A Polgár, 1913. február (5. évfolyam, 6-7. szám)
1913-02-09 / 7. szám
4 ik oldal. A POLGÁR Szalmár-Néineli, 1913. boszorkány a versírást. No. de felelni is keleti. — Útközben láttám egy-két felhőt. De mire ideértem, már eltűnt. — Nem ezek valamelyikén lovagolt maga? Mert a poétáktól sok minden kitelik. Hogy feleljen földi ember erre a furfangosan kieszelt kérdésre? Tabacsek még jobban összehuzódett, hogy elhárítson magáról minden ilyen tréfás vádat. — Ki mondta az igen tisztelt kisasz- szonynak, hogy verseket írok? — Senki. Talán álmodtam. Tudja, a leányoknak gyakran vannak ilyen eleven álmaik... Hát igazán nem ir, Tabacsek? — Nem ... Azaz, hogy : összetépem ... Mer egyik sem olyan szép, mint... — Mint...? Mint...? Miért nem mondja tovább, miért nem fejezi be. Tabacsek 2 Tabacsek azonban inkább kinos máglyahalált halt voln, hogysem ekkora szem- től-szembe megdicsérje Anicskát. Összegub- bazkodott, mint vitiarba a megázott maciár. — No, majd megmondja máskor... Most niennem kell, Tabacsek, mert még nem vagyunk kész az ebéddel... Isten megáldja, Tabacsek I — kaczagott Anicska és eltűnt, akár a forgószél, A bámuló fiú igazán azt se tudta, hogy ott volt-e valóban ? Avagy csak álmodott? Ott üldögélt még egy darabig. Mire várt? Talán valamely csodára. Közben már a delet is harangozták és a Boldogsagos Szűz egyre integetett, hogy elég volt, Tabacsek, elég volt!... Aztán visszafelé indult. Ez ismét három óra. Összesen hat órát kellett elvesztegetnie, hogy egy-két pillanatra láthassa a kötekedő kaczagó tündérét. Ez a vidám, boldog nap története. Sokszor azonben ez nem jutott osztályrészéül, ha, teszem fel, csak késő délután indulhatott el hazulról. Hiába: mennie kellett mégis. Már alkonyodott, mikor a kastélyba ért. Nem is kellett lappangania, még se látta meg senki, ahogy helyet foglalt a pádon. Belülről néha vidám beszélgetés, kötekedő férfihangok verődtek ki... Talán a nyalka fiuké... Jaj, hogy haragudott ezekre a nyalka, kikent fiukra, akiknek üresen kong a szivük... Az ő szegény szive, istenem, hogy tele van dallal, csodás, forró érzelemmel és — nem beszélhet róla senki előtt. Egyetlen pillanatra mégis látta néha Anicskát, amikor kikisérte a vendégeit. Észrevette őt és pajkosan rákiáltott: — Jó estét, Tabacsek...! De régen nem láttam ...! A fiuk, lányok hangosan kaczagtak. De kaczagott maga Anicska is, hogy egy oszlopba kellett fogózkodnia. Tabacsek, szegény, persze mélységesen hallgatott és szive megtelt névtelen nagy féjdalominal. Az- tén hazafelé indult, keresztül szirteken, erdőkön. De sokszor úgy érezte, hogy a legelső hegy ráülepedett a vézna mellére. Istenem, de nehéz volt ilyenkor a gyaloglás. Az erdő mélyen azonban többnyire leesett melléről a teher: a lombsuttogás, a virágok földöntúli zenéje megvigasztalta és szelíd álmot borított a lelke fölé. Álmodozott. A kinos küzdelemből csak egy esztendő van hátra. Aztán végez és független lesz belőle. Mindenekelőtt szép, urias ruhát szabat a mostani fényesre kopott helyett és könnyed, gavalléros lépésekkel nyit be a várba. Anicska először nagyot néz, aztán megismeri s mélységesen elpirul, mint a legszebb havasi rózsa... A többi aztán a regény második részébe tartozik... Könnyű kocsin csengös lovakkal viszi haza Anicskát az erdésziakba, amelyet melegen ölel át a sok százados fa. Egész kis királyság várakozik itt, amelynek Anicska lesz a mindenható ura. Fáczánokat, galambokat, tarka-barka majorságot tenyésztenek, amelyek itt olyan kezesek, hogy a tenyérből szokták felcsipegetni a táplálékot. Jaj, ha meglátják egyszer az Anicska rózsás tenyér- kéjét, bizony félő hogy inni sem akarnak majd másból, csak az ő tenyeréből... Hogy teljesebb legyen az öröm: odaveszik magukhoz az ő édesanyját, hadd tlpegjen-to- pogjon a fejedelmi gazdaságban, hadd ara- nyosodjék a vénsége... Egy nap aztán göndöríürtü, pirosarczu, kaczagó angyalka érkezik le az égből, akinek úgy megörülnek mind a ketten, mind a hárman, hogy szólni sem tudnak az édes zokogástól... De már nem folytatta tovább az álmot : nagyot vakkantott előtte a komondor, szűkülő nyivogásba csapva át, ahogy