Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-ik oldal. megemlékeztünk. Egy jó ideát, — ha az másoktól is jön — felkapni mindenesetre bizonyos érdem még akkor is, ha valaki végső szorultságban fanyolódik reá. Az ilyennek dicsekedni is szabad, mert elvégre ez csupán Ízlés dolga, megengedve azonban meg van minden állampolgárnak. Szabad az elődöket is szidni, mert hiszen Nagy László és Kristóffy ellen e tekintetben privilégiumot szerzett mindenki. Ha azonban valaki azt meri mondani, hogy a mostaniak sem jobbak a Deákné vásznánál és hivatkozni mer quota emelésre, császárüdvözlésre az tisztára hazaáruló, mert leszerelni és paktálni az egy ősi privilégiuma a magyar kuruczoknak és aki ezen jogot kétségbevonja az sérti a magyar nemzeti géniuszt. A napokban interpelláltak a házban, hogy annak a Fehérvárynak, akit országgyűlési határozattal megbélyegeztek, arczképét elhelyezték a miniszterelnöki palotában. Szerencse, hogy megyénkben nem divat a főispánokat lefestetni, mert egy Lukács Justh kormány esetén még egymás mellé kerülhetnének a falon László a pazarló és Árpád a szerző Ez ismételjük szerencsére nem következhet be, de hogy nem történik e meg az életben az már nem olyan nagyon bizonyos Lukács és Justh társasczégre is ki mert volna gondolni. Meddő évek. A végtelenül rohanó idő ismét pontot tett egy év után. Múlttá tette 365 nap eseményeit, bennünket pedig, a múlt eseményeinek intézőjét, jánuszi arczczal a pontra emelt, hogy tetteink most már megváltoztathatatlan eredményének legyünk szemlélői s abból levonva a levonandókat, felállítsuk a jövő eszményét, mint czélt, mely jövő tetteinknek rugója lesz. Számtalan a szempont, a melyből az eredményeknek szemlélői kell hogy legyünk, mint ahogy számtalan a közület, amelyben a múltban eredményeket idéztünk elő. Ott áll a hátunk mögött önmagunk egyénisége, a maga munkája eredményeivel, ott áll a család, mint a legkisebb közület, ott áll a társadalom, a nemzet, mint a melyek egyéni munkánk legnagyobb részét felemésztették s végül ott áll az emberiség, ez a nagy köz, melybe mint a tengerbe az összes folyamok, minden emberi tudás, képzelem, akarat és erő belefolytak és belefolynak. Az egyének egy éve a maga tudatos munkájával önmagára nézve egy tényleges múltat, positiv eredményt hozott létre, mely eredmény a család sorsára irányitó, a társadalomra és a nemzetre nézve ' befolyó, az emberiségre nézve pedig a legérzékenyebb mérleg milliomod grammja volt, de el nem veszett nyomtalanul, mint ahogy semmiféle munka, vagy annak ereje el nem veszhet a természet örök törvénye folytán. Itt állunk mi is a magunk belső egyéniségével és munkájával s lássuk hova lett a múlt 365 napi munka ereje. Nem veszett-e el? Hiszen el nem veszhet, de nem volt-e czélttévesz- tett, hasztalan e munka? Azért hasztalan, mert czéltévesztett! Bizony nagyon kevéssel vitt bennünket előre, vagy talán semmivel. De mi ennek az oka, mi annak, hogy sem az egyéni, sem a családi, sem a társadalmi és nemzeti élet nem emelkedik egy végczél, a tökéletesedés felé. Én hiszem, hogy az el >re törés utjain a szelemi erők kereszteződése. A túl productiv termelés a gondolatokban. S bár a positiv és negatív gondolatok egymást lerontják minden gondolat körben, a megsemmisítési lefolyás vagy negatív eredményre vezető gondolatot hagy fenn, a mi visszalöki az előre haladást mindaddig, amig sokkal erősebb positiv gondolat le nem szűrődik, vagy a lassú lefolyás a positiv eredményre vezető gondolat kiemelkedését késelteti. Az előbbi esetben a felül kerekedett negatív eredményű gondolatok szolgálatába szegődött szellemi erők elvesztek a czéltalanság- ban, az utóbbi esetben pedig tétlenül hevernek. Ez az oka annak, hogy gyakran az évek elmúlnak annélkül, hogy történnék valami. Ilyen volt a múlt év is, legalább a társadalmi, de különösen a nemzeti életben ilyen. Eleven, munkás volt, de eredménytelen. Nem alakult ki semmi biztos útirány, s igy az erők a czéltalan munkában vesztek el. — Ott vagyunk, a hol voltunk, vagy talán meg ott sem. Nemzeti