Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-ik oldal. megemlékeztünk. Egy jó ideát, — ha az má­soktól is jön — felkapni mindenesetre bizo­nyos érdem még akkor is, ha valaki végső szorultságban fanyolódik reá. Az ilyennek di­csekedni is szabad, mert elvégre ez csupán Ízlés dolga, megengedve azonban meg van minden állampolgárnak. Szabad az elődöket is szidni, mert hiszen Nagy László és Kristóffy ellen e tekintetben privilégiumot szerzett min­denki. Ha azonban valaki azt meri mondani, hogy a mostaniak sem jobbak a Deákné vász­nánál és hivatkozni mer quota emelésre, csá­szárüdvözlésre az tisztára hazaáruló, mert le­szerelni és paktálni az egy ősi privilégiuma a magyar kuruczoknak és aki ezen jogot két­ségbevonja az sérti a magyar nemzeti géniuszt. A napokban interpelláltak a házban, hogy an­nak a Fehérvárynak, akit országgyűlési hatá­rozattal megbélyegeztek, arczképét elhelyezték a miniszterelnöki palotában. Szerencse, hogy megyénkben nem divat a főispánokat lefestetni, mert egy Lukács Justh kormány esetén még egymás mellé kerülhetnének a falon László a pazarló és Árpád a szerző Ez ismételjük sze­rencsére nem következhet be, de hogy nem történik e meg az életben az már nem olyan nagyon bizonyos Lukács és Justh társasczégre is ki mert volna gondolni. Meddő évek. A végtelenül rohanó idő ismét pontot tett egy év után. Múlttá tette 365 nap eseményeit, bennünket pedig, a múlt eseményeinek intéző­jét, jánuszi arczczal a pontra emelt, hogy tet­teink most már megváltoztathatatlan eredmé­nyének legyünk szemlélői s abból levonva a levonandókat, felállítsuk a jövő eszményét, mint czélt, mely jövő tetteinknek rugója lesz. Számtalan a szempont, a melyből az eredményeknek szemlélői kell hogy legyünk, mint ahogy számtalan a közület, amelyben a múltban eredményeket idéztünk elő. Ott áll a hátunk mögött önmagunk egyé­nisége, a maga munkája eredményeivel, ott áll a család, mint a legkisebb közület, ott áll a társadalom, a nemzet, mint a melyek egyéni munkánk legnagyobb részét felemésztették s végül ott áll az emberiség, ez a nagy köz, melybe mint a tengerbe az összes folyamok, minden emberi tudás, képzelem, akarat és erő belefolytak és belefolynak. Az egyének egy éve a maga tudatos mun­kájával önmagára nézve egy tényleges múltat, positiv eredményt hozott létre, mely eredmény a család sorsára irányitó, a társadalomra és a nemzetre nézve ' befolyó, az emberiségre nézve pedig a legérzékenyebb mérleg milliomod grammja volt, de el nem veszett nyomtalanul, mint ahogy semmiféle munka, vagy annak ereje el nem veszhet a természet örök törvénye folytán. Itt állunk mi is a magunk belső egyéni­ségével és munkájával s lássuk hova lett a múlt 365 napi munka ereje. Nem veszett-e el? Hi­szen el nem veszhet, de nem volt-e czélttévesz- tett, hasztalan e munka? Azért hasztalan, mert czéltévesztett! Bizony nagyon kevéssel vitt bennünket előre, vagy talán semmivel. De mi ennek az oka, mi annak, hogy sem az egyéni, sem a családi, sem a társadalmi és nemzeti élet nem emelkedik egy végczél, a tökéletesedés felé. Én hiszem, hogy az el >re törés utjain a szelemi erők kereszteződése. A túl productiv ter­melés a gondolatokban. S bár a positiv és negatív gondolatok egymást lerontják minden gondolat körben, a megsemmisítési lefolyás vagy negatív eredményre vezető gondolatot hagy fenn, a mi visszalöki az előre haladást mind­addig, amig sokkal erősebb positiv gondolat le nem szűrődik, vagy a lassú lefolyás a posi­tiv eredményre vezető gondolat kiemelkedését késelteti. Az előbbi esetben a felül kerekedett negatív eredményű gondolatok szolgálatába sze­gődött szellemi erők elvesztek a czéltalanság- ban, az utóbbi esetben pedig tétlenül he­vernek. Ez az oka annak, hogy gyakran az évek elmúlnak annélkül, hogy történnék valami. Ilyen volt a múlt év is, legalább a tár­sadalmi, de különösen a nemzeti életben ilyen. Eleven, munkás volt, de eredménytelen. Nem alakult ki semmi biztos útirány, s igy az erők a czéltalan munkában vesztek el. — Ott vagyunk, a hol voltunk, vagy talán meg ott sem. Nemzeti életünknek