amerre nézek, min­denütt sár, sár . . . A lelkem is fázik ebben az időben, — máskor. Most nem. Örülök, hogy valami mégis az én pártomon van, hogy valami megrontja a boldogok ünnepét. Órák hosszat csatangolok már össze-vissza a sárban, esőben, de nem fázom, nem haragszom az időre: nekem már mindegy, ha egy fokkal szomorúbb ez a napom, de azoknak fáj, azok sajnálják. Jönnek itt is, ott is apró csapatok. Csö­rögve, sarkantyút pengetve tűnnek elő az utcza- sarkokon és diadalmas büszkeséggel czipelik a kivilágitott „betlehemet“. Ezeknek is rosszul esik a sár meg az eső, — gondoltam magam­ban. De amint vig beszélgetéssel, gyermekes örömmel elhaladnak mellettem, úgy látom, ép oly vidámak, boldogok, mint akkor régen, a mikor fehér karácsony volt s a mikor még én is boldog voltam és gyönyörködve néztem őket. Szeretném letépni róluk a színpadi ruhát, papircsákót, szeretném összetörni a betlehem- jöket és szerteszétkergetni őket. Kicsiny nádfedeles viskó mellett haladtam el egy mellékutczában. Már egész sötét van. Az a kérdés azonban, hogy a „még job­bik“ észnek sincs kifogása < z ellen a szokás ellen, a mely csak pénz és időpocsékolás — tartalom nélkül. A B. u. é. k.-os névjegyeknek küldözge­tése merő" gépiesség lett, a melynek semmi ér­telme sincs. Megírjuk a czimet s elküldjük a czimzettnek anélkül, hogy evvel az egész kíván­sággal valami közössége voliu. lelkűnknek; el­mondjuk a jókívánságot anélkül, hogy érez­nénk. Igazán olyan ez a társadalmi hókusz­pókusz, mint a khinai polgártárs imádsága, a melyet az imádkozó géppel végeztet el: ön­maga egyéb dolga után Iát, vagy pedig szun­dikál, mig a gép kereke forog. A boldog újév kívánás tehát merő alaki­ság, a melyre semmi szükség nincs. A kinek valóban jót kiván az ember, mindig, az évnek minden napián jót kiván. Az olyan emberrel pedig, a kivel nem rokonszenvez, minek akarja elhitetni, hogy B. u. é. k. A B. u. é. k. rossz szokása mellett tehát semmi se szol, mig ellene akármennyi érv. Első, hogy szinte mérhetetlen méreteket öltött. A ki nem hiszi, menjen el a postára és nézze meg, hogy például Nagykároly aa is érkezik egy vaggon B. u. é. k., kétségbeesésére a postá­soknak, akik 4—5 nap alatt is alig képesek feldolgozni a rettenetes anyagot. Sok józan gondolkodású embert az ejti kétségbe, hogy akárhogy szeretnék is kikerülni a B. u. é. k. küldözgetését, kénytelen legalább néhány gratulációra válaszolni, mert egyébként az udvariatlanság hírébe keveredik és okos gondolkodása eredménye neheztelés, vagy épen harag lesz. így azután akarva, nem akarva még a B. u. é. k. gyűlölője is kény:elen fölfüggesz­teni bizonyos esetekre nézve a jojkottot s kény­telen „úszni az árral“. Ideje lenne már, hogy szakítsunk evvel az ostobasággal, mely különcsen az üzletem­berekre nehezedik nagv tehenei és mindenki­nek csak kellemetlenséget csinál, ellenben egy garas ára örömet nem okoz senkinek. Jól tudjuk mi azt, hogy ilyesmi nem megy könnyen, hanem átmenei kell hozzá. Sze­rencse, hogy megvan reá a mód, az alkalom: az újévi üdvözletek megváltása. Nagyon sok vi­déki városból jön hozzánk a hir, hogy pár ko­ronával valamely jótékonyczélra — igen sokan fölvértezik magukat a B. u. é. k. ellen és most boldogan, mosolyogva nézik a mások vergődését. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI DJSÍ6“-KA. HÍREK. Lapunk olvasóinak és munkatár­sainak boldog újévet kiván a Szerkesztőség. Ó- és Újévi ünnepi istentiszteletek sorrendje. A róm. kath. templomban dec. 31-én d. u. 5 órakor szentbeszédet mond Szeritiványi Béla. Január 1-én délelőtt 9 órakor ünnepélyes szent­misét celebrál s utána szentbeszédet mond Récsey Ede házfőnok. A református templomban dec. 31-én d. u. 3 órakor ó-évi istentiszteletet tart Kürthy Károly s. lelkész. Január 1-én délelőtt és délután pré­dikál Gy. Kovács József lelkész-vallástanár. Az ág. hitv.ev. egyház Terem-utcai templo­mában decz. 31-én — óév estéjén — d. u. 5 órakor szentbeszédet tart Rédei Károly lel­kész. Január 1 -én — újév napján — a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten a szent­beszédet ugyancsak Rédei Károly, az egyház lelkésze, tartja. Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja hivatalos ügyek elintézése céljából nehány napot a fővárosban töltött s onnan tegnap este erkezett vissza székhelyére. Elhalt nagybirtokos. Kölcsey Antal mi- kolai nagybirtokos tegnap 88 éves korában elhalt. Typikus alakja volt a megyei gentrinek, ki a vármegyének minden ügye iránt a legme­legebb érdeklődéssel viseltetett. Mint virilis tagja a megyebizottságnak, állandóan részt vett a gyűléseken, csaknem minden szőnyegen forgó ügyhöz hozzá szólott s nem egyszer irányította a határozat meghozatalánál a bizottság véle­ményét. Elhunyta a vármegye legelőkelőbb családjait bontotta gyászba. Kölcsey Ferencz dr. közkórházi foorvos a boldogultban atyját vesztette el. Kitüntetés. A király dr. Ilosvay Bálint miniszteri titkárnak a miniszteri osztálytaná­csosi czimet adományozta. Ügyészi megbízott a rendőri bíróság mellett. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja a nagykárolyi járás szolgabirói hivatala, mint rendőri bíróság mellé ügyészi megbízottá dr. Tóth Zoltánt rendelte ki. Az uj rendőrkapitányi állás. A város­nál újonnan rendszeresített rendőrkapitányi állásra eddig a következők adták be pályázati kérvényeiket: Dr. Falussy Alajos közig, gya­kornok, Bornemissza Géza nyug. megyei árva­széki elnök. Sikolya Bálint jogszigorló és Leitli János ügyvédjelölt. Címadományozás. A király a belügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnök előterjesztésére Steinkugler János minisz­teri segédtitkárnak a miniszteri titkári cimet és jelleget adományozta. Egy ablakból fénysugár tör elő. Benézek. Egy rongyos emberpár rakosgat valami olcsó mé­zeskalácsot egy arasznyi fenyőágra. A ruhájuk olyan rongyos, hogy szánalom ránézni. Az ar- czuk olyan boldog, hogy egy perezre csodál­kozva állok meg és nézem. De csak egy per- czig. Aztán ökölbe szorul a kezem, elfordulok az ablaktól és sietek, szaladok el . . . Fűtek a boldogság elől. A boldogság elől, amely minden zugból felém kandikál anélkül, bogy hozzányúlhatnék. A boldogság elől futok, •mely üldöz, szemembe nevet, gyötör, kínoz, amelyből mindenkinek jut, csak nekem nem. A boldogság elől futok, a mely nekem bol­dogtalanságom, amelyet gyűlölök. így várom én a karácsonyt, a szeretet, a béke ünnepét. Várom, mert tudom, hogy csak eljön, hiába borzadok tőle. Eljön . . . * * * És eljött a karácsony. S a mikor már itt volt, akkor éreztem, hogy milyen üres, hiába­való munka volt az erőgyűjtés. A hamis bölcselkedések homályából, a bebeszélések kavicsaiból és a hazugságok szik­láiból pedig hatalmas hegy lett karácsonyra. És én erről a hegyről azt hittem, hogy ez az én erőm és hogy e mögött vigan daczolhatok a karácsonynyal. És amikor betoppant a karácsony, akkor egyszerre rámszakaadt az egész hegy, amit magam építettem és maga alá temette a szive­met ; és most ott van rajta és olyan nehéz, hogy a lelkem majd megszakad belé. Pedig czipel- nem kell mindenütt magammal, mert magam építettem s a karácsony rám döntötte kaczagva, könnyen, mint egy hópehelyt, a melynek súlya nincs. Vagy talán csak én érzem azt, hogy olyan nagyon-nagyon nehéz ?! Karácsonyeste . . . Rettenetes érzés. Ka­rácsony ! M'lyen hosszú az éjszaka! Lesz-e vájjon valaha vége ennek a karácsonyestének ? Nem, talán soha! Úgy érzem, hogy soha, vagy csak akkor . . . akkor, amikor mindennek vége. Igen. Úgy érzem, hogy az egész életem ilyen rettentő, ilyen rémes karácsonyi éj lesz. Hogy végesvégig magam járom meg halálos csönd­ben az életem szomorú útját. Ezt a rettentő karácsony-éjet. És minden lépésnél fülembe cseng majd nagyon messziről az Élet. Hallani fogom, hogy mindenki boldog, hogy mindenki nevet és hogy a világon csak én hordozok egy nehéz keresztet. És látni fogom, hogy minden szem ragyog, csak az e iyém tört meg, és látni fogom, hogy minden arcz piros, csak az enyém sápadt. Uram, istenem! Mikor lesz vége ennek a szörnyű karácsonyéjnek ? Vagy büntetés ez ? Miért? Miért? Jó Uram/ Isten! Ha halállal is, dsak vessél véget ennek az Éjnek , . .

Next

/
Thumbnails
Contents