A Polgár, 1913. február (5. évfolyam, 6-7. szám)

1913-02-09 / 7. szám

Szatmár-Némeli, 1913.

A POLGAR

5-ik oldal.

Maradtam soraim közléséért a Szerkesztő urnák köszönetét mondva, kiváló tisztelője:

Egy Wörösinarly-uleai lakos.

—BtMi ■itnmgti.nvttjcrnin\mm «a... ■

Színház.

A budapesti Nemzeti Színház sláger darabja, »A faun« vonzott pénteken és szombaton nagy számú közönséget ja színházba. Nagy érdeklődéssel vártuk már ezt a darabot, mint amely a budapesti közönségnek tetszését, mondhatni elragadtatását is megnyerte, És a darab jóval felülmúlta hírét. Kevés tartalom, de mély gondolatok, ötletes szellemes jelenetek, a tökéletes boldogságnak, az ős természetnek művészi technikával való megszemélyesítése s 'szembehelyezése a mai ál-szemérmes, ál-erkölcsü, szóval »modern« korral: ez a darab, fis a sikernek, amelyet a Fáim aratott, mondhatni egyedüli részese Eudrey, — no természetesen a szerzőn kívül. Csak mélyreható lelkiismeretes tanulmányozás után lehet olyan művészi alakítást produkálni, amilyet ő nyújtott a Faun szerepében. Bőven kijutott neki a közönség lelkes tapsából, de — meg is érdemelte. '

Vasárnap este H. Bállá Mariska gyönyörködtél té a publikumot a »Pa rasztkisasszony« címszerepében régi, jó ropogós magyar nólákkal s rendkívül bájos, temperamentumos játékával. —

Igen jó volt még kjvüle Sza1 óki, Sümegi és Szőke, a peSfi gavallér komikus szerepében.

Hétfőn a »Sarkantyú« került szilire harmadszor. Kedden a Tatárjárás ment a műsorra kitűzött Cigánybáró helyett. Nem hisszük, hogy a közönségnek tetszésére lenne ez az újabban igen lábrakápott müsorváltoztatás. No, de legalább azzal is szórakozik a közönség, hogy ha előre megváltja a jegyet, törheti rajta a fejét, hogy vájjon mit is fog látni a műsorra kitűzött darab helyett, s esetleg nem épen örvendetes meglepetésben részesül, mint a Hölgyek örömének szinrehozásánál.

Szerdán ismét Endrey brillírozott a Faunban. — Hanem !a‘ jó jöreg {Vasgyá- rost talán lehetne már nyugalomba ten ni. Hiszen szép darab, jó darab, dehát ezt már nagyapáink is elmondták róla. Vannak ennél újabb darabok is, amelyek bizonyára jobban érdeklik a közönséget. Nem jobb lenne azók közül válogatni? Ott van például a »Bella.« Ez már Pesten maholnap lekerül a műsorról. Vájjon nálunk mikor kerül műsorra?! ' (V. L.)

A színház heti műsora:

Vasárnap délután I— félhelyárakka! — tizedszer — »Éva« operette, este újdonság harmadszor »A kedves Augusz- tin« operette (C bérlel).

Hétfőn »Egy szegény ifjú története« regényes színmű (A bérlel).

Kedden »A testőr« Molnár Ferenc vigjáléka (B bérlet).

Szerdán Nagy Gyula tenorénekes első fellépte »A cigánybáró« operette (C bérlet).

Csütörtökön »Nagymama« operette (A’ bérlet)

Pénteken negyedszer »A Faun« vígjáték (Bérletszünet b.)

Szombaton »Hoffmann meséi« vig opera (B bérlet).

Vasárnap délután »Ä Farkas« Molnár Ferenc sensatiós vigjátéka; este »Ä piros bugyelláris« népszínmű (C béri.)

Mégis volt szive.

Irta: Szabó Ferencz.

Tabacsek, a kis, sovány erdészjelölt, naponta három órát gyalogolt a messzi hegyek közül, hogy lássa Anicskát, az adótáros vidám, kaczagó, szépséges leányát.

Sokszor, ha kevesebb dolga akadt, kora reggel kelt útra. A friss hegyi levegőn, csattogó inadárdalbaű, hüsen omló árnyban felséges volt a gyálogolás. Ilyenkor, némi fellengzéssel, hősnek és költőnek álmodta magát, s mig gondolatban egy-két nyaika lovagot összekaszabolt (akik ott leskelődtek az Anicska ablaka előtt), olyan szép szerelmi zöngeményeket rögtönzött, hogy bizony a madarak is tánczra kerekedtek, ha hangosan felolvasta őket a magányban. És nem sajnálta az összekaszabolt lovagokat, pedig •olyan jóságos szive volt.

