Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)

1911-11-23 / 247. szám

fii. évfolyam. 247 ik szám. Szatmárnémeti, 1911. no vem Csütörtök. POUECDEJLI EHfeetésá árak: 12 K. Vidék®«; 16 K. } Északkeleti KSayvay «mis Ssa&náraémeis Egy 4 ffifec. [ Kaaánczy-a. 18. TdcfoB-mfca: 284. gg»Bg”Sa!^^ ^JBMIBBBBSaggB^ ff JgJWM Szerkesztő^ é> kiadóhivatal: j j&l:tR&:meiüű dijak a MauJdfárotatóbs.: My&t&ér ami 25 OKr. Ffed&feefe* saasa~ Néppárt a püspökök ellen. Tizenhármán vannak, Uram mindössze csak tizenhármán s mégis: sehogy sem'tud­nak összeszokni. A kathoiikus nagygyűlésen szemlét tartottak a néppártiak a maguk kis ded csapatja fölött is s úgy találták, hogy elsőben is kevesen vannak. A néppárt ünnepi vacsoráján, azután Rakovszky István keresni kezdte az okot, miért is vannak olyan keve­sen s nem is sokáig kellett keresnie, hogy megtalálja azt: régi elavult fegyverekkel dol­goztak, — papi párt maradtak, nem tudják a maguk ügyének’ mégiiy'efni á'^viiági kat- holikusokat. Hol vannak azok a világi in- teligens katholikusok — mondta ugyané la­komán egy másik néppárti képviselő — kik egész exisztenciájukkal a kathoiikus vagyon hoz vannak kötve, kik ebből élnek? Hol van­nak a püspökök, a káptalanok tisztei, ügy gyészei s mindazok, kiknek erkölcsi köte­lességük volna a néppártot támogatni ? Hói vannak.? A néppártban nincsenek, az bizo­nyos. S ki tehet erről? A néppárt világi frakciója — Rakovszky István vezetése alatt áll s ez a csoport úgy véli, hogy Molnár Jánosban a hiba, aki semmiképpen sem akarja belátni, hogy eleget tett kötelességének már tizenöt év előtt azzal, hogy megalakította a néppártot s most már igazán itt v >lna az ideje az ö háítérbevonulásának. A néppártnak ez a cso­portja úgy látja, hogy a világi ellemek rész vétlenségének Molnár János az oka. És ha már az ő lelkén szárad, hogy a kathoiikus inteügenciát oly nehezen tudja a néppárt magának meghódítani, akkor legalább a másik oldalon mutatkoznék megfelelő re- kompenzáció! De hogy sem a püspök tiszt­jei, ügyészei s mindazok, akiknek egész1 exisztenciája a kathoiikus püspöki vagyon­hoz van kötve; ne legyenek benn a nép­pártban, —- sem pedig maguk a püspökök ne juttassanak a vagyonból annak a nép­pártnak, melynek egész exisztenciája az a- riyagi támogatáshoz van kötve: nem ez igy tovább már nem mehet. Van ám a néppárt nak is nehány bátor világi képviselője; jó lesz őket nem fölbeccelni, mert megtalálják mutatni a kultusztálca tárgyalásakor, hogy fütyülnek a püspöki tekintélyre!! Úgy bi zony: egyikük ki is jelentette már, hogy A tiszaparti menyecske. — Eredeti elbeszélés. — Irta. BODNÁR GÁSPÁR (Folytatás.) A hosszú szónoklatot, oly viharosan mondó Ita ei Sinkovics, hogy Hánika mosoly-?, gott rajta. , Na jól van apukám. Nem is akarjuk mi bolygatni megzokott tűzhelyét, de hát igy árván elhagyottan csak nem marad­hat?-—• De nem ám. Én beieőiüiök abba a gondolatba, hogy anyád nincs mellettem. Min dig kjeresni fogom, mint a gerlice a párjáig fis ha nem lelem... mi lessz akkor? Be- leőrÉülök! — A magány borzasztó is. — Borzasztó, ismételte Sinkovics, majd-* nem sírva. •— Tehát gondoskodnunk keilene valami', jó barátról, a kivel édes apám elkártyáz- gatnék. — Én a barátokban nem bízom. Ma már vége a barátságnak.. . — Hát én nem is tudom, mit kellene tennünk ... mondotta Hánika mélyen elgon­dolkozva, mi közben folyvást édes apját nézte. — Valóban nem tudom, mit tegyünk folytatja'... — Dehogy nem tudud-ugrott fel Sin­kovics, dehogy nem tudod. Te tudod azt Hánikám legjobban. Csak tökéletlenkedel. — Hogy asszony kell a házhoz ugy-e édes apám, kacsintott Hanika gyermekes ő­szinteséggel.- Ugy-e, hogy tudod, ugy-e? De nem1 elienzed ugy-e Nem haragszol apádra ugye. — Ha édes apám úgy akarja, én nem: ellenzem. Hát hogy is ellenkezhetném. Kö­szönöm, hogy felnevelt. Hogy anyám emlé­két nem bántotta meg eddig; mostohával, mig leányát szárnyra nem engedte. Legyen ve­le apám olyan boldog és megelégedett, mint anyámmal volt.-—'Soha, de Sohasem! E pillanatban lépet be Lajos a festő, ki­nek valóban meglepetést szereztek avval a hi rel, hogy nem csak ő a vőlegény is Lajos üdvözölte Sinkovicsot. Sinkovics szivére kö­tötte Lajosnak, hogy egyelőre meg ne mondj Mármorsteinnek. Sinkovics ur arcán a boldog: Teljesmi ingyea kap miaíies jobfe vötő, ki nálam tipBk vök*, €gjr pér dpő sámfát, amely a cipő fnsináj& »egtartja. — Váltói amerikai cipők! — Szoh'd árak! — Das választéki grübfeld sáaau EL Deáik^ftór B. TELI-f'M 252, T B l E P Ö K 2S2.

Next

/
Thumbnails
Contents