Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-18 / 217. szám
Szatmárnémeti íí ÉSZAKKELET 2. oldat. g** ^ »_______#1, _ffl«. * „ Sasaáméi m-mL 1*» d»«rt*ra>Ara , í'lllPltíl lé Mm, megye: Jp^iPfl IMI§S^f ® IBIS MÜ&i. M»aa M /»...--. i'^^J. Mjtb'-' ^űmP Ot* Itn Henrik, Pk.«« Vilmos kalap gyárosok egyedül kaiteztfa. Bőrszíné é*.-A««ol ksfep újdonságok, úri fehérnemflek merték szériái: készíttetnek, óriási, választék divat ir^atóítmiÉtbee* «wtgöl bőr, es ftor tezíyük, séta pálcák, hamayák, x>r, szivar szivarka pénz és visít tárcák. s?b. as előre hálád? idétoy miaft Panama és nemez kalapok teaéáUHatt árban. (Pautama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi tássák keztyük iiarisnyátt, fűzők, Bspmwők sapkák és mindé» divat újdonságból nagy választék. Küíöh osztály Bői Btows, Pongy ola és joupoaoktKíL gyarország csupa Khuenekbői és Tiszákból all, akiknek nincs nemzetük, nincs ősintelmet hangoztató történelmi hagyományuk, csak egy a céljuk: a nemzeti függetlenségi eszme újabb sírjára állva felkapaszkodni a hatalom bársonyszékébe Ezeket a magyarokat most szinről-szin- re Ittuk. Háisszük- — utoljára. A nagy dagályt, melynek hullámai felkavarták leülepedett bárkájukat, apály váltja fel. Hadd lássuk most ezt az irányt, a labanc törekvéseket Hitvány ámítás ezeknek a veleje. Az, hogy a dinasztia kiszolgálása, a hadsereg meghizlalása s mindenünknek a felkínálása teremti meg a nemzeti függetlenséget. Ebből a rögeszméből egyszer ki kel! gyógyuiniok. A mi függetlenségünk ott ka- jpott egy kissé szárnyra, a hol a kétfejű sas sebeket kapott s bágyadtabban csattogtatta ércszárnyait. t Azért siessünk. Siessünk a választójogi reformmal, mert ha az ellenzék mostani küzdelmét letipornia sikerülne a császári szolgák hadának, a választójogi reform- Paradicsomába is szabad lesz az ütjük. Már pedig ahol ezek vannak, ott meghal minden függetlenség és minden demokratikus sza- badszellcmüség. A paktum, melyről annyi szó esik, átkozott. Semmiféle paktum még áldásos hatást nem szült. Az ütközet előtt bátor katonák kiegyezni nem szoktak. Csák a harc után van alkunak helye. Mert ott van kölcsönös j megbecsülés. A mungők még most nagyon élénkek.: Majd ha kóvályognak, mint ősszel a legyek, majd, ha kezdik érezni a szelet, a mely elsodorja őket, majd ha az ellenzék megmutatja, hogy harci kedvén s becsületes törekvésén csorbát nem ütött a hosszú küzdelem fáradalma, akkor lehet szó paktumról; de csak egyről, a melyik a véderőjavaslatok- mak megadja a visszavonulási kürtjeit, a lehívást. De az ellenzék ne engedje kezét, lelkét lekötni. Ám jöjjön az erőszak! Tiporjon te, ha mer s ha tud. Fenyegessenek absolutiz- rnussal. Mindig jobb egy nyílt absolutizmus, mint egy leplezett! Most aggódó lélekkel figyeljük a paktum sorsát s buzgón kívánjuk, hogy soha se szülessen meg. Menjünk előre! Ez a dicsőséges ut. Visszakozni csak az osztrákok szoktak. A Räckwärtokoncentrirung osztrák hadi jelszó! A mienk: rajta, előre! ¥alédi £ hév rca a m e r £ k a i cipőit pórja 14 korosa — Szent Isten... — kiáltott az irodafőnök s kezéből a lap kiesett. Csakugyan ' (nyertem! Az óriási örömtől alig tudott magához térni. Megnézte kétszer, háromszor... és a számok egyeztek. 