Megérkezve a városka alá, első dolga volt, hogy megmosakodjék a patakban; felhúzta a czipőjét, mivelhogy mezítláb tette meg az utat; fölrakta a fehér gallért, mely eddig a zsebében talált kényelmes lakást; nyakkendőt csokrozott, s aztán elindult a Turzo-kastély felé.

Ebben a várszerü épületben, amelynek hatalmas urai kihaltak, itt lakott a szépséges Anicska, az adópénztáros lánya. Itt volt ama fontos hivatal, amely számon kéri minden halandótól a szorgalmát, a verítékezését, s kompórára teszi, hogy megadóztassa az állam érdekében. A négyszögü udvarra széles, bolthajtásos kapu nöiit be, fölötte tekintélyes torony, melyről a Boldogságos Szűz bágya- dozó képe szokta nézegetni a kastélyba érkezőket.

£ torony árnyékában Tabacsek még- egyszer körülnézte magát, (mert a szélső utcán annyi a kovács, annyi a füst), azzal beosont a várba, mintha csak lopni akart

volna. E bevonuláskor a csengő-bongó költemények félénken halgattak, hogy áruló zörejt ne támasszanak valahogy. Oh, mert mi is lett volna, teremtőm, ha Anicska meghallotta volna a jöttét.

Nem lehetett panasz; Tabacsek lassan topézkodolt végig az oszlopos folyosón, a- kár valamely hr z az erdőn. Hányszor látott ő ilyent. Az Ariicskáék konyhaahlaka alá érve, szépen lehuzódott az ott tétlenkedő pádra ; aztán ült, ült hangtalanul, mozdulatlan, akár egy vezeklő a templom küszöbén. És bár fölötte, a nyitott ablakon, hangos szóváltás sűrűn verődött ki, nem egyszer az A- nicska esendő hangiái is hallotta: föl nem tekintett, meg nem mozdult volna egy világért. Azt pedig, hogy vakmerőén bekukkantson a konyhába; Isten ellen való véteknek tartotta volna. Véteknek, őrültségnek, a szentségek elleni esztelen hadjáratnak.

Az órák repültek. Ha a szálas, fekete asszonynak eszébe jutott a hűségesen várakozó fiú, Anicskát küldötte kissé:

— Eredj ki ahhoz a boldogtalanhoz. Egy-két nyájasabb szól is szólhatsz, ne gondplja, hogy semmibe se veszed. Jó fiú az nagyon, rád meg ugynéz, mintha a madonna volnál.

Anicska rángatott egyet-kettőt a vállán, hogy ő bizony ... Nem tartotta meg a sovány, kopott fiú állhatatos vonzalma, a- melyhez hasonlóért nagyon messze kellett volna menni: a hűséges trubadorok korába. Aztán ha a nyalka fiukat, nem ismerte volna, akik ha jöttek, egy-egy darab hamisítatlan lovagkort hoztak magukkal: még

hagyján . .. Vonogatta gömbölyű vállát, hogy ő bizony... De a szálas, fekete asszony szigorun nézett rá, s Anicska ment. Útközben úgy, ahogy kisimult a kedves arcocskája, s még mosolygott is, amikor helyet foglalt Tabacsek mellett, aki félénk zavarában szeretett volna a föld alá sülyedni. Még köszönni is elfelejtett.

— Hogy van Tabacsen? De reg nem láttam! — imposztoroskodott Anicsa, mivelhogy utoljára a tegnap este látta.

— Köszönöm ... Éldegélek ! .. . — adogatta Tabacsek egyen kint a szót, s úgy tett, mintha mázsás köveket emelt volna fölfelé valamely hegyoldalon. Hiszen bizony nem is könnyű felelni az ilyen hirtelen felvetett kérdésre.

Huzamos hallgatás közetkezeít, miközben Anicska gyönyörködött lovagjának rendkívül zavarán, aki úgy tele volt érzéssel, hogy egy háromkövü malmot elhajtott volna ; de ha levágják a fejéi, akkor se tudott volna egyetlen gondolatot kiszorítani az a- gyából. S pláne hogy ő kezdjen beszelni: ez a lehetetlenségnél is lehetetlenebb volt.

— Milyen szép idő van. Na mondja, Tabacsek. Egyetlen felhő sincs az égen. A- kárcsak maga irta volna versben ezt a tiszta kékséget.

Tabacsek szelíden mosolygott, hegy lelkének eme nagy titkát is kitalálta ez a

Sa^WKHiiTi'i—i—li'iiirnnwiiii—iiiiiiii—wnmiirnLiiifiiwfiiT———»1 m i wim wtii .....

Ga

llérok gőzmosása » gp£ «4 | Kézimunkák, giacé kezytök

köriénhófefoérrn. ” J & ,1 ^ ® « bútorok, szőnyegek tisztítása.

G.íri főűz'ct: Szül Mr: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinezv-u. 17., Attila-a. 1. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1886.