Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)
1912-02-18 / 39. szám
ÍV. évfofyam, 39. szám. Szatmárnémeti, 1912. február 18. Vasárnap. 'H§ IE *y FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. [ Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. ____j Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. (V .) Hosszas vajúdás s nagy kínlódás után a »hegy megint egeret szült I« A hosz- szas kapacitálásnak, látogatásnak, a Becsbe futkosásnak eredménye ismét a régi semmi! Mert nézzük csak, hogy mit is hozott Khuen Becsből. Nézzük mindenekelőtt a választói jog kérdését, mert hiszen ez az a ütköző pont, amelyen megdőlt a kérdés, lesz-e hát béke? A választói jog tekintetében azt mondotta Khuen, hogy tulajdonképen nincs is szükség nyilatkozatra, mert hiszen ő mór egy szer megígérte. Benne van a trónbeszédben és benne van a feliratban. Miért hát beszélni a választói jog kérdésének megoldásáról? Hát erre a felelet egyszerű. Hisz-e még valaki komolyan a Khuen Ígéretében? Komolyan lehet-e venni Khuennek e kijelentéseit? Komolyan lehet-e venni magát Khu- mindenre kapható Jeszenszky által rendezett ént gkkor, amikor az általa és hü csatlósa, a irtó hadjárat, a képviselő választások után azt meri mondani az ország házában, azok előtt, akikkel szemben a pokolnak minden fegyverét felhasználta, hogy azért is szükséges a_ választójog kérdésének megoldása, mert ő, Khuen irtózik a választási visszaélésektől 1 Ennyi cinizmussal még nem volt megkenve miniszterelnök Magyarországon. De menjünk tovább! Nézzük a véderőjavaslatok tekintetében hozott úgynevezett nemzeti engedményeket! A cimer és jelvény kérdéssel szintén o- lyan ridegen végez, mint a választójog kérdésével. A címer és jelvény kérdés megoldása a kormány programmját képezi mondja Khuen s ahhoz, mint a múltban, most is ragaszkodik ő, t i. Khuen! De a megvalósításra alkalmasabb időpontot fog majd annak idején választani. Az az alkalmas időpont, az az annak idején sehogy sem akar jelentkezni, már 9 esztendeje, mindig hiába keresik az »alkalmas időpontot« A póttartalékosok kérdésében Khuen egy szerűen apellál a felségjogokra s azt — mondja, hogy miután nem akarja a király »felség jogait« csorbítani, nem engedi megzavarni a nemzet és király közötti összhangot Ezzel Khuen megoldotta a póttartalékosok jogtalan behívásának, a három évet niesruvilt Sárközi cukrászata Szatmárnémetiben, Kazinczy- utca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos ur házában. Szól a nóta ... Szól a nóta, este óta. Bánatosan, csendesen. Éjfél után kis kapumban Elhallgatom s könyezero. .... Daloljatok szomorúbban, Szive ttépőn, mélabusan Még egyet, Hadd siratom elátkozott, Eltévesztett, elhibázott Éltemet. Daloljatok, úgy sem soká, Nem sokáig hallgatom, Elmegyek éri messze földre: Messze tájra bujdosom. Hulló virág voit a nevem, Keserűség az életem Mindenkor, Hulló virág, hulló rózsa A síromat betakarja Valahol. Horváth Elek. * Pásztortiiz. — Irta: Rexa Dezső. — Ott ültek a lobogó tűz körül. Bujósdit játszott a láng $ rőzse közt. } Hol elbújt, hol megmutatta magát, kicsapva egy nyíláson. A sötét, kormos füst lassan, méltóságosan szállt fölfelé. Egy csepp szellő sem volt; a füstoszlop, mint kormos torony nyúlt fel ,áz égnek. Néha, akárcsak kigyult volna egy toronyablak, az ellina gázba belekapott a lángnyelv és meggyujtotta. Szép, sejtelmes kék lánggal égett, mintha valami szellem jelenne meg. A menyecske meg is kérdezte az urától: Te, kinek a lelke jár ott? A pásztor magához szorította az asz- szonyt. Az jó szellem, az szeret minket. Tudod, I hogy tenn a kastélyban is van kóbor lé-~ lek. Mondják, hogy minden éjjel oda jön, jár felialá, körüskörül, bekopog az ablakon. — | Majd minden háznak van egy olyan elátkozott lelke, az a mi tanyánk kisértete. Te, Vera, ez most a mi lakásunk, nézd! Ugy-e szép tetöje vau? Mennyi csillag! ügy van ez kifestve, mint a grófék kastélyába sincs. Aztán a pallón, nézd csak, a szépséges láb-szőnyeg milyen puha rajta, gyepből. Kicifrázta az úristen mennyi pi- j paccsal, búzavirággal, pipikével. Jó szagossá tette, hogy ezt a kakukkfűt ide rakta a levendula közé. A tüzből megint felcsapott a szellemláng. Kísértetiesen pirosra festette a férfit, meg az asszonyát. Meglobogott egyet-kettőt, hajlott, csavarodott egy üszkös rőzse körül 'és mintha hirtelenében rászólt volna valaki, j eltűnt. Vera még jobban odahuzódott az urához, ott a karja alatt barátságosabb volt, mint a keblén. Kinek a lelke jár ott? Az ura magához szorította a feleségét. Kinek "a lelke? Hát, hogy Kinek a lelke? Valamelyikünk valakije talán, aki volt — nincs. Aztán hagyjon el ez a lélek, hiába jön ide kisérteni — ugy-e? Az asszony nem felelt, csak nézett a tűzbe komolyan, majdnem szomorúan nézte a lángot. Az ura pedig folytatta: Aztán ha jönne is kisérteni, minket „Készé semmi, fogd meg jói!“