9ß Másnap az esteli gyorsvonat egy boldog jtimberrel robogott be X. állomásra. Sugár Elemér volt e boldog lény. Kissé izgatottan adta meg az adrest a kocsisnak. Érezte, bogyt életének legboldogabb perceit fogja átélni nehány perc múlva. A kocsi gyorsan, zajtalanul gördült tova a sima utón. Egymásután tűntek el a fényes kirakatok, a hatalmas iv- íámpák. Szive mindinkább erősebben dobogott, mintha kiakart volna ugrani kamrájából. Egy nréhány perc és céljánál van. 92 Szegényes berendezésű, félhomályos szó bábán ült Nádudvary Ilonka az anyjával. Keveset beszélnek. Szomorú bánatos mindkettő, Ilonka kézimunkáját félbenhagyva lassan, szinte fájdalmasan mondja anyjának: — Látod, mama, ha Sugárhoz adtatok volna, akit szerettem, imádtam, most nem keltene nélkülöznünk. Kém lennék guny- tárgya... Vezette volna ő a gazdaságot, megmaradt volna a birtok... s most boldo- gak lennénk... Most már késő... Annyira elérzékeny ült, hogy nem bírta tovább folytatni szemrehányásait. Szemei — könybe borultak... Nádudvaryné is hallgatott. Igaza volt leányának. De akkor... akkor máskép gondolkozott. A csendet kocsizörgés zavarta meg. A kocsi az ajtó előtt megállóit. Halkan kopogtattak... — Tessék! — szólt az özvegy. Egy elegáns, kövéres, ismerős arcú ur lépett be. Meglepetten tekintett széjjel a kis szobában. Úgy látszott nem ismerte meg a bennlevőket. — Talán nem jó helyen járok, — kérdé köszöntve Ilonkáékat. Nádudvary Oszkámé önagyságához van szerencsém?... — Igen, — szóit az asszony, — helylyelt kínálva vendégét. Sugár Elemér vagyok s azért jöttem, hogy... — itt megakadt; ajkára fagyott a szó... — Majd a megindulástól remegő has gon folytatta: — Azért jöttem, hogy megkérjem nagyságos asszonyom, az Ilonka kezét... most már mint gazdag ember... Szavait meglepő hatás követte. Ilonka végtelen boldogságtól eltelten, öntudatlanul vetette magát imádója karjai közé... Végtelen boldogságában hálás szavak helyett kőnyekkel árt a tv* el annak arcát. 33 A hold oly barátságosan mosolygott most is, mint tíz évvel ezelőtt. A kellemes, hüs; esti levegőt élvezve, ott sétáit ismét Sugár a nevezetes ablak alatt. De nem egyedül: életepárjával, Nádudvary Ilonkával. Visszaszerezte azt a birtokot, amelynek tulajdonosai oly kicsinynek tartották, lenézték őt. A jourokon, estélyeken, most is Ilona volt az (ünnepelt, mint annak előtte. Most azonban mint asszony, Annak a felesége, akit kigu- nyoltak, kinevettek ... Visszatértek a régi ba rátok, irigykedtek megint a vén leányoknak maradt »jó« barátnők.' 33 fiz fiep! és Francia ári divat mindmneTnfl újdonság!: kalap, keztjrft, nyakkendő, sétaboí, zsebkendő és ídiémemfikb^L A vadászat, vívás psröafefc mindenféle szükséges keSékei Úti cikkek, bőröndök, apró bőráruk, lábszár védők, acélárak. Hangszerek, iombförészeH kellékek Gyemekfáfék, díszmű és ajándék tárgyak. Ililaiqr rám|Jk. TSal ptlfc. Ragályinál ;-tór 8. ss. Wh Sü
