Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 1-ső szám. kezében, hogy kellő pillanatban a hajóra vesse és a kikötést megkönnyítse. Két másik férfiú dereglyébe ül. Talán a kirakodásnál fognak segédkezni. Kezük evezőt ragad és egy pillanat múlva megkezdődik a munka, harc a széllel és habokkal innen is túl is. így jutnak célhoz, igy teljesednek reményeik. S elképzelem, minő öröm tölthette el szivüket, mikor az erős férfikarok legyőzvén a tenger és szélvész erejét, átadták kedveseiknek a várva-várt férjet, fiút és apát. Hogy gyönyörködhetett lelkűk a vagyon szemléletében, melyet annyi aggodalom és fáradság árán szereztek meg . . . A kép ezen része megfejti nekem a boldogulás titkát. Mintha a szerencse kulcsát nyomná markomba és fülembe súgná: Nem várni, hanem kierőszakolni kel! a boldogságot tervszerű, komoly munkával és harccal! Vagy hogy a közmondással éljek: Saját magunk legyünk szerencsénk kovácsai! A szerencse haladásban áll. Anyagi, szellemi, erkölcsi haladásban. Szerencsés az az ember, család, testület, állam, a mely az anyagi, szellemi és erkölcsi jólét magas fokára emelkedett. Ez a hármas jólét örömmel tölti el az egyént, eszközöket és erőket bocsát rendelkezésére terveinek kivitelére és boldoggá teszi azáltal, hogy kitűzött céljaihoz vezeti. Ez a hármas jóiét adja meg a nemzetnek azt a belső szilárdságot és erőt, mely súlyt és tekintélyt biztosit kifelé és alapja az igazi nagy hatalmi állásnak. Ez azonban csak áldozatok árán érhető el. Munkaszeretet, tudás, finom lélek, ügyesség, leleményesség, önfegyelmezés, józanság és kitartás keli hozzá. Ezek nyomán jár a szerencse még akkor is, ha az kedvezőtlen a külső viszonyok ideig-óráig késleltetik. Az az ■ ember, a ki egyesíti magában ezen kellékeket nem szolgája a kedvezőtlen külső viszonyoknak, hauem hamarosan úrrá lesz fölöttük. Szellemi fensőbbsége képesíti őt erre. Azért nem mond le a lehetőségről, hogy saját sorsának intézője lehet, csak fátumot nem ismer. Érzi, hogy uralkodásra hivatott s ezen tudatban erős karral belenyúl a sors kerekébe, szabályozza és irányítja forgását, viszonyainak helyes irányítása által meg- érenti magának a szerencsét. Szóval akaratra és elhatározásra van szükség, nem tehetetlen kívánságra, tétlen várakozásra. S ahol az év kezdetén a sok szerencse kivánatot kevés, de erős elhatározás kiséri és a várakozást munka váltja föl, ott az év végén bizonyára szerencséről is számolnak be és a visszaemlékezés nem lesz kellemetlen. Még valamit. Az én kis reprodukcióm a való élet egy darabját ábrázolja. A jólétért, szerencséért küzdő emberiséget látom a tengerparti lakók kis társaságában. Nézzük hát meg mégegyszer a képet! A várakozó asszonyok munkára kész férfiak mögött csendes elmerültségbeu fiatal menyecske ül. Kezét imára össze- téve. Bizonyára az emberi erő csekélységének érzete emeli föl szivét és kezét. Segítséget és áldást kér az emberi törekvés számára valami nagyhatalomtól, talán azért is fordul vissza a törődött agg, a ki tapasztalásból tudja, hogy a várt szerencse igy már biztosítva van. íme az elemek, melyekből a szerencse kulcsa készül: Önbizalom, reális tervezés, erős elhatározás, komoly munka és imádságos kéz. Kovácsoljuk hát belőlük az uj esztendőben, egyéni, családi, társadalmi és nemzeti szerencsénk kulcsát. —i —8. Hazugság. Arra voltunk, elkészülve, hogy amint a múlt számban jeleztük is, hogy a Szat- márvármegye a megyei közgyűlésből folyólag a nemzetiségi kérdést fogja felhasználni arra, hogy gazdáját a főispánt védelmezze. E védelmet azonban tárgyilagosnak és ami fő a tényekre alapitottnak gondoltuk és nem is jutott volna eszünkbe feltételezni azt ami történt, hogy t. i a védelem szemenszedett valótlanságok összehozásából magyarán mondva hazu- dozásból és rágalomból álljon, mert abból a mit nevezett lap Szabó Albert dr. szájába ad, ez egy szót sem mondott. Falussyn nem csodálkozunk, de csodálkozunk azon, eddig cor- rect embernek ismert egyénen, aki Dr. Tóth Zoltán uron, kinek neve felelős szerkesztőként szerepel lapon a jelenlévén a megyegyülé- sen nagyon jól tudja, hogy ott mi történt és mi nem történt. Közigazgatási tudós. Hogyne volna közigazgatásunk állapota szomorú, mikor a legmagosabb helyen a legelemibb dolgokkal nin- csennek tisztában. Legmagasabb helyen nemcsak azt nem tudják mikor lehet valakit rendre- utasitani és valakitől a szót megvonni, — a mivel külömben éppen úgy nem törődnek a rendreutasitást és szómegvonást szenvedettek, mint a hogy nem szokás lovagias elégtételt venni mindenkitől, — hanem képtelen elveket vallanak sok más tekintetben is. Legutóbb azt olvassuk a legmagasabb hely orgánumában a Szatmárvá-imegyében, kogy községi határozatok ellen csak az esetben lehet fellebbezéssel élni, ha annak mghozatalánál fordultak elő szabálytalanságok. Ezzel szemben egész légióját lehetne felhozni a tnegyegyülésen Falussy Árpád főispán ur elnöklete alatt fetebbezés folytán érdemben felülbírált községi határozatoknak. Vájjon az ezen állításért felelős urak elmernék e ugyanezt mondani az ügyvédvizsgáló bizottság előtt ? Záli te dicsekszel. A Záli, ez esetben Árpádnak hívják, aki siet felhívni lapjában a figyelmet azon kövezet várni dologra, a elyről múlt számunkban teljes tárgyilagossággal és a Záli-Árpád érdemei megfelelő honorálásával egyszer vissza teki it, megemeli kalapját és búcsú üdy -zletül kiáltja: — Éljetek boldogan, légy hü kedvesem ! * * * A harcnak vége győzelmes véget ért. Hanem mint valami jajszó felhangzik a liir, hogy ezer meg ezer ember veszett el a dicsőség mezején. Sok szülő és leány szive vérzik, hogy fiók s kedvesök nem jött haza a harcból. Az eddig haza nem tértek közt volt az Erzsi kedvese is. * * * Derült őszi ég terül el a vidék felett. A földmi.el k munkája már be van fejezve. A c endes falu házikói előtt itt-ott csoportok ülnek, bizalmas beszélgetésben töltve az időt. A leáldozó nap arany fénye már csak a hegyek legmagasabb ormait világítja meg. Ekkor az érd ) szélén egy vándor közeledik lassú léptekkel. Többször megáll és körülnéz, mintha keresne valamit. Úgy látszik, hogy ez a vidék nem ösmeretlen előtte. Mert az ut mellett eltér. do erdőhöz ér. — Kifáradva a hosszú vándorlásban, leheveredik az erdő árnyéka alatt, t kintetet pedig a közeli falu felé irányítja. Könn)ek peregnek le barna ábrázatán, melyeket valami emlék csal ki szeméből. Nemsokára főikéi és megindul. Eléri a legelső házat, a i.iel/ben Boldogh Péter, az ő bará ja lakott. M gütődve megáll. A ház előtt egy fiatat menyecske ült, csecsemőt tartva kezében. A me- nyecske megretten, mikor e vándort megpillantja. Ez Jóska, akit ő . . . ő úgy várt, de nem jött. — Erzsi . . . Er si suttogja, de szólni nem bir, hangja elakad és csak a kezét nyújtja kedvesének. — Hanem e pillanatban kilép Boldogh a férj. Alig vett egy futó tekintetet az idegenre, igy szól : — Jer be feleség, az est hűvös a kicsi meghűlhet. A komor katona homloka redőkbe vonul. „Tehát férjhez ment a hűtlen“ mormolja fogai közt és tovább ment. Itt is, ott is az ablakból megszólítja kgy hang, de ő nem figyel semmire, csak megy. Végre megáll egy szalmafedeles házikó előtt. Sokáig nézi ai ablak kis üvegtábláit, föltekint a galamb bucra, azután nézi a tornácon levő kőpadot, majd leül rá. „Igen ez az“ szól szomorúan. De bent idegen hangot hall, tehát megkérdi: „nem itt lakik-e az öreg Vargháné?“ A kérdezett végig néz rajta és azt a választ adja, hogy elment a fia után, akit katonának vittek, hogy tudtára adja kedvese hűtlenségét. — Jóska felsóhajt és vissza siet Boldoghoz, hogy leszámoljon az ő volt kedvesével. De itt nyugodtak mind, csak a kutya vette észre, hogy idegen jár. — Benéz az ablakon, ránéz kedvesére és görcsösen húzza elő pisztolyát. Rászegzi. Ah, de nincs ereje elsütni, majd maga ellen emeli, fölkiált: „Légy boldog hűtlen“ és elsüti. Eltéveszti a lövést, karját lövi át. Bent fölébredtek a lövésre és ott találták elájulva a földön. Bevitték és ápolták, mig magához nem tért. Egy hét múlva útnak indult és sokáig nem látta senki a csonka bajnokot. * * * Évek múlva egy koldust és egy öreg asszonyt láttunk haladni a falu felé. Csendesen haladtak mindketten. Az öreg asszony őszbe- vegyült haja zjláltan omlott vállaira és meglátszott rajta, hogy nem volt gondozva. A kolduspár könyes szemekkel haladt előre. — Amint az első házhoz értek, amelyben volt kedvese lekott a koldusnak, összeesett és Isten hozzá- dot mondva lehelte ki bánatos lelkét. — (Második kísérlete volt ez). Két nap múlva harangszó és anyjának keserves jajgatása közt kisérték a temetőbe, ahol még a sokat szenvedett kebel sem sajog. * * * Azon idő alatt, mig a koldus távol volt a falutól anyja után Baloghné is özvegy lett. Ö vette magához most az öreg Varghánét jeléül annak, hogy fia iránt, kit pedig annyira szeretett, hűtlen lett. Úgy látszik, hogy az Ég is kiengesztelő- dött Baloghné iránt azon jóságáért, amelyet Vargháné iráut tanúsított. Együtt jártak a temetőbe minden nap, a hol Vargháné a fiát, Baloghné pedig azt, akit először és legforróbban szeretett, siratta. !?IiPVl?í PMT ^ költők, leányka kabátok, fiú ruhák, férfi öltönyök a legegyszerűbb és lílj 1 Jjlililli! legfinomabb kivitelben, a legjutányosabb árakon, csakis gg||j|0p Orbán r ruha-üzletében szerezhetők meg. Üzlethelyiség: NAGYKÁROLY, Friedl-ház. Ruhák mérték után készíttetnek! Jutányos árak! Pontos kiszolgálás!
