A Polgár, 1912. december (4. évfolyam, 268-276. szám)
1912-12-25 / 276. szám
Szatmárnémeti 1912. »R. POLGÁR« 2. oldal. nyomor jelölik, társul szegődvén hozzájuk a gyilkoló miazmák, hogy segítsenek mennél több gyászt, könnyeket fakasztani. Hol van itt az Isten dicsősége ? Hol van békeség a földön és jóakarat j az emberekhez ? ; Csak egy vigasztal! Az ige örök, a mit Isten az ő angyalai által kijelentett, az — minden ellentétes jelek láttára, — bizonnyal beteljesül! Hiszen a vihar után is tisztább a levegő, a betegség után is becsesebb az egészség, nem lehet békesség harc nélkül, a romokból uj élet fakad. Csak egyet ne feledjen a világ és különösen emlékeztesse erre a béke ünnepe: a Karácsony, hogy a fegyver és nemtelen indulat csak rombolni tud; építeni, áldást fakasztani, csak az igazság és szeretet képes, a mely 1912 évvel ezelőtt testet öltve, élő példában hirdeti, hogy miként valósulhat meg az angyali szózat: „Dicsőség magasságban az Istennek, békeség e földön és jóakarat az emberekhez ! A papválasztáshoz. Közeledik a napja a papválasztásnak, amikor nyilatkozatot kell tenni a választó polgárnak arról, hogy hivatásuk magaslatán állanak-e ? Nyilatkozni fognak, hogy felül tudnak-e emelkedni az egyéni érdekeken, vagy pedig a közérdeket alávetik a magánérdekeknek ? Nyilatkozni kötelesek, hogy közérdekű kérdéseknél tisztán j csak a közérdeket tartják-e szem előtt, j vagy befolyásolja-e a polgárokat a véleményük megállapításánál a ma- ; gánérdek is ? A dolog ugyanis a papválasztás- j nál ngy áll, hogy aki a közérdeket, j az egyház érdekét tartja szem előtt, a szatmári papválasztásnál csak az i esperesre, Kiss Bertalanra • szavazhat; mert a város és az egyház érdeke j azt irja elő. Hogy miért? a válasz egyszerűen az, azért, mert a város érdeke az, hogy a központtá tehessük minden téren; ha tehát ez elvhez ragaszkodunk, akkor most, midőn arról van szó, hogy Szatmár városát e nagy szatmári egyházmegye központjává tegyük s csak akkor leszünk elvünkhöz consekvensek, ha a szátmári egyházmegye esperesét választjuk meg papunknak, mert igy tesszük az egyházmegye székhelyévé Szatmári. A szatmári egyház érdeke is azt parancsolja, hogy az esperesre szavazzunk. Hogy ez igy van, hivatkozunk egyszerűen arra a választásra, amikor néhai szeretett lelkészünket Biky Károlyt választottuk meg szatmári pappá tisztán csak azért, hogy esperesi székhely legyen egyházunk ! Ha tehát a múltban az volt az egyház érdeke, hogy esperesi székhely iegyen Szatmár, nem lehet ma sem más az egyház érdeke. Nem lehet különösen akkor, amidőn a mostani esperes személyében minden személyi és tárgyi feltétel meg van arra, hogy Szatmáron pap legyen! Aki tehát szivén viseli a város és az egyház érdekét az adott viszonyok között csak Kiss Bertalan esperesre szavazhat. Az európai gőg. — Ön, uram, nagyon szorgalmas újságolvasó és például most elolvasta mindazokat a tudósításokat, leveleket, tárcákat, melyeket a lapok hat t.-ítíri tudósítói írtak a világ minden nagyobb újságába. Nos hát, észrevettem azt a változást, amelyen ezekben a tudósításokban végbement ? Odamentek Belgrádba és Szófiába. Fülükben a „Víg özvegy“ vidám keringője csengett, emlékünkben megfordult mindaz a sok vicc, amit operettek, bohózatok, élcla- pok ötven év óta csináltak a Balkánra s a balkáni népek kultúrájára. Ők is, mint mindenki, ezeken a vicceken keresztül látták az egész Balkánt és úgy is készültek a háborúba, mint valami mulatságos operett pre- miérjére. Az első napok tudósításai mondhatni, kivétel nélkül mind ezt a hangulatot visszhangozták. Azután a tudósitó urak körülnéztek egy kicsit azokban az operett-országokban és meghökkentek. Kezdett derengeni a fejükben, hogy mégse jó, ha az ember a vidám színpadokról szerzi politikai, etnográfiai és köz- gazdasági ismereteit. Mert amit a Balkán-országokban láttak, az egészen másnak tetszett, mint a mire a hangulatok elő volt készítve. A komikus figura államok kasírozott hadseregei, félkegyelmű diplomatái, garasokat pumpuló fejedelmei és kecskelopásból élő néoei helyett találtak céltudatosan, komoly harcra kifejlesztett, győzelemre hivatott hadseregeket, hallatlanul ravasz és ügyes államférfiakat, népük lelkesedéséhez igazodó fejedelmeket, vagyonos és vagyonosodó, barbár, de egyetlen nemzetakaratban összeolvadó népeket, — szóval megtalálták mi i dennek ellentétét, amit vártak. A Balkánt e- leve gúnyoló laptudósitókból igy lettek a Balkánért meglepetten lelkesedő laptudósi- tók. Az újságírónak legfőbb erénye, ami nélkül nem is lehet igazi újságíró, a közhangulat iránti érzék: ha belekerül egy millió egyetérző ember forgatagába, azonnal elkapja őt is ez az egyetérzés és bármilyen szkeptikusan is kezdte, csakhamar azon veszi magát észre, hogy ő fújja a legjobban ama milliók harsonáját. A balkáni lelkesedés, a hrci mámor, különösen mikor egyre- másr^ ..ek a sikerek, a harctéren elragadta a külföldi újságírókat is, akiknek az e- gész dologhoz semmi közük se volt s az e- urópai sajtó, amely majdnem egyhangúlag úgy indult neki, hogy török-párti lesz, visz- hangzott a balkáni államok dicséretétől. — Nem találja ön különösnek, hogy a mai világban, mikor annyi utazó járja évtizedek óta a Balkánt, amikor a népek élete a sajtó és a nyilvánosság többi szerveinek világításában úgyszólván teljesen a nyilvánosság előtt folyik le — az egész sajtó, sőt az egész világ az operettekből volt kénytelen meríteni a Balkánról való tudoníását? És nem találja még különösebbnek, hogy az általános tudatlanságban elől járt az euró| pai államok hatalmas diplomáciája, holott | fel ven szerelve a konzulok, követek, attas- sék, tudósitók, kémek és tudom is én még | micsodák egész hadseregével, amely mind csak arra való, hogy a jól értesültséget szol- \ gálja? — Egészen bizonyos, hogy itt az európaiaknak az a végzetszerü optikai csalódása szerepelt, a mely elfogja szemüket mindany- nyiszor, valahányszor olyan népeket és országokat kell megismerniök és megítélniük, amelyek nem az európai nép-uniformis szerint vannak berendezve, amelyeknek más a leikük, a gondolkodásmódjuk, az életük, az egész valójuk, társadalmi szervezetük, mint az európaiaké. Az európai gőg, amelytől ném tudják észrevenni a másféle emberek életét és még kevésbbé erejét, — ez itt a hiba. Ez volt a hiba már akkor is, amikor azt hitték. Bosznia elfoglalására elég lesz egy katonabanda, ez okozta az angolok bajait a búr háborúban, az oroszok vesztét a japán háborúban. Ami más, mint amit Európában megszoktunk, az mindjárt alábbvaló, figyelemre nem érdemes, abban nem lehet súly és erő, azt nem is érdemes ismerni — ezt sugallja az európai gőg a kultúra egyetlen és csalhatatlan voltának tudata. A ravasz és ügyes, kiválóképen tanult európai diplomaták nyilván beérték azokkal a sablonokkal a Balkánon is, amelyek az európai államokban érvényesek. Azt hitték, a politikában a Balkánon is, mint Európában, a nép nem egyébb, mint a nagy urak politikai terveihez staffázs. Mikor aztán a háhoru során kiderült, hogy a nép hangulata ragadta magával az urait, a nép ereje teremtette meg a hadseregeket és a nép lelkesedése vívta meg a diadalmas csatákat — akkor képedtek el mint mikor valami olyan tényező jut döntő szef.f"éP”k 9ÖrmOSása " HáitálOO Pál Kézimunkák, glacé keztyük tukorfennyel hófehérre. ÜÍÍJIÍIsÍJSÍÍI11 r8l bútorok, szőnyegek tisztítása yan foűzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 1. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 1886
