A Polgár, 1912. december (4. évfolyam, 268-276. szám)
1912-12-05 / 271. szám
/ 1 Szatmárnémeti, 1912. Csütörtök. December 5. ÍV. évfolyam. 271. szám. Előfizetési árak: Egész évre helyben ... 8 korona Félévre „ ... 4 korona Negyedévre „ ... 2 korona Vidéken egész évre . . .12 korona ______Egyes szám ára 4 fillér.______ Fü ggetlen napilap. Megjelenik délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Kazinczy-u. 18.(Zárdávalszemben) Telefon szám: 284. Decentralizáló kultúrát. Az utóbbi esztendők nagyon megváltoztatták s városok képét. A szükség és ké- myeieinfzc retet mindazt megteremtette, amiért a külföld metropolisait irigyeltük, s a fejlődésnek ez a processzusa minden vonalon egyre tart. Bizonyára öiülnünk ke]lene ennek a tény nek, ha ez minket a vidéket csak mint szem iléjőket érdekelne. Sajnos azonban, a dolog úgy ál], hogy a főváros hirtelen fellendülése jórészt a vidék fejlődésének kárára történik Mihelyt valami különösebb érték merül feía vidéken, akár ember tehetségben, a- kár valamilyen természeti lelet képében — nyomban viszik a fővárosba, hogy «kellő milliöbe» hhelyezzék. Szóval a főváros rohamos fejlődése olyan az országhoz képest, mint a vízfejű kórja. A fej egyre nagyobb tesz és a test egyre senyved. Nézzünk csak egy pár példát. Hazánk teletekben gazdag ország. Kétezer esztendővel ezelőtt rómaiak laktak földjén, s mindennapi dolog, hogy oiy emlékekre bukkannak a földben ásás közben, hogy vagy más módon, melyek ebbő] a korból maradnak teánk. Mi történik ilyenkor? Helyreállítják az emlékeket? Hajlékot emelnek föl éje, hogy az ország különféle részéről és külföldről eljöjjenek az érdeklődők? Szó sincs nóla! Kiszáll egy bizottság és elviszik Budapestre, a Nemzeti Myzeumba. Ha egy--egy vidéki színtársulatban feltűnik egy-egy tehetséges csillag, élvezí-e kci- zenség sokáig? Dehogy! Egy szép napon megérkezik a jószimatu pesti direktor és viszi magával. Igaz, hogy (az ;a sjzinész vágy j. színésznő a vidéki dicsőségből segédzinéSz I szerepekbe esik, de mit bánja ő, mikor -álmaihoz jutott el, a pesti deszkákhoz!!! És a procesusnak meg van a maga negativ oldala is. Amily mértékben szivja fel a főváros a vidék értékeit, oly mértékben szórja ki magától a kétes existenciák ezreit. Letört ügynökök hajótörött kereskedők megveszik maguknak az obiigát fehér nyakkendőt és aranykeretes evikkert — tiz évvel ezelőtt még monoklit vettek, de ma már ez gyanús — és megnek a vidékre «vállalkozni» Ezek azok az urak, akik varrógépet adnak el és másnap megérkezik a 100 kötetes diszkötésű Pityí Palkó jubileumi kiadása. Akik pénzt szereznek kölcsön, oly szolid feltételekkel, hoyg három hét múlva az áldozatnak utolsó párnáját húzzák ki a feje alól. Ezek az emberek ellen csakis műveltséggel, a kultúra fegyverével lehet tvédekezni. Ennek pedig ott kelj kezdődne, hogy a vidék felismerje az erőt, mely felett rendelkezik, hogy megbecsülje s ne kótyavetyélje el egy tál lencséért a hivalkodó nagyvárosnak. Mert nem a vidéki közönség érdeklő- déstelenségén múlik az, hogy vidéken pang a kultúra, hanem a vidék érdeklődése apát hiába esik, mert nem kap megfelelő kielégítést. pedig minden orvoslást a diagnózisnak kel megelőznie. A képzőművészet témákért, diszpozíciókért régi barátja a vidéknek, örömmel látjuk, hogy a szolnoki nagybányai festőtelepek mennyire közelebb viszik a népet a képek szeretetehez .Sőt kezdjük már megszokni, hogy a vidéki kiállítások anjyagi si- kerref is járnak, megveszik és m&jbécsülík a képeket. Azonban mniden vonalon radikálisan keljene fellépnie a vidéknek. Ott var az Erdély muzeum követendő például, mely rátétté a kezét az erdélyi leletekre. Hiszen ha a vidék képes lesz kulturális tevékenységét a maga tejjes mértékében kifejteni, jól fogja magát érezni az intell?gen Pia és nem fog oda törekedni, hogy ha csak lehet a fővárosba jusson. A kultúra decentrálizása elsősorban is a vidéki közönség áldozatkészségén fog múlni. A decentralizáló mozgalmak újabb példái: b&zunk benne követésre találnak Ml Színház. A SZFNÉSZVÉfi bemutatója. * Stein Lev es Linder Károly mesegyártó cég megrendelésre szálitott a világnak egy operettét, melyet Eysler ur. megzenésített, igazán a legunalmasabb mese a világon s ß zenéje is a legváltozatlanafcb. Olyan mint egy szatócs üzlet, van atban minden. Legjobban kielégítem a színházi kritika olvasó közőnsíégét, ha nem mutatom ez Operette mese bornirtságának leírásával s ha kijelentem, hogy e darab arra jó, hogy az Azonban örömmel látjuk, hogy itt ott kezdik felismerni a kór tüneteit, — már mffninT*fii am—i%iitiwna~>Tin«f>riwí«'riniuiT»-mtW»inirrír,r-m:^tt'fiiir]i«tr-tT^-::: -vkv*-<v --------------—r------------n-rinWlOi'i' B| j/sü?u’i3Z3fi itönts ss palgípi simasága Szalmüi», l/áfosliáz ÉpíiiBí. Készít a íegjutá- árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltő- papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat. Inglih József slsfranp nyosabb nyöket,