nincs uj esztendeje, mert a jövő csak folytatása lehet a múltnak. A végtelen idő nem tett pontot a mai napon nemzeti életünk eredménye után, hanem kötő­jelet, mely legalább egy időre még összeköti a múlt tétlenségét a jövő várható tétlenségével. Akkor lesz ujesztendeje társadalmi és nem­zeti életünknek, ha egy positiv eredményre ve­zető gondolat szolgálatába szegődik a szellemi erő, (s a munkának üdvös eredménye lesz a nemzetre, annak minden népére. Ezt a gondolatot remélve várjuk a jö­vőtől. S. I. HÍREK. Boldog ujévet kívánunk lapunk m. t. előfizetőinek, — olvasóinak és munkatár­sainak. Városi közgyűlés, Nagykároly város képviselőtestülete ¡909. december hó 29-én d. e. 10 órakor rendkivüli közgyűlést tartott cse­kély érdeklődés mellett. A tárgysorozat első pontjául Néma Gusztáv közigazgatási jegyző tudomásul vétel végett felolvasta a képviselő- testületnek miniszterileg jóváhagyott azon köz­gyűlési határoz tát, a mely szerint az ingatlan forgalmi vételár 1%-a fogja Nagykároly városát illeték czimen megilletni. A miniszteri jóváha­gyás tudomásul vétetett. A tárgysorozat második pontja a rendezett tanácsú városok részére nyúj­tott államsegélyből Nagykároly városra eső 15000 koronának mikénti felosztása volt. — A pénzügyi bizottság és a tanács javaslatát Néma Gusztáv terjesztette elő. A javaslat ellen szólal­tak fel, s a felosztás napirendrál való levételét s uj bizottság utjáni tervezet készítését indít­ványozták Dr. Egeli Imre éiNémethy Sándor, a tanács javaslata mellett felszólaltak Dr. Adler Adolf és Luczay János. A tanács javaslata 4 szavazattal szemben 30 szavazattal lett elfo­gadva. Az elfogadott javaslatra nézve csak az a m ^jegyzésünk, hogy az Nők J ¡nos ellenőrrel (és Lucz György városgazdával szemben mél­tánytalan, mert az előbbinek felelőséggel járó állásával, az utóbbinak pedig hatáskörével nem áll arányban. Ha Néma Gusztáv közigazgatási jegyző tanácsosnak vétetett fel a javaslatba, miért nem vétetett fel Lucz György is gazda­sági tanácsosként s úgy nem lett volna kezelő- személyzet közzé sorozandó. A tárgysorozat harmadik pontj i a színházi hirdetési vállalattal kötött szerződés jóváhagyása volt, melv Dr. Egeli Imének az illet kesség körülírására irá­nyuló módosításával névszerinti szavazás utján egyhangúlag elfogadtatott. Kinevezés. Az igazságügyminiszteriurn vezetésé el megbízott m. kir. miniszterelnök dr. Dimokos Áodor szatmárnémeti gyakorló ügvvédct a szatmárnémeti kir. ügyészség ke­rületibe ügyészségi megbízottá rendelte ki. A Kölcsey-egyesület, mint biztos forrás­ból rtesíil nk, legközelebbi e-télyét 1910. ja­nuár 29-én fogja megtartani a Mikszáth-jubileum alkalmával. A ha gverseny a szinház-alap ja­vára lesz megtartva és igen na v szabásúnak készül. A színház javára egyébként még több előadást is fog tarta n az egyesület a polgár- mester felkérésére. A januári hangverseny rész­letes míiso a mAg nincs megállapítva. Annak idején azonban Közölni fogjuk azt lapunkban. Eljegyzések. Lipiczky Gyula építész, a Makay és Lipiczky épiikezési vállalat beltagja 1939. deczember hó 3 -án tartotta eljegyzését Makay Erzsikével. — Makay Lajos kereskedő 1909. december hó 31 -én váltott jegyet Kósa Rózsikával, Kása Bertalan szatmári gőzfürész tulajdonos és meg ebizottsági tag leányával, Szatmáron. — Tátorján István oki. építész­mérnök eljegyezte Érkaváson Berecz Idát, özv. Berecz Sándorné leányát. — Strohmájer József utbiztos leányát, Etelkát Nagybányán eljegyezte Károly Béla sehneczbányai m. kir. bányaszám- tiszt. — Ifj. Litteczky Endre a „Szamos“ felelős szerkesztője eljegyezte Szatmáron Heinrich Vik­tor építész leányát, Heinrich Mariskát. — Dara­bánt András polgári fiúiskolái tanár eljegyezte Fridii Mariskát, Fridii István vendéglős leányát. Gazdasági tudósitó. A földmivelésügyi miniszter Papp Gábor kocsordi lakost a máté­szalkai járás gazdasági tudósítójává nevezte ki. A Kölcsey-Egyesület estélye. Deczem­ber 29-én, szerdán igen sikerült hangversenyt tartott a Kölcsey-Egyesület. Az estély vármegye- háza dísztermében zajlott le. Pontban hat óra- kur, a