Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-08-27 / 36. szám
H. évfolyam. Nagykároly, 1910. augusztus 27. 36. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: | Felelős szerkesztő: j 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre ...................................... 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. j NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. Félévre ........................................ .. 4 .. Szerkesziök : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .............................. 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Tanítóknak egész évre .. •• 5 „ ! -------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON_______ 1 . N'yilttér sora 40 fillér. Törvényszékünk ügye. A koaliczió protekczióját nem élvezte városunk daczára annak, hogy a nemzeti ellenállásból kevés város vette ki any- nyira részét, de nem tudván ügyesen és okosan képviselőt választani, egy Appo- nyit, Polónyit vagy Justh Gyulát, Jászoe- rény, Ungvár és Makó lettek a koaiicziós kormány kegyeltjei. Mi még azt a vasúti indóházat sem kaptuk meg, melyet 48-as vezetőink bölcsességéből, hogy Kossuth apánk fiának hízelegjünk, előre megköszöntünk. Mikor a koaiicziós kormány Jászberény, Ungvár és Makó törvényszékei mellett állást foglalt, nekibuzdultunk és elhatároztuk, hogy ez ellen a pártokhoz apellálunk és küidöttségileg keressük fel az országgyűlési pártokat, de ezt a válság czimén elhalasztottuk, majd mikor az uj kormány megjött, a választás miatt halogattuk a tennivalót, pedig épen ilyenkor tanácsos erőltetni a dolgot, mint az alábbiakból kitetszik. Versecz város, melynek közvetlen közelében, Fehértemplomban törvényszék van, melynek alig van vidéke, csak a törvényszék megoldásának feltétele alatt volt hajlandó kormánypártit választani, sőt hazafi is csak ily feltétel alatt volt hajlandó lenni, elleneseiben egypánger- mán megválasztásával fenyegetett, mikor pedig újból megürült a kerület, előre követelte a kormány nyilatkozatát, miután pedig ezen követelés mellé nagyobb nyomaték kedvéért Versecz utczáin a Wacht am Rheint énekelték, a kormány úgy megijedt, hogy megtette a kivánt nyilat-1 kozatot. így lett a szép nevű Heegn Reinhold helyett Karácsony államtitkár ur Versecz követe. Versecz pedig tör- i vényszéki város. Mi most a teendő ? Nézetünk szerint felhasználni e körülményt annak kimutatására, hogy mi sokkal illetékesebbek vagyunk a törvényszékre, mint Versecz, tehát ha a kormány le fogja tagadni, mint ahogy meg fogja tenni, hogy Versecznek politikai okból ad törvényszéket, és tárgyi okokra fog hivatkozni, akkor követelni kell, hogy legyen con- suquens, adjon nekünk is kikre nézve a tárgyi okok sokkal inkább fennforognak. Ezen tárgyi okokat elő kell terjesztenünk a kormánynak és kormánypártnak, de ha ők a politikai érdeket előbbre találják tenni a tárgyi okoknál, nem szabad visszahúzódni a legkíméletlenebb ellenzéki aktiótól sem, mert a mi törvényszékünk mellőzése akkor mikor Versecz és esetleg más jói választó város kap, egyenesen a legélesebb harczra kell hogy provokálja városunk közönségét a kormány ellen. Mi ellenzékiek szívesen átengedjük az első lépést városunk kormánypárti polgárainak, azon feltétel alatt, hogy ha az ő aktiójuk eredménytelen marad, tartsanak velünk igazságos ügyünk meletti küzdelemben, ha kell, a kormány ellen is. A Nagykároly és Vidékének politikai szerkesztője Dr. Adler Adolf, szépirodalmi szerkesztője Simkó Géza. Tovább nincs és igy nem tudjuk, kit tegyünk felelőssé azért a katho- likus egyház elleni támadásért, a mely legutóbbi számának hírrovatában megjelent. A cikkíró odáig megy, ho y azt sem akarja megengedni a felekezetiknek, hogy saját szabályaik szerint eljenek, mikor kifogásolja, hogy egy gór. kath. vallásu hajadont, ki gör. keleti férfival akart házasságra lépni, a lelkész állítólag nem gyóntatott meg. Minden felekezet él a maga szabályai szerint. Senki sincs kényszerítve feleke- zetében megmaradni, de ha meg akar, akkor vesse magát alá szabályainak. Ezt a kutyabagosi dalkör is megkívánhatja tagjaitól. Legnevetségesebb a támadásnak azzal \ aló indokolása, hogy a felekezet államilag van segélyezve, mintha az állami adót csak a liberálisok fizetnék és nem eg/szersmind az egyes felekezetek hithű tagjai is. A liberalismus által patentirozott állami béklyókat verni az egyházakra, ez mostanában leghőbb vágya