Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-10 / 236. szám
ííl évfolyam., 236-ik szám. Szatmárnémeti, 5311. november lö. Péntek. a—MMM—waawaBUJ.iMg mi"»«mwu.1 im i '.<■!' » awj.'.g-«..».wrwBttg^MBMffWHmwBt EBBbeifef árak: Saerksssíéség és kralóitivatai: \ WMM$enm%tái&p&z kimMMv«!^5teiiMiiaMÍ WkS&beax Egész évre 12 K. Vkt&am: tS K. Északkeleti ffönymy obmIb S&ám&i&mti j %3!tffér sem Z> fíftér. ______EgjL^ggLáSLÍLJ^,:>. |M| Te.’e&wMvsáBK 2S4. 1 JH^tejfe^gcic*^^!fQK0kégp$ má sodik halála. szikla. Mégis ébred a nemzet. Ez a mostani pár lamenti eseményeik legörvendetesebb, legbiztatóbb eredménye. Az a petyhült, lelankadt figyelem, mely az ország népe szemét olykor olykor a parlament felé fordiíotío ime helyiét adott egy parázs, gondolkozásra és cselekvésre kész érdéklődésnek. Mintha valami dielejes erő galvanizálná a nemzet lelkét, ma t&granyitott szemmel figyeli a fejleményeket. Ez a nagy történelmi politika fordulatok jele. Maga a Ház külső képe, a roskadásig megtelt karzatok, a teli padsorok is bizonyságai a két csatázó fél elhatározó Összecsapásának. A felgyülemlett és mesterségesen I fokozott pártguü'öipt olyan erősnek látszott,, hogy a leghihetetlenebb jelenetekben pat- j tanhatott volna ki a tulfeszült lelki elektro- ! mosság. Eljött az ideje, hogy a képviselők j zsebeibe a pénztárca mellé oda csúsztassák j a Brovningot is a reggeli öltözködésnél. A I helyzet igazi félelmességét akkor láttuk vol- j na, ha valami razzia az elrejtett boxolókat és ! revolvereket mind egy halomba gyűjtötte vol- . na. Szomorú idők, midőn a nemzet képvi- i selői törvényhozó munkájuk, szerszámait a j fegyverkereskedésben szerzik be. Az a le- j intett, de a felek leikéből kicsapó gyűlölet és ! elszántság méreteire rávilágított affér, amelyet a Tisza embere, Ertsey Péter rögtönzött, | :egy kis • »minta érték nélkül« volt az erős kéz esetleges csengőhöz jutása folytán vár- : hatott állapotokból. Az erős kéz csinálta ezt, amelyik teremtett volna igazi anarkiáí, parlamenti botsán nyokat és parlamenti rémuralmat. Intelem ez az affér. Kemény, komoly intelem. Most az erős kéz hullaszerüen megmerevedett. Kiszenvedett. A nagy hősködés és fenyegetés, melylye! a geszti messiás jött a parlamentből kiűzni a szentségtörő obstruk- torokat, úgy elhallgatott, mint a rezes banda, ha citromba harap. Most láthattuk az ő uralmának pokoli sö téfcségét - kicsiben. Aki a parlament tekintélyét jön megtisztítani, az teremtett volna botrányokat, hogy ország-világ hátborzon- gássai nézte volna. Hisz a hol a tetlegesség, Á tiszaparti menyecske. — Eredeti elbeszélés. — Irta: BODNÁR GÁSPÁR (Folytatás.) Azt vették észre, hogy ujságolvasés közben sokszoriéi mereng a szép Hánika tekinte- .arccal köszönti, valahányszor a leány kiszól- tén. Azt is fútták, hogy Hánikát kiderült gál számára. De utóvégre ezt ők már megszokták, semmi különöst nem találtak ben- íie. • Hanem egyszer csak feltűnik hogy a fiatul ember megérkezésekor Hánika majd ,elröpül. Olyan vidám, szórakozott, kipirult. Hogy a konyhában Hánika különös gondot fordít arra, nehogy annak a fiatal embernek valahogyan kifogása legyen... És lehetnek százan ezren a Sinkovics vendéglőjében... ez a gondosság, ez a kedves előzékenység ei nemz marad v Valaki a háznál levők közt célzott is már Sinkovics ur előtt erre a jelenségre. iSinkovicHs ur előtt erre a jelenségekre. Sinkovics ur nevetett rajta.Hiszon az ő leánya magasan áll. Ahhoz gyanú nem fér. Annak a lelke tiszta. Fehér, rnint a liliom levele. Ám kiváncsi lelke még sem nyugszik addig, 'míg ehhez a fiatal eAmberhez Hozzá nem férkőzik. Az alkalom megérkezik. Kissé korábban jött most a rendes asztalvendég Bizonyosan dolga akadt a vacsora után. Sinkovics igen barátságosan köszönti. És csakhamar leül j mellé. Beszélgetésbe egyeledik a fiatal emberrel. így beszédközben valahogy szobakénül á vendéglő forgalma. Ah mondja az ifjú uraságod nyugodt lehet Ezt a vendéglőt nagyon el hagyja a közönség. Most szerencsém van. De ki tudja, meddig tart, aggódott a gazda, elpaiástol- hatlan nyugtalansággal. — Adja isten, hogy sokáig tartson a szerencse, emeli fel a poharát az ifjú. És koccintott a vendéglőssel. Sinkövicsnak kimondhatianul jól estek fezen szavak. Nyomban finomabb bőiéit küldött. És sürjen mondogatta: — ÉEz nem ellenségem. Ez nem irigyli szerencsémet. Ez jó fiú. (Folytatjuk.) |€offlj) egyeálii etarasitoga. ■ urp cipők Cnck á Teljeses kap minden |ofoi> vmé, ki ftiéasj eséséi vessz, egy pér cipő sámfát* amely a dp<5 foKná|áí megfanja. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dtss válaszféld TEL 2 TELEFOS 252.