mikorra hirdetve volt, nyitotta meg a műsort Cseh Lajos, az egyesület ügyvivő al- elnöke. Rövid szavakban vázolta a Kölcsey- egyesület czélját és érdemeit, bizonyítva azt, hogy ez az egyesület megérdemli a közönség pártfogását. Alig néhány perczig tartó rövid be­széde után Bárdos Irma, a debreczeni színtár­sulat művésznője lépett az emelvényre és igen szépen csengő, tiszta, behízelgő, gyönyörűen iskolázott hangján néhány énekszámot énekelt el. A közönség valamennyit zajos tapssal fo­gadta és nem hagyta addig távozni a művész­nőt, mig énekét újabb két számmal meg nem toldotta. Utánna dr. Jászy Viktor, a dereczeni jogakadémia tanára tartott előadást „a feminiz­musról“. Előadásában korunk e nagy szocziális kérdéséről nem mondott ugyan semmi újat, de tagadhatatlan, hogy a szinte végtelen nagy té­mát ügyesen és áttekinthetően foglalta össze. Különösen ügyes volt az a párhuzama, mely­ben a régi, kezdő és félig még alvó, félig ön­tudatlan feminizmus s a mai tudatos, izzó, szenvedélyes, harczra kész feminizmus közötti viszonyt domborítja ki. Beszédéből kitünőleg a professor ur határozott és őszinte hive a femi­nista mozgalmaknak. A nagy érdeklődéssel végighallgatott és őszintén megtapsolt előadás után Hajdú István, a városunkban már igen előnyösen ismert gordonka-művész adott elő néhány zeneszámot. Játéka valósággal felvilla­nyozta a közönséget. Perczekig zúgott a taps, hangos „vivát“-ok röpködtek a már országszerte ismert gordonka-művész felé, aki volens, nolens kénytelen volt engedni a közönség óhajának és mosotyogva ült vissza helyére, hogy megismé­telje darabjait. Még zúgott a taps, az „éljen“, amikor a távozó művész helyét ismét Bárdos Irma művésznő foglalta el az emelvényen. Előbbi számához méltó művészettel és kedvességgel adott elő néhány újabb énekszámot, melyeket ismét megujrázott a hálás hallgatóság. Az óvá- tióból ez alkalommal is bőven kijutott. Alig csendesült el a tapsolás mikor újabb tapsvihar jelezte, hogy kezdőoik a műsor következő pontja. Dombai Gyula, fögimnáziumi tanár lépett a pódiumra. Nagyon szépen énekelt, a mit leg­jobban a folyton megujoló tapsvihar és ujrá ás igazolt, de ezeknek hatása alatt belemelegedve már oly szövegű dalokat vett elő, a melyek egy kathollkus pap szájába nem egészen illetek és a teremben levő buzgó katholikusokat szintén érintették, sőt a más vallásuak csodálkozását is felkeltették. A hangverseny utolsó pontja Hajdú István ur néhány újabb gordonkaszáma volt, melyekhez közkívánatra még egy saját, igen ügyes kis kompoziczióját játszotta el. A közönség hálásan tapsolt újra a fiatal művész­nek s ezzel a' műsor véget ért. A közönség ezután vacsorához ült, mely után Fátyol Józsi zenéje mellett a hajnali órákig tartó táncz fe­jezte be a kellemes estét. A nagykárolyi Zenemükedvelők-Egye- sülete deczember hó 26-án tartották meg hang­versenyét a vármegyeháza közgyűlési termében. Nagy közönséget vonzott a zene a hangver­senyre s nem ok nélkül, mert az egyesület tag­jaiból álló zenekar, mint a solo szereplők meg­feleltek a várakozásnak. Mellettük kiemelendő Vitek Károly karmester kifogástalan zongora kí­sérete és Nonn Gyula joghallgató érzelemteljes szép szavalata. Felhívás. Tisztelettel felhívom azon ura­kat, a kik a létesítendő Athletikai klubba be­lépni óhajtanak, hogy a megalakulás módozatai­nak megbeszélése végett folyó év január hó 2-án délután 3 órakor a Polgári kaszinó külön éttermében megjelenni szíveskedjenek. Pénztárvizsgálat. Deczember hó 30-án tartotta meg Nagykároly városa pénztáránál a vizsgálatot a pénztár vizsgálóbizottság Debre­czeni István polgármester elnöklésével, amikor is mindent a legnagyobb rendben találtak. A szatmári kath. legényegyesület dec. 26-án este igen szépen sikerült szinielőadást rendezett a Cecil-egyesületben. Színre került Erdőssi Károlynak az Igazság felé c. kedves darabja. Az előadása a műnek kiváló volt. A szereplők kitünően állták meg helyűket. Külön ki kell emelni Szűcs Jánosnak érdemeit, aki teljes odaadással igyekezett a színdarab minél perfectebb előadására.

Next

/
Thumbnails
Contents