A Polgár, 1914. február (6. évfolyam, 5-8. szám)
1914-02-15 / 7. szám
VI. évfolyam Szatmárnémeti, 1914. február 15.-----------------—-------------------------- - TÁ RSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Szegényiigyiiiiii. A rendőrfőkapitányi hivatal minden év elején pontosan beszámol az előző év folyamán felmerült azon eseményekről, melyek működési körének mintegy a gerincét képezik. Sajnos, hogy épen a szegényügy az, mely dominálta a rendőrség munkakörét és pedig nem a megszokott mederben, hanem hatalmas folyammá dagadva az általános gazdasági pangás következtében beállott munkanélküliség s az ezt követő inség folytán. S itt csak örömmel cons- tatálhatjuk, hogy ennek leküzdésére a város közgyűlése élén a polgármesterrel, ki a segélyactió megindítója és mozgató lelke volt, nem riadt vissza a legmesszebbmenő áldozatoktól, s mig a közLaptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. gyűlés úgy a maga egészében, mint egyesektől is támogatva sietett az emberszeretet, a philant- ropia követelményeinek eleget tenni, másrészt helyes érzékkel úgy tudta intézni a segítségnyújtást, hogy az emberi önérzet ne szenvedjen csorbát az emberi álszeméremérzés felébresztése által. Ez volt a kiinduló pont, a mikor az erejedeljében lévő munkanélküli iharosnak nem alamizsnát, hanetjfi kölcsönt nyújtott a pénzbeli segéllyel, még pedig igen helyesen többet a családosnak, kevesebbel ű magánosnak, de egyiknek sem többet semmi esetre sem, mint a mennyit a tisztességes, egyszerű létfenntartás megkövetel. Nem kételkedünk, hogy ez az iskola az idők jobbra fordultával sok jó tanulsággal fog szolgálni azoknak, kik a városi hatóság működését rövidlátó szemmel nézve, éltek a jelennek, nem törődve a jövővel, mely most kérlelhetetlen igazságérzetével közelebb hozta hozzánk őket. De mig az iparos elem ilyetén védelmét végezte a hatóság, ugyancsak tapintatos érzékkel tetemes anyagi áldozatot hozott élelmiszer, tűzifa szétosztásával az alsóbb munkás elem részére, kiktől a város közönsége megtérítésre nem számíthat. Aki csak egyszer is megfordult a rendőrség falai között, az utóbbi hetekben, felejthetetlen képet festhetett leikébe arról a munkáról, mellyel a rendőrség egész személyzete sorompóba lépett a különböző érdekek kielégítésére. Azok a rendőrkezek flz első fogoly. Barmingtonnak a nyugatkanadai városkának elkészült a fogháza, de lakója sokáig nem jelentkezett. Barmingtonnak voltakép nem is volt szüksége fogházra. Lakói a legjámbo- rabb, törvényttisztelő polgárok voltak a földön. A hatóságok azonban hajthatatlanok lévén, a fogház fölépült. Méltóságteljes kis palota volt, tiszta, szép zárkákkal és egy rendőrt is tettek bele, hogy szükség esetén a város békéjét megvédelmezze. Két év leforgása alatt a fogház még mindig nem jutott ahoz a ponthoz, hogy céljának szolgálni kezdjen. Nagyon természetes tehát, hogy Barming- lon lakói békétlenkedni kezdtek. Fogházuk volt, mely üresen állott. Tartottak drága pénzen egy fogházőrt, aki nem csinált egyebet, csak sétált pipázott, evett és kertjét gondozta. A helyzet már komikus lett. Ekkor jelent meg Clarke Andy és minden meg volt mentve. Jóhomoru, kedves fickó volt. Pénze nem volt, de kitünően tudott verekedni. Nos, Ady egy forró nyári délutánon beállított Barmingtonba és „fölidézte az ördögöt.“ Pompás görbeesést rendezett, melynek végeztével Ford Martint, a kiváló szabómestert és helybeli kapacitást a saját ablakán át hajtotta ki lakásából. Félszáz ember volt tanúja a jelenetnek és kétszer annyian voltak tanúi annak, amikor Mac Rae, a rendőr, büszke lépésekkel kisérte a fogházba. Hurráh! kiáltotta Andy és lelkesedéssel visszhangzott a szó a tömeg fiatalabb tagjainak ajkáról. Még az idősebbek sem tudták megállani, hogy örömmel ne rázzák meg egymás kezét. Az éjszakák éjszakája volt.: históriai pillanatok történtek- Barmingtonban. Végre szereztek egy foglyot, egy tüzes, | harcias foglyot még hozzá, aki százszor többet ér, mint egy közönséges csavargó vagy tolvaj. Mac Rae betuszkolta Andyt az egyik szellős cellába, aki nagyszerű kedvében volt. Nemcsak, hogy kitűnő tréfát csinált, de ha minden jól megy a közvetlen jövőjéről sem kell gondoskodnia. Szépen fog lakni, lessz ellátása és nem kell dolgozni. Menjen be dörögte Mac Fae. Feküdjék le és csendben maradjon! Andy nevetett. Isten vele édesem! Fáradt és álmos vagyok, én is azt hiszem, legjobb ha magamra hagy. Másnap óriási izgalmak közben tartották meg a tárgyalást. Az ítélet gyorsan eskészült. Kihirdették. Két hónap! csapta össze Andy meglepetten a kezét. Ez az egész? Gondolják meg, uraim, hogy Mr. Ford kitörhette volna a nyakát! És csak két hónap?
