Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-27 / 225. szám
fii, évfolyam. 225-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. október 27. Péntek. Tépett illúzió. szikla. Ismét szégyen, megalázás, arcuícs^páís. Ismét egyf.iatalmas \^gás a mi állami önál-' Jóságunk hitén, a melyik amúgy sem valami erős lábon áll. Lassan, alig észrevehetően itt is, ott is nyírnak egyet azoknak a magyar koronát tar- Ló angyaloknak a szárnyain, míg végre egészen lenyirják. Nyírott szárnyú a mi szabadságunk, azaz nem, nem a szabadságunk; öli rhár ezen túl vagyunk, de az illúziónk is. Elég volt már ez is. A kis naiv iskolás gyerekek, a hogy megtanulták a híres bevezető közjogi tételt, mely szerint Magyarország füg' getlen állam, mely semmi más állaMnak alájá vetve nincs (ilyen formán vagyon megírva), mikor felnőnek, épp úgy nem tudják elfeledni, mint — teszem fel — egy karácsonyi versikét. Tudjuk, hogy ez az önállóság1 nem komoly, nem igazi, de hát sok egyéb is van a lelkiünkben, a mihez erős kétség fér, mégis ragaszkodunk hozzá, mint koldus az utolsó falat kenyérhez, vagy a felszarvazott férj b. neje hűségének hitéhez. Legjobb nekünk taposni a szárazmalmf, rátát, körbe-körbe, költségvetésről indémni- tásig s visza. Legjobb interpelláciőzni a mu- csai óvónő áthelyezése tárgyában, vagy a Ferencz Józsefföld elnevezéséről. Ott, ahol más szabad (de nemcsak papiroson szabad!) államok cselekesznek, vagy szólanak, számunkra nincs hely. Vagy ha van, nincs köszönet benne. Ki áll velünk szóvan, nincs köszönet benne. Ki áll velünk szóba? Törődik valaki a mi vétónkkal? Most Apponyi Albert gróf, ez a világ1- hires európer, a ki nagyobb Angliában, mint nálunk (die persze ott nem ismerik a titkos kle Wrikális saskörmeit), meginterpeiláiia a mi- •niszterelnököt a tripoliszi rablóhadjárat ügyében. Kötelességből tette. Tudni illik, üres óráiban a világbékéröl szokott elmélkedni s ünnepnapokon erről szó kott tüneményés baritonján szónokolni. Hát interpellált. És a miniszterelnök válaszolt.— Bár hű maradt volna a gyakorlathoz s ne tette volna. Sokkal nyíltabb már a szemünk, mintsem belelehessen adni nekünk ilyen mesét a' mi beleszólási jogunkról a monarkia kül- ügyeibe. Nem, miniszterelnök ur, nem lehet ma komolyan beszélni erről. Viccelni méitóz- tatott. Először is az a válasz^zöveg (erőiért! naftalinszagu, bakaszagu. Méltóztassék csak' A mi utcánk. Irta: P. Ábrahám Ernő. (Folytatás.) Szinte megzavarta az öreget a nagy szív esség. Alig tudta, mit mondjon. Eljöttem kedve söcsém, hogy szerencsét kívánjak. Csak úgy csikorgott szájában a szó, hogy barátságos hangot próbált. Száz kérdésre is kellett az öregnek felelnie. Előbb rövidesen, ridegen felelgetett. De hogy a bor is tüzelte, meg hogy látta, milyen fényt áraszt a háza az utcára s hogy öt magát is. milyen nevezetes személylyé tette, beszédesebb lett s rátartóbb. Beszélt már a házról kérdezés nélkül is. Belelovalta magát. Valamék nap meg azt gondoltam, hogy egy kis tornyot is huzatok a tetejébe, — Jó Lesz!... Kétszer annyit fog mutatni ! — Csakhogy pénzbe kerül. — Az a kis torony tönkre nem teszi. Meg aztán megéri, úgy felviszi a házát. Az egész utcát felviszi. — Hiszen nem is mondom, hogy nem! Az öreg Papp György mindjárt fel is köszöntötte az öreget. ^ — Beteg ember vagyok, — mondta, — 'szinte kívántam a halált. De most már nem szeretnék addig meghalni, mig ott nem látom a tornyot az én kedves Vas öcsém házán. Alig győzött parolázni az öreg Vas. Az igy megtört mogorvaságot természetesen nem lehetett újra kezdeni. Ettől a naptól fogva barátságosabb lett az öreg. Most már szívesen beszélt a házról. Sőt egyenesen rossz néven vette, ha valaki elment a háza előtt s meg se kérdezte: — Halad-e az épités? Közbe város ^képviselő ujitás következett. A mi utcabelieiník sűrűn hangoztatták, hogy az öreg Vas Mihályt is be kell választani. Már csak a háza miatt is meg kell tisztelni. (Különben az adója után, ha nem tagadta volna el a vagyonát, bőven bizottsági tag lehetett volna az öreg.) Csakugyan be is választották. Elébb nem akarta vállalni. — Nem értek én hozzá .Nem való öreg top I vca^ cipők! f sámfát, amely a (ápő tok! — Dtis választéki GROHFELD SÄK3UEL Deák-tér a. TELEFON 252.