életünknek nincs uj esztendeje, mert a jövő csak folytatása lehet a múltnak. A végtelen idő nem tett pontot a mai napon nemzeti életünk eredménye után, hanem kötőjelet, mely legalább egy időre még összeköti a múlt tétlenségét a jövő várható tétlenségével. Akkor lesz ujesztendeje társadalmi és nemzeti életünknek, ha egy positiv eredményre vezető gondolat szolgálatába szegődik a szellemi erő, (s a munkának üdvös eredménye lesz a nemzetre, annak minden népére. Ezt a gondolatot remélve várjuk a jövőtől. S. I. HÍREK. Boldog ujévet kívánunk lapunk m. t. előfizetőinek, — olvasóinak és munkatársainak. Városi közgyűlés, Nagykároly város képviselőtestülete ¡909. december hó 29-én d. e. 10 órakor rendkivüli közgyűlést tartott csekély érdeklődés mellett. A tárgysorozat első pontjául Néma Gusztáv közigazgatási jegyző tudomásul vétel végett felolvasta a képviselő- testületnek miniszterileg jóváhagyott azon közgyűlési határoz tát, a mely szerint az ingatlan forgalmi vételár 1%-a fogja Nagykároly városát illeték czimen megilletni. A miniszteri jóváhagyás tudomásul vétetett. A tárgysorozat második pontja a rendezett tanácsú városok részére nyújtott államsegélyből Nagykároly városra eső 15000 koronának mikénti felosztása volt. — A pénzügyi bizottság és a tanács javaslatát Néma Gusztáv terjesztette elő. A javaslat ellen szólaltak fel, s a felosztás napirendrál való levételét s uj bizottság utjáni tervezet készítését indítványozták Dr. Egeli Imre éiNémethy Sándor, a tanács javaslata mellett felszólaltak Dr. Adler Adolf és Luczay János. A tanács javaslata 4 szavazattal szemben 30 szavazattal lett elfogadva. Az elfogadott javaslatra nézve csak az a m ^jegyzésünk, hogy az Nők J ¡nos ellenőrrel (és Lucz György városgazdával szemben méltánytalan, mert az előbbinek felelőséggel járó állásával, az utóbbinak pedig hatáskörével nem áll arányban. Ha Néma Gusztáv közigazgatási jegyző tanácsosnak vétetett fel a javaslatba, miért nem vétetett fel Lucz György is gazdasági tanácsosként s úgy nem lett volna kezelő- személyzet közzé sorozandó. A tárgysorozat harmadik pontj i a színházi hirdetési vállalattal kötött szerződés jóváhagyása volt, melv Dr. Egeli Imének az illet kesség körülírására irányuló módosításával névszerinti szavazás utján egyhangúlag elfogadtatott. Kinevezés. Az igazságügyminiszteriurn vezetésé el megbízott m. kir. miniszterelnök dr. Dimokos Áodor szatmárnémeti gyakorló ügvvédct a szatmárnémeti kir. ügyészség kerületibe ügyészségi megbízottá rendelte ki. A Kölcsey-egyesület, mint biztos forrásból rtesíil nk, legközelebbi e-télyét 1910. január 29-én fogja megtartani a Mikszáth-jubileum alkalmával. A ha gverseny a szinház-alap javára lesz megtartva és igen na v szabásúnak készül. A színház javára egyébként még több előadást is fog tarta n az egyesület a polgár- mester felkérésére. A januári hangverseny részletes míiso a mAg nincs megállapítva. Annak idején azonban Közölni fogjuk azt lapunkban. Eljegyzések. Lipiczky Gyula építész, a Makay és Lipiczky épiikezési vállalat beltagja 1939. deczember hó 3 -án tartotta eljegyzését Makay Erzsikével. — Makay Lajos kereskedő 1909. december hó 31 -én váltott jegyet Kósa Rózsikával, Kása Bertalan szatmári gőzfürész tulajdonos és meg ebizottsági tag leányával, Szatmáron. — Tátorján István oki. építészmérnök eljegyezte Érkaváson Berecz Idát, özv. Berecz Sándorné leányát. — Strohmájer József utbiztos leányát, Etelkát Nagybányán eljegyezte Károly Béla sehneczbányai m. kir. bányaszám- tiszt. — Ifj. Litteczky Endre a „Szamos“ felelős szerkesztője eljegyezte Szatmáron Heinrich Viktor építész leányát, Heinrich Mariskát. — Darabánt András polgári fiúiskolái tanár eljegyezte Fridii Mariskát, Fridii István vendéglős leányát. Gazdasági tudósitó. A földmivelésügyi miniszter Papp Gábor kocsordi lakost a mátészalkai járás gazdasági tudósítójává nevezte ki. A Kölcsey-Egyesület estélye. Deczember 29-én, szerdán igen sikerült hangversenyt tartott a Kölcsey-Egyesület. Az estély vármegye- háza dísztermében zajlott le. Pontban