A Polgár, 1913. február (5. évfolyam, 6-7. szám)

1913-02-09 / 7. szám

Szatmár-Némeli, 1913. A POLGAR 5-ik oldal. Maradtam soraim közléséért a Szerkesztő urnák köszönetét mondva, kiváló tisztelője: Egy Wörösinarly-uleai lakos. —BtMi ■itnmgti.nvttjcrnin\mm «a... ■ Színház. A budapesti Nemzeti Színház slá­ger darabja, »A faun« vonzott pénteken és szombaton nagy számú közönséget ja színházba. Nagy érdeklődéssel vártuk már ezt a darabot, mint amely a bu­dapesti közönségnek tetszését, mond­hatni elragadtatását is megnyerte, És a darab jóval felülmúlta hírét. Kevés tartalom, de mély gondolatok, ötletes szellemes jelenetek, a tökéletes bol­dogságnak, az ős természetnek művészi technikával való megszemélyesítése s 'szembehelyezése a mai ál-szemérmes, ál-erkölcsü, szóval »modern« korral: ez a darab, fis a sikernek, amelyet a Fá­im aratott, mondhatni egyedüli részese Eudrey, — no természetesen a szer­zőn kívül. Csak mélyreható lelkiisme­retes tanulmányozás után lehet olyan művészi alakítást produkálni, amilyet ő nyújtott a Faun szerepében. Bőven kijutott neki a közönség lelkes tapsá­ból, de — meg is érdemelte. ' Vasárnap este H. Bállá Mariska gyönyörködtél té a publikumot a »Pa rasztkisasszony« címszerepében régi, jó ropogós magyar nólákkal s rendkívül bájos, temperamentumos játékával. — Igen jó volt még kjvüle Sza1 óki, Sü­megi és Szőke, a peSfi gavallér komi­kus szerepében. Hétfőn a »Sarkantyú« került szili­re harmadszor. Kedden a Tatárjárás ment a műsorra kitűzött Cigánybáró helyett. Nem hisszük, hogy a közön­ségnek tetszésére lenne ez az újabban igen lábrakápott müsorváltoztatás. No, de legalább azzal is szórakozik a kö­zönség, hogy ha előre megváltja a je­gyet, törheti rajta a fejét, hogy vájjon mit is fog látni a műsorra kitűzött da­rab helyett, s esetleg nem épen örven­detes meglepetésben részesül, mint a Hölgyek örömének szinrehozásánál. Szerdán ismét Endrey brillírozott a Faunban. — Hanem !a‘ jó jöreg {Vasgyá- rost talán lehetne már nyugalomba ten ni. Hiszen szép darab, jó darab, dehát ezt már nagyapáink is elmondták róla. Vannak ennél újabb darabok is, ame­lyek bizonyára jobban érdeklik a kö­zönséget. Nem jobb lenne azók közül válogatni? Ott van például a »Bella.« Ez már Pesten maholnap lekerül a műsorról. Vájjon nálunk mikor kerül műsorra?! ' (V. L.) A színház heti műsora: Vasárnap délután I— félhelyárakka! — tizedszer — »Éva« operette, este új­donság harmadszor »A kedves Augusz- tin« operette (C bérlel). Hétfőn »Egy szegény ifjú történe­te« regényes színmű (A bérlel). Kedden »A testőr« Molnár Ferenc vigjáléka (B bérlet). Szerdán Nagy Gyula tenorénekes első fellépte »A cigánybáró« operette (C bérlet). Csütörtökön »Nagymama« operette (A’ bérlet) Pénteken negyedszer »A Faun« víg­játék (Bérletszünet b.) Szombaton »Hoffmann meséi« vig opera (B bérlet). Vasárnap délután »Ä Farkas« Mol­nár Ferenc sensatiós vigjátéka; este »Ä piros bugyelláris« népszínmű (C béri.) Mégis volt szive. Irta: Szabó Ferencz. Tabacsek, a kis, sovány erdészjelölt, naponta három órát gyalogolt a messzi he­gyek közül, hogy lássa Anicskát, az adótá­ros vidám, kaczagó, szépséges leányát. Sokszor, ha kevesebb dolga akadt, ko­ra reggel kelt útra. A friss hegyi levegőn, csattogó inadárdalbaű, hüsen omló árnyban felséges volt a gyálogolás. Ilyenkor, némi fellengzéssel, hősnek és költőnek álmodta magát, s mig gondolatban egy-két nyaika lovagot összekaszabolt (akik ott leskelődtek az Anicska ablaka előtt), olyan szép szerel­mi zöngeményeket rögtönzött, hogy bizony a madarak is tánczra kerekedtek, ha hango­san felolvasta őket a magányban. És nem sajnálta az összekaszabolt lovagokat, pedig •olyan jóságos szive volt. Megérkezve a városka alá, első dolga volt, hogy megmosakodjék a patakban; felhúzta a czipőjét, mivelhogy mezítláb