megismerte. Megérkezett. Éjfélre járt az idő. Miért is nem tud ebből a sok színes ragyogó képből egy-két szót melegen, egyfolytában elmondani Anicskának ? Miért olyan bárgyú, esetien előtte ? Miért ? Már őszre járt- közeledett a vándormadarak, a szegény vándor-diákok költöző ideje. Tabacsek azonban, mint a napimádók, a szent nafta-forráshoz olyan áhítattal vándorolt be a városba. — Pedig bizony az idén hűvös idők jártak, reggelenként nem egyszer fehér volt a világ és Tabacseknek a fényesre kopott kabátján kivül más takaf rója nem volt. Egy napon sürü, ólmos felleg kerekedett az égen Tabacsek oda se legyintett e- sőnek, sárnak: ment és folytatta szépséges, dőre álmát a galambokról, a szelíd őzekről, amelyek pántlikát kapnak a nyakukba és a kis fürtös angyalkákról, akinek egyike már járni, gagyogni is tud. Ilyen meleg, édes álmok mellett ki érezte volna, hogy szitál, egyre szitál! az eső? Mikor éjféltájban vánszorogva hazaért, már kitört rajta a láz. Anyja herbateát főzött neki: nem ért semmit. Szagatottan lélegzett, hangosan beszélt: valakivel viaskodott és csikorogva kaczagott. Másnap Tabacsek nem jelent meg a várban. Valakinek feltűnt s a hatalmas, fekete asszony megKérdezte : — Hol maradt Tabacsek? Megbántottad valamivel? Anicska tűnődve vonta fel a vállát. Nem, dehogy is bántotta meg! És valami olyanformát érzett, mint a hűbéres ur, ha ....I io——«' ' ..........■ —»Q——»«. t vaza llusai elszökdösnek tőle. Most vette észre, hogy Tabacsek is van a világon. Harmad-, negyednap is elmaradt Tabacsek. A fekete asszony már aggodalmaskodott. — Annak a szegény fiúnak baja támadt. De hogy nem tudott vigyázni! Olyan vékonykás volt a kopott kabátja... Szegény! Valami mintha megütötte volna Anicskát, éppen a|szivén. Azt a kopott kabátká maga is észrevette, de megérezte a hűvösebb időjárást is. És nem volt lelke figyelmeztetni az esztelent, hogy nem jó kisérteni az ég urát. Mé£ csak be sem hívta pedig idebent vidáman pattogott a tűz és Tabacse- ket ólmos eső ver*e az utón. Úgy eltűnődött, úgy elszomorodott ezen a gondolaton. Másnap benyitott az összetört siránkozó vén asszony s mondta nagy könyhulla- tásal, hogy ő a vén Tabacsekné. Fia, a kedves, jó Mátyás, beteg. Isten tudja, hogy mi a baja. Az arcza ég, akár a tűz, a lélegzete sivit, akár a sás a szélben és különös módon beszél és kaczag, kaczag, hogy az embernek megreped tőle a szive. Azért jött, bocsássanak meg neki, hogy kivigye a doktort és hogy megmondja a kisasszonynak hogy nagyon tisztelted a szegény Mátyás. Mert ahányszor eszméletnél van, mindig a kisasszony jár az eszében ... Oh Istenem, én erős Istenem! De már alázatosan hajlongott (akár csak az a szegény Tabacsek) és ment, hogy otthon kapja a doktort. Anicska sokáig szótalanul járkált fel s alá. A hatalmas, fekete asszony sóhajtozott: Szegény fiú ! Szegény, jó fiú ! A lecsüngő bajuszu adótáros is csóválgatta a fejét: hogy milyen könnyelműek, vigyázatlanok ezek a mostani fiatalok! Egyszer azonban Anicska elébe álit és soha nem hallott felcsattanó szóval mondotta: — Apuska, kérem, fogadjon kocsit. Megyek ki Tabacsekhez. Nincs olyan nagyon messze... megyek ... — Hogy gondolhatsz ilyent... Egy lány egy fiúhoz, aki senkije ? ... Miféle ő- rültség !... Anicskának különösen ijesztően villogott a szeme. Reszketett a felindulástól. Olyan volt, mint egy tébolyodott. — Mennem kell. Mindenáron mennem kell. Jóvá akarom tenni azt a sok kegyetlenségét, amit elkövettek a jó szivével. Meg akarom egyszer, egyetlenegyszer simítani azt a szegény homlokot, amelyre esztelenül annyi sarat dobtam... Ha nem megyek, ha nem mehetek el: Istenem legyen irgalmas a bűnös lelkemnek !... Ismerték a makacs, határozott természetét, más választás nem volt: apjával ki- kocsiztak a hegyek közzé. Tabacsek, szegény, már akkor a végét járta. De még igy, megfogyatkozott erővel is térdre roskadt Anicska előtt, mint egy rajongó az Istenszobor előtt. És kaczagott, és csókolta a földet, melyet megtaposott a lány. Ha ezt a nagy, határtalan szerelmet megtudta érteni a vidám, játékos Anicska.. Ha valóra válthatta volna ama dőre, fensé
