Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-04 / 231. szám
Szatmárnémeti, 1911. november 4. Szombat. III. évfolyam. 231-ÍK szám. pounsáz Jön a zsebkendő. A több héten át húzódó békekisérletek réget érték. Most már hivatalosan is megállapították, hogy nincsen — béke. Hogy kit terhel a felelősség a továb- b Hí akért ezzel tisztában tehet minden tisztán látó ember. Az ellenzék az engedékeny •ég legszélső határáig jnentje 1 a tárgyalásioki alatt, tovább a nemzet legvitálisabb érdekeinek az elárulása nélkül nem mehetett. A politikai kátyúból való kievickéléshez becsülettel működött közre. Am a másik oldalon az egész tárgyalások folyamán csúnya cinizmussal !viselked tek. ügy mutatták, mintha hajlandók volnának békére, ezalatt alattomban már előre dörzsölték a kezüket, hogy meg lesz az ürügyük a nagy támadásra — a béke meg hiusulása miatt s azon a címen, hogy az ellenzék makacsul útját állta minden béke- (kisérletnek. Az ellenzék békülékeny volt azzal a becsületes törekvéssel, hogy meg legeyn a béke. A kormánypárt mutatta a békülékeny séget azzal a manőverrel, hogy semmiképpen se lehessen béke. Kettőn állván a vásár, igy csak ter- imészetes a mostani vég: hogy — nem lett béke. Tiszáék tájékán nagy szomorúságot okozott volna, ha valami buta véletlen az ő akaratuk ellenére is mégis békét hozott volna, ám most annál nagyobb, szinte féktelen az örömük, hogy 3 jók szándéka dugába dőlt. Már szapulják is Tiszáék a zsebkendőt, ] taz ujább lobogtatásra. Mintha nyolcadik év- | fordulót ugyanazzal a jelenetezéssel akarj fiák megünnepelni, mint mivel ünnepeltek 8 évvel ezelőtt — november 18-án. Tiszáék pártja minden rosszra kész. Már szürcsölfk a pezsgőt, köszörülik a torkukat, vérik össze a tenyerüket, hogy az adott jelre jól elkészültén helyt adhassanak. Gyönyörű, égig szárnyaló, magasztos jelenet is az, amikor egy bepezsgőzött társasfágf előtt lobog a fehér zsebkendő s a fehér zsebkendő s a társaság erre vad orditozáslba fűlő tapsorkánba tör ki. E történeti tény fenségét csak növeli a hely szentsége, hogy mindez a nemzet házában történik. De még a fenségest is túlszárnyalja az ügyesség, melylyel ennék a pezsgő mámornak, zsebkendő-lo- bogtatásnak, tapsorkánnak s vad! orditozás- nak a zűrzavarában zsébre gyűlik a magyar alkotmányt s a nemzetnek, a népnek valamennyi jogát Tiszáék s Khuenék ... Egyszer már megcsinálták, akkor nem A hindu asszonyok „ Az asszony alkotása és lénye a hindu mitólógiában a kővetkezőképpen van jellemezve: Az időkezdetekor teremtette Tvastóia világot Mikor mindennel elkészült, az asszonyt akarta megalkotni s ekkor észrevette, hogy minden anyagot fölhasznált. Hosszú mély gondolkozás után úgy segített a bajon, hogy elvette a hold gömbölyüségét és a kigyó hullámzását, fü rezgését és a kúszó növények ölelő simulékonyágát, a liliom karcsúságát és a ruzsaszirom báronyosságát, a szellő köny- nyüségét és a szél ingadozását, a nap sugarát és felhő könnyét, az ősz pillantását és a tigris kegyetlenséget, a nyúl félénkségét és az oroszlán bátorságát, tűz forróságát és a jég dermesztő hidegét, a páva hiúságát és a szarka csacsogását, vaadgalamb bagását és a krokodil sírását a gyémánt keménységét és'a haty- tyú-pehely puhságát, a méz édeségét és az epe keserűségét. Ezekből az leniekből alkotta Tvastói az asszonyt és megajándékozta vele a férfit. Nyolc nap után eljött a férfi és az Isten előtt térdreborulva könyörögni kezdett: — Uram, az a teremtés, akivel megajándékoztál, megkeresíti az életemet. Reggeltől estig kínoz csacsogásával, elrabolje az egész időmet és ok nélkül panaszkodik s olyan törékeny jószág, hogy mindig beteg. Az Isten megszánta a férfit és visszavette tőle az asszonyt. De nyolc nap után ismét megjelent a férfi és újra könyörögni kezdett: — Uram ad vissza az asszonyt, mert mióta elveted tőlem, az életem üres rideg. A mig nálam volt, felvidította hajlékomat. Oly kecsesen, táncolt és dala inég most is a fülembe eseng. És hogyan simult hozzám, hogyan jásztott volna ! Mindig is arra kell gondolnom, milyen hamiskásan mosolygott szemembe. Uram, szánj, meg és add vissza életem napsugarát. És Tvastói megszánta a férfit s vissza küldte hozzá az asszonyt. Alig múlt el három nap, a férfi megint ott volt nála : — Uram, nem értem egészen a dolgot. — panaszkodott a férfi — de az egy bizonyos, hogy az asszony több keserűséget a boszu- ságot szerez nekem, mint örömet. Kérlek szépen, jóságos Isten, ments meg tőle, csak meg egyszer. Trastói azonban haragosan rá kiáltott. — Pusztulj a szemem elől és menj az utad- ra, engem pedig többet ne zaklass. — irgalmas Isten, könyörülj jajtam én nem tudok az asszonynyal élni — jajgatott kétségbeesettem a férfi. — Hát nélküle tudsz élni? — kérdezte Tvastói. /- S ekkor a férfi bánatosan lehorgaszlotta a fejét kezét tördelve mormogta: — Jaj nekem, százszorosán jaj éri nem tudok sem vele, sem nélküle élni. amefy * fQiniftt választéki «€©1* fia TELEFON 252. TELEFON 252.