hat óra- kur, a mikorra hirdetve volt, nyitotta meg a műsort Cseh Lajos, az egyesület ügyvivő al- elnöke. Rövid szavakban vázolta a Kölcsey- egyesület czélját és érdemeit, bizonyítva azt, hogy ez az egyesület megérdemli a közönség pártfogását. Alig néhány perczig tartó rövid beszéde után Bárdos Irma, a debreczeni színtársulat művésznője lépett az emelvényre és igen szépen csengő, tiszta, behízelgő, gyönyörűen iskolázott hangján néhány énekszámot énekelt el. A közönség valamennyit zajos tapssal fogadta és nem hagyta addig távozni a művésznőt, mig énekét újabb két számmal meg nem toldotta. Utánna dr. Jászy Viktor, a dereczeni jogakadémia tanára tartott előadást „a feminizmusról“. Előadásában korunk e nagy szocziális kérdéséről nem mondott ugyan semmi újat, de tagadhatatlan, hogy a szinte végtelen nagy témát ügyesen és áttekinthetően foglalta össze. Különösen ügyes volt az a párhuzama, melyben a régi, kezdő és félig még alvó, félig öntudatlan feminizmus s a mai tudatos, izzó, szenvedélyes, harczra kész feminizmus közötti viszonyt domborítja ki. Beszédéből kitünőleg a professor ur határozott és őszinte hive a feminista mozgalmaknak. A nagy érdeklődéssel végighallgatott és őszintén megtapsolt előadás után Hajdú István, a városunkban már igen előnyösen ismert gordonka-művész adott elő néhány zeneszámot. Játéka valósággal felvillanyozta a közönséget. Perczekig zúgott a taps, hangos „vivát“-ok röpködtek a már országszerte ismert gordonka-művész felé, aki volens, nolens kénytelen volt engedni a közönség óhajának és mosotyogva ült vissza helyére, hogy megismételje darabjait. Még zúgott a taps, az „éljen“, amikor a távozó művész helyét ismét Bárdos Irma művésznő foglalta el az emelvényen. Előbbi számához méltó művészettel és kedvességgel adott elő néhány újabb énekszámot, melyeket ismét megujrázott a hálás hallgatóság. Az óvá- tióból ez alkalommal is bőven kijutott. Alig csendesült el a tapsolás mikor újabb tapsvihar jelezte, hogy kezdőoik a műsor következő pontja. Dombai Gyula, fögimnáziumi tanár lépett a pódiumra. Nagyon szépen énekelt, a mit legjobban a folyton megujoló tapsvihar és ujrá ás igazolt, de ezeknek hatása alatt belemelegedve már oly szövegű dalokat vett elő, a melyek egy kathollkus pap szájába nem egészen illetek és a teremben levő buzgó katholikusokat szintén érintették, sőt a más vallásuak csodálkozását is felkeltették. A hangverseny utolsó pontja Hajdú István ur néhány újabb gordonkaszáma volt, melyekhez közkívánatra még egy saját, igen ügyes kis kompoziczióját játszotta el. A közönség hálásan tapsolt újra a fiatal művésznek s ezzel a' műsor véget ért. A közönség ezután vacsorához ült, mely után Fátyol Józsi zenéje mellett a hajnali órákig tartó táncz fejezte be a kellemes estét. A nagykárolyi Zenemükedvelők-Egye- sülete deczember hó 26-án tartották meg hangversenyét a vármegyeháza közgyűlési termében. Nagy közönséget vonzott a zene a hangversenyre s nem ok nélkül, mert az egyesület tagjaiból álló zenekar, mint a solo szereplők megfeleltek a várakozásnak. Mellettük kiemelendő Vitek Károly karmester kifogástalan zongora kísérete és Nonn Gyula joghallgató érzelemteljes szép szavalata. Felhívás. Tisztelettel felhívom azon urakat, a kik a létesítendő Athletikai klubba belépni óhajtanak, hogy a megalakulás módozatainak megbeszélése végett folyó év január hó 2-án délután 3 órakor a Polgári kaszinó külön éttermében megjelenni szíveskedjenek. Pénztárvizsgálat. Deczember hó 30-án tartotta meg Nagykároly városa pénztáránál a vizsgálatot a pénztár vizsgálóbizottság Debreczeni István polgármester elnöklésével, amikor is mindent a legnagyobb rendben találtak. A szatmári kath. legényegyesület dec. 26-án este igen szépen sikerült szinielőadást rendezett a Cecil-egyesületben. Színre került Erdőssi Károlynak az Igazság felé c. kedves darabja. Az előadása a műnek kiváló volt. A szereplők kitünően állták meg helyűket. Külön ki kell emelni Szűcs Jánosnak érdemeit, aki teljes odaadással igyekezett a színdarab minél perfectebb előadására.
