Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-07 / 208. szám

Szatmárnémeti. 19H. ÉSZAKKELET 2. oldal Seinlwaw hrufaúm“ feírnsg^sbb te Heerik, ne*s VBtoes kalap gyáeasefc egycáőS iersfeaía, Bursaönó és- Angol teatep újdonságok, úri fehérnemüek mérték sze­rint készíttetnek, óriási választék «Svat nyakkendőkbe^ aop»j bőr, és 8or kaztyiik, séta ^áíc^t. harisnyák, bőr, szivar srivarka pénz és visít tárcák, stb. az efőte hafedt iáémf sőad Harsania és »emez teriapok !es*ÉBtaá áriján. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö- Jiateök). Női kéri táskák kezíyük harisnyák, fűzök, napernyők sapkák és miitden divat uidrm*ágból nagy választék. Külön osztály rtöi Btees, Pongyola és jöttpoaökbói. kedés is; — de hiábavaló minden ezzel szemben való tervezgetésük ts. Hiába hirdeti a geszti Caesar, csalódni fog: a november tizennyolcat többé sem jól, j sem rosszul nem tudják megcsinálni. Lehetetlen dolog meddő törekvés, hasz­talan kísérletezés a házszabályok rendes út­járól való letéréssel megkísérteni az ország­gyűlés törvémi alkotási akaratát megkerülni. Ennek az országnak a mi nemzetünk­nek, a magyar népnek ezek a javaslatok igtj amint vannak, nem kellenek. Hiába minden! Hiába a kormány párti­jának majorikus többsége. Hiába a törvény- hatóságok hivatalos feliratai, az ellenzéket ezek a körülmények nem tévesztik meg, is­meri a többségnek a születését, eredetét, — a törvényhatósági bizalomnak kutforrását is. Azok a javaslatok, amelyek nem a parlament összes pártjai és tényezői által közös meg­egyezéssel és egyetértéssel készített házsza­bályok révén válnának törvényekké. — azok bői hiányozna az erő. a tekintély, az egy­séges akarat, azok csak törvénygyűjteménye­ink gyászlapjai lehetnének, de nem lehetné- "nek, de nem lehetnének kutforrásai sem kö­telezettségeknek. Mert akárhogyan álljon is a dolog a mai ellenzék küzdelme erejének gyökerei már régi históriai talajból sarjadzianak. Több, mint tiz éve folyik már ez a nemzeti küzdelem, azt egyszerű! eszavazássai a nemzet hű pol­gárai megnyugvásra elintézni nem lehet és nem is szabad. Semmiféle ok, de jog sincs rája, hogy mert az ellenzék most egy oly kérdésben áll ellent, amelynek tiz éves történelmi múlt­ja van,s amelynek indokai az általános vá­lasztásokkor a javaslatok mai formájában kér dés táigyát nem képezték, hogy ezt a kér­dést parlamenti erőszakkal, cselfogással, vagy ügyeskedéssel dönthessék el. Ha nem sürgős a törvény, mint azt a miniszterelnök számtalanszor nyíltan is hang­súlyozta, — nincs szükség 3 hónapi s hoz­zá még a parlamenti szünetek alatt foly­tatott harc után erőszakhoz folyamodni. Ha pedig sürgős, akkor a kormány viselje a kon- ? zekvenciáit annak, amiért elszámitotta magát az idővel és nem gondolt arra, hogy becsü­letes ellenzék nem lehet s nem is lesz követ­kezetlen tradicionális, s újabb érvek állal is megerősiíett áilásponijához. A véderőjavaslatok tilalomfája nemzeti talajból nőtt ki. Vigyázzon az, aki fejszével sújt hozzá, mert ha lehetnek olyan házszabályok, ame­lyek eredményhez vezetőok, elég erősek len­nének ezen javaslatoknál a mostani elszánt erős ellenzék letörésére, — azok erősek len­nének azután már Bécs minden vágyának keresztülvitelére is, s a jövendő kormányai sírva gondolhatnának elődeik politikai előre­látásának szegényes voltára. A mostani numerikus parlamenti többség nem jogosítja fel a kormányt ez alkalomból a nemzet egész jövendőjére nézve óriási ki­hatással biró szigorú házszabályok teremté­sére. Hiszen ha pappirra teszik mindazok szá mát, akik az utolsó négy választás alatt a 48-as eszméket valló jelöltekre adták szava­zatukat, kiderül, hogy a kormánynak e his­tória ám&lttal biró kérdésben még a sza­vazatta! bírók között is kisebbsége van, a szavazattal ezideig nem bíróknak töme­gét pedig bátran számíthatjuk a véderőjavas­latok ellenzői közé. ■ költsége is benne lesz és ön nélkül is meg­lesz a keresztelő. Ám a szőke csodát nