Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-04 / 1. szám
1. szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG siteni. Gazdasági felügyelőket szintén mindenüvé neveztek ki és igy a mi vármegyénknek is jutott és mivel véletlenül náilunk van a megye székhelye itt kell laknia. Már a mértékhitelesítő és borászati felügyelő Szatmáron lakik, mert itt a kormány nem volt Károlyhoz kötve. A két köves útra pedig, melyeknek egyike Érendrédre, a másika a holdba vezet, jobb lett volna hallgatnia a Szatmárvármegyének, mert igy emlékébe idézzük, hogy 1906. évben a vármegyei állandó választmányban Falussy Árpád főispán ur szavaztatta le a Nagykároly— érendrédi köves utat a saját személyes érdekeit szolgáló Reszege—érendrédi úttal szemben és csakis egy erélyes föllépéssel lehetett reákény- szeriteni, hogy ezen utat is kieszközölje. Az állomás kiépítését épen a volt kormány szüntette be és az eljárás a mit ebben a kérdésben a kormány velünk szemben tanúsított valóságos botrány volt. Kultúrmérnöki hivatal áthelyezéséről most hallunk először s igy ebből még lehetne valami, ha legalább az Ígéret nem Falussy Árpádtól jönne. Adler Adolf ur azt mondta a helybeli függetlenségi párt gyűlésén, hogya48-asok nem szívesen mentek bele a koalitióba és áldozatnak tekintették azt. Engedelmet, de az nem correct dolog ilyesmit 3 év múlva megmondani addig pedig adni az őszinte szövetségest. Ha a függetlenségi pártnak nem kellett a koalíció, miért nem szóllott, a két 67-es párt, szívesen felmentette volna az áldozat alól. Természetesen akkor nem lett volna nemzeti ellenállás nem lett volna Justh házelnök, Kossuth miniszter, Falussy főispán, Papp Béla képviselő stb. tehát nagy áldozatoktól lett volna megkímélve a párt. Abban sem akadályozta Adler urékat senki, hogy a Méray Horváth tervei szerint Kristóffyval és Lukácscsal ők csinálják meg a kormányt, ők teljesen a szabadakaratuktól választották e helyett az Andrássyval és Zichyvel való koalicziót, de úgy látszik Adler ur szerint azon hátsó gondolattal, hogy mihelyt lehet megcsalják szövetséges társaikat és többségüket érvényre emelik. És ki kényszeritette őket arra, hogy megszavazzák a quota emelést, házszabályreviziót, katonatiszti fizetés emelést, császárjubileumot, mikre a paktum ki nem terjedt Talán a 78 alkotmány és 33 néppárti képviselőtől ijedi meg a 260 függetlenségi ? Teljesen szabadakaKözben rátévedt a szeme a sírkőre, melynek árnyékában meghúzta magát. Kíváncsiságból megnézte a sirkó feliratát. „Szabó Mártha . . .“ . Az öreg kiejtette kezéből a bicskát és poros arcán két forró könnycsepp gurult végig. Könnyfátyolos szemeivel tovább nézett. Megnézte a szomszéd sir feliratát. „Kesely János, meghalt 82 éves korában“ . . . ... Az öreg vándort ájultan találták meg a temetőben. Bevitték a faluba, életre téritették, aztán szánalomból kenyeret is adtak neki: megtették csősznek. De az öreg ember nem volt alkalmas semmire. Folyton járt-kelt a faluban; önmagával beszélgetett és olyan furcsán nevetgélt néha, hogy a gyengébb szivüek borzongva húzódtak tőle félre. Az volt a rögeszméje, hogy ő gyilkos. Pedig még a légynek sem tudott ártani a szegény. A falubeliek ráhagynak mindent, csak a fejüket csóválják meg és azt mondják: „nincs helyén az esze“. Mivel azonban csendesen viseli magát, hagyja az orvos szabadon járni- kelni, amerre jól esik neki. Még azt is ráhagyják, hogy ő Kesely Pista, aki valamikor régen elbujdosott . . . ratukból tették ezeket és pedig némelyek meggyőződésből, mások opportunitásipól, hogy a hatalmon maradjanak. Ádler Adolf ur sem könnyített fájdalmán azzal, hogy a balpártba lépett volna, hanem hazafias fájdalmával maradt szépen a hatalmon. A 67-eseknek kellettek a 48-asok ? Erről eszünkbe jut az a história, mikor egy képviselő- választás után a győztes kormánypárti jelölt összetalálkozik a bukott ellenzékivel, ki azonban csak a zászló becsületéért lépett fei és alig nehány száz szavazatot kapott. „Hát kellett ez neked“, mondja a kormánypárti, „miért léptél fel ellenem“ ? „Nekem nem kellett, hanem neked kellett, hogy fellépjek, mert e czimen kicsikartál a kormánytól 10000 forint választási költséget, a miből elköltöttél kettőt, a többin pedig egy gulyát vettél magadnak.“ A 67-es szövetség is csak Justh Gyulának és Kossuthnak kellett, hogy beliferálhassa- nak Bécsnek mindent és idelent a nagykárolyi iparost és csengeri parasztot lecsillapíthassák azzal, hogy az ádáz 67-esek a fekete Andrássy és a még feketébb Rakovszky miatt voltak kénytelenek ezt a hazafias áldozatot, fájdalomtelt szívvel, mint Adler ur mondja, meghozni. Ha a kormánynak véletlenül van még három üres bársonyszéke Justh, Holló és Bathyányi számára, ki tudja nem-e telt volna meg az Adler ur szive még több fájdalommal, mikor a nyomorult, hazaáruló 67-esek miatt a közös bank szabadalmának elfogadását ajánlotta volna. Hol vannak a románok? A Szatmár- vármegye múlt száma szerint a Justh párton, tehát Adler Adolf és Papp Béla mellett, a legutóbbi száma szerint a néppárton, tehát Szabó Albert mellett, a Nagykároly és Vidéke, meg a Nagykároly szerint, mivel Kossuthot üdvözölték a Kossuth párton, tehát Falussy mellett. Ebbe bele lehetne bolondulni, ha az ember nem biztosítaná magát azzal, hogy egyszerűen nem hisz egyik újságnak sem. Tudvalevő hogy a magyar nép bolonditásának egyik legegyszerűbb módja miszerint az ellenfélre reáfogják, hogy a nemzetiségiekkel paktál. Ennek a hazugságnak örve alatt a magyar néppel mindent le lehet nyeletni. Ezzel vitték keresztül a házszabály- revíziót és akadályozták meg a választási törvényt ezzel tartja magát felszínen Falussy, e czimen tartatja ki magát egy nehány kétes existentia és menekül az elcsapatástó' egy csomó rossz tisztviselő. Sajnos, a kinek nyitva a szeme nagyon is látja, hogy a románok, már a számottevő értelmes rész, sem itt sem ott nincs, hanem egy külön nemzetiségi pártot alkot, a hol nem nyíltan, ott hallgatagon. Ez .tisztán a magyar állam szerencsétlen nemzetiségi és önző párt- politikájának következménye. Ha a románok valamely kérdésben egyetértettek magyarokkal, mint például az általános egyenlő szavazati jog kérdésekben Justhal, vagy a katholikus kérdésben a néppárttal a helyett, hogy ezt, mint kedvező jelenséget örömmel üdvözöltük volna önző pártérdekből lehazaárulóztuk az illető pártokat és megakadályoztunk minden barátságos együttműködést a nem magyarajku állampolgárokkal. Valamint a klerikalizmust az egyház- politikai törvényekkel a liberálisok csinálták Magyarországon, úgy a magyarok teremtik mesterségesen a nemzetiségi pártokat. Nagykároly és a koalíció, A koalíció megszűnése alkalmával nagyon időszerű megcsinálnunk a mérleget egyfelől városunk jogos igényei, másfelől a koalíció teljesítménye közt. A koalíció létrejöttét a nemzeti ellenállásnak köszönhette, amelyben kevés város vett oly mérvben részt, mint Nagykároly, főleg ha Szatmáriul ősi zehasonlitjuk, tehát a koalíció nagymértékben lekötelezettje volt neki. A harc kezdetén már a küzdők között volt Nagykároly. 1904. március 8-án városunk százas deputátiója Félegyháza és Hatvan után harmadiknak jelent meg a képviselőház előtt, holott a kétszer akkora Szatmár csak ősz felé tudott egy 48 tagú küldöttséget kiállítani. A nemzeti ellenállás hatalmas jelenetei Nagykárolyban folytak le mindig a városi polgárság nagyarányú részvétele mellett. A tisztviselők fizetésére ezreket és ezreket adtak össze a városi lakosok. Az adófizetések elfogadásának megtagadását városunk határozatban mondotta ki és a polgármester falragaszokon hirdette ki; a fogyasztási adó beszállítását pedig megtagadta, Szatmár városa egyiket sem merte megcselekedni. A renitens város megfékezésére a belügyminiszter kirendelte a csendőri karhatalmat. Hetekig voltunk ostromállapotban, midőn minden sarkon egy-egy csendőrszurony emlékeztetett arra, hogv a kormánnyal harcban állunk. Ezek a főbb momentumok, mert valamennyinek felsorolása hasábokat töltene be. Méltán elvárhatta tehát Nagykároly a nemzeti kormánytól és koalíciótól, hogy mini kipróbált hazafiságu várost erősíteni törekedjenek, de legalább is igényelhette azt, hogy szűnjön meg Szatmár favorizálása és legyen paritás a két város közt. Meg kell jegyezni, hogy a megyeszékhelyt a paritás ellen nem lehet felhozni, mivel a nagykárolyiak sohasem akadályozták, sőt óhajtották, hogy Szatmár is legyen megyeszékhely. Mi történt azonban ? Először is áthelyezték a somkuti vasút üzletvezetőségét Nagykárolyból Szatmárra. Azután jött, hogy kívántuk régi törvényszékünk visszaállítását és e kívánságunkat támogatta a vármegye is és ki szegült elsőnek ellene? A kormány bizalmi embere dr. Falussy Árpád főispán akit a mi küzdelmünk emelt a magas polcra, aki szinte esküvel fogadta nekünk, „hogy városunk érdekeinek szószólója lesz. O volt az, aki megtagadta a küldöttség vezetését és aki a küldöttség tisztelgésekor a képviselőház folyosóján bujkált. Mindazonáltal reméltünk, mert az a rettenetes hibánk van, hogy mindig remélünk és minden ellenségünkben bízunk, inig egy szép napon be nem terjesztette a kormány az Ap- ponyi kedvéért felállítandó jászberényi, a Justh Gyula kedvéért felállítandó makói és a Polónyi Géza kedvéért felállítandó ungvári törvényszékről szóló javaslatot, amely városok egyikének sem volt különös érdeme, tárgyi indokok tekintetében pedig csak Ungvár jöhetett úgy számításba, mint Nagykároly. No de ugyanakkor, amikor a törvényszéket kértük, megköszöntük Kossuthnak az indó- ház megígért kiépítését és erre az alkalomra a folyosón bujkáló főispán is megjelent és a legszebb frázisokat adta elő. A köszönetét elfogadták és pár hónapra reá az indóház kiépítését végleg elejtették, a szatmári pályaudvarra azonban kiadtak újabban 250000 koronát. És még csodálkoznak némelyek, hogy városunk különben is erős függetlenségi érzelmű polgársága egyhangúlag Justh Gyula mellett foglalt állást, mintha bizony volna itt még kedve valakinek egy oly kormányért lelkesülni, mely legerősebb híveit ilyen elbánásban résziti. Ez is elhibázott dolog volt városunk szempontjából, mert tudvalevőleg Justh Gyula volt az, aki a Kelemen Samu barátságáért be nem rozsdásodott fringiáját Szatmár mellett húzta ki a székhely kérdésben, vagy legalább is meg kellett volna győződniük előbb arról, hogy a fringia vissza lett-e dugva hüvelyébe. A nemzeti kormánynak és koalíciónak Nagykároly városával szemben tanúsított méltánytalan eljárása igazolja azon álláspont helyességét, hogy nem érdemes egy városnak sem elvi okokból egy pártot vagy kormányt támogatni, tekintve főleg, hogy az elvek úgy s Csakis a süket érdekli, hh0f KATZ SÁMUEL női divattermében ízléses ŐSZI és TÉLI FELÖLTŐKET akar vásárolni olcsó árban* úgy tessék a raktárt megtekinteni A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem kötelező, ugyanott fÜT ruhak'tw legdivatosabb kivitelben készíttetnek. TBg