a szabadság apostolainak, mely ékesen nyilvánul meg a Pyraeneusok- tól a Kárpátokig minden országban. Erősdy diskflifikálása izgatja mostanában a liberális sajtót és természetesen a Szamost is. Nehéz ugyan megérteni, mi köze van a iibe- ralismusnak Erősdyhez, hacsak a forradalmár Ferrert dicsőit© és az általános választójogért lelkesedő miniszterfi Székely Aladár megválasztatásában nem keressük nevezett főispánnak Tisza István által aligha elismert érdemeit, de miután jajgatnak, fel kell tennünk, hogy fáj nekik ez az erkölcsi vereség. Nevezetes azonban, hogy a fővárosi lapok egyszerre elhallgattak, mikor a Nemzeti Kaszinó sarkára állott a becsületbiróság mellett, mert a mágnást szidni nagy divat, de merni csak addig merik, mig a mágnások nem vesznek róla tudomást. Azt hisszük, a Szamos is másként diskurálna, ha a szatmári gentry nevezett lappal szemben levonná consequatiáit a folytonos urszidásnak. Érdekes különben az az okoskodás, hogy megengedhetetlen, hogy a király által kinevezett főispánt a becsületbiróság csapja el. Ha a király által kinevezett főispán lop vagy táviratot felbont, természetesen elitélheti akármelyik fiatal aljárásbiró és ezzel épugy diskflifikálva és elcsapva van, mint a becsületbiróság által, nem értjük tehát, miért volna felségsértés, ha ugyanBiró Jóska. — „Az Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: CSÁKY GUSZTÁV. Vak volt; vakon született és a látás érzékét semmiféle orvosi tudomány nem volt képes visszaadni neki. Hanem azért úgy ismerte cserfalut keresztül-kasul, mint senki más a faluban. Neki, szegénynek, mindegy volt, hogy nappal van, vagy éjjel; mindig egyformán kóborolt össze-vissza, mert munkára fogni nem lehetett. Gyerek voltam még akkor, ő javakorabeli legény, mikor érdekes módon próbálták ki a falubeli legények a Jóska lépteinek biztosságát. Zivataros éjszaka borult a kis falura. Vil- lámlott és dörgött minden perczben. A falu sáros utcái üresek, néptelenek voltak, egy lélek sem mutatkozott. Mindenki aludt a faluban, még világosság sem égett sehol. Az emberek jól a fülükre húzták a takarót és reszketve hallgatták a künn tomboló zivatart. Ckak egy kunyhóban volt világosság, zaj, lárma, melyből ki-kíhallatszott a vidám kurjongatás. Egy-egy erősebb dörgés után ott is csend lett egy pillanatra, de csak azért, hogy a következő perczben, mintegy erre az égi vezényszóra gyújtsanak rá egy tüzes nótára. A falu korcsmája volt ez a ház. Künn állott a falu végén, mintha a falu lakói dobták volna ki, hogy a benn mu- latozók ne háborgassák az alvókat. A korcsmában vidám legénytársaság mulatozott Az asztal egyik végén ott ült Biró Jóska is, akinek egyedüli hibája az volt, hogy nagyon szerette az italt. Épen ő róla volt szó. Valaki megpendítette, hogy Jóska milyen jól ismeri a falut és annak környékét. Jóska, szokása szerint, csöndesen mosolygott. Az egyik legény rákiáltott. — Hanem most, ebben az időben tudom, hogy még az utczasarokig sem tudnál magadban elmenni!?.-.. Több se kellett Jóskának. Hisz itt sértegetik őt... csúfolják! „No megálljatok!“ — gondolta magában. Szépen szó nélkül kiitta poharát, felállt, begombolkozott állig, vette a kalapját és görcsös botját azután odafordul a legényekhez. — Fiuk! Ajánlok egy fogadást. — Mi az? Mi az? — kérdezték többen. — Tudjátok, ugy-e, hol lakik Györgye, a vén zsugori ? A legények egymásra néztek, mintha kérdeznék egymástól, hogy: hát ez mit akar ? — Jóska nyugodtan folytatta. — Azt is tudjátok, ugy-e, hogy annak két hamis lova van az istállójában és két még hamisabb kutyája az udvaron. Azt is tudjátok, hogy Mitru a vén Györgye fia ott alszik az istállóban a lovak mellett ?! A legények nem válaszoltak. Nagyobbrészt már hatott az ital, de mindazt tudták, amit Jóska felhozott; azt is tudták, hogy Györgye épen a falu másik végén lakik. — No hát, fiuk, én elmegyek oda, ellopom a két lovat úgy, hogy senki sem veszi észre, elhozom ide és majd reggel visszaviszem 1 Mibe fogadjunk ? — Mindnyájan fizetünk egy-egy üveggel a javából! — kiáltotta egyik a legény közül. — Helyes! Fizetünk! — kiáltotta rá a többi. Mikor Jóska kiment, valamennyien jót nevettek rajta. Györgye a falu másik végén lakik. Odáig tekervényes, dombos, völgyes, rossz ut vezet, amely még hozzá most valóságos sártenger. — Igyunk fiuk ! Mire Jóska a házuk elé ér, elfelejti a fogadást és szépen lefekszik! — Ha ugyan hazáig is eltalál ebben a rettenetes időben !