tette meg az utat; fölrakta a fehér gallért, mely eddig a zsebében talált kényelmes lakást; nyakkendőt csokrozott, s aztán elindult a Turzo-kastély felé. Ebben a várszerü épületben, amelynek hatalmas urai kihaltak, itt lakott a szépséges Anicska, az adópénztáros lánya. Itt volt ama fontos hivatal, amely számon kéri minden halandótól a szorgalmát, a verítékezését, s kompórára teszi, hogy megadóztassa az ál­lam érdekében. A négyszögü udvarra széles, bolthajtásos kapu nöiit be, fölötte tekintélyes torony, melyről a Boldogságos Szűz bágya- dozó képe szokta nézegetni a kastélyba ér­kezőket. £ torony árnyékában Tabacsek még- egyszer körülnézte magát, (mert a szélső utcán annyi a kovács, annyi a füst), azzal beosont a várba, mintha csak lopni akart volna. E bevonuláskor a csengő-bongó köl­temények félénken halgattak, hogy áruló zö­rejt ne támasszanak valahogy. Oh, mert mi is lett volna, teremtőm, ha Anicska meghal­lotta volna a jöttét. Nem lehetett panasz; Tabacsek lassan topézkodolt végig az oszlopos folyosón, a- kár valamely hr z az erdőn. Hányszor látott ő ilyent. Az Ariicskáék konyhaahlaka alá ér­ve, szépen lehuzódott az ott tétlenkedő pád­ra ; aztán ült, ült hangtalanul, mozdulatlan, akár egy vezeklő a templom küszöbén. És bár fölötte, a nyitott ablakon, hangos szó­váltás sűrűn verődött ki, nem egyszer az A- nicska esendő hangiái is hallotta: föl nem tekintett, meg nem mozdult volna egy vilá­gért. Azt pedig, hogy vakmerőén bekukkant­son a konyhába; Isten ellen való véteknek tartotta volna. Véteknek, őrültségnek, a szent­ségek elleni esztelen hadjáratnak. Az órák repültek. Ha a szálas, fekete asszonynak eszébe jutott a hűségesen vára­kozó fiú, Anicskát küldötte kissé: — Eredj ki ahhoz a boldogtalanhoz. Egy-két nyájasabb szól is szólhatsz, ne gondplja, hogy semmibe se veszed. Jó fiú az nagyon, rád meg ugynéz, mintha a ma­donna volnál. Anicska rángatott egyet-kettőt a vál­lán, hogy ő bizony ... Nem tartotta meg a sovány, kopott fiú állhatatos vonzalma, a- melyhez hasonlóért nagyon messze kellett volna menni: a hűséges trubadorok korába. Aztán ha a nyalka fiukat, nem ismerte vol­na, akik ha jöttek, egy-egy darab hamisí­tatlan lovagkort hoztak magukkal: még hagyján . .. Vonogatta gömbölyű vállát, hogy ő bizony... De a szálas, fekete asszony szigorun nézett rá, s Anicska ment. Útköz­ben úgy, ahogy kisimult a kedves arcocs­kája, s még mosolygott is, amikor helyet foglalt Tabacsek mellett, aki félénk zavará­ban szeretett volna a föld alá sülyedni. Még köszönni is elfelejtett. — Hogy van Tabacsen? De reg nem láttam! — imposztoroskodott Anicsa, mi­velhogy utoljára a tegnap este látta. — Köszönöm ... Éldegélek ! .. . — adogatta Tabacsek egyen kint a szót, s úgy tett, mintha mázsás köveket emelt volna fölfelé valamely hegyoldalon. Hiszen bizony nem is könnyű felelni az ilyen hirtelen fel­vetett kérdésre. Huzamos hallgatás közetkezeít, miköz­ben Anicska gyönyörködött lovagjának rend­kívül zavarán, aki úgy tele volt érzéssel, hogy egy háromkövü malmot elhajtott vol­na ; de ha levágják a fejéi, akkor se tudott volna egyetlen gondolatot kiszorítani az a- gyából. S pláne hogy ő kezdjen beszelni: ez a lehetetlenségnél is lehetetlenebb volt. — Milyen szép idő van. Na mondja, Tabacsek. Egyetlen felhő sincs az égen. A- kárcsak maga irta volna versben ezt a tisz­ta kékséget. Tabacsek szelíden mosolygott, hegy lelkének eme nagy titkát is kitalálta ez a Sa^WKHiiTi'i—i—li'iiirnnwiiii—iiiiiiii—wnmiirnLiiifiiwfiiT———»1 m i wim wtii ..... Ga llérok gőzmosása » gp£ «4 | Kézimunkák, giacé kezytök köriénhófefoérrn. ” J & ,1 ^ ® « bútorok, szőnyegek tisztítása. G.íri főűz'ct: Szül Mr: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinezv-u. 17., Attila-a. 1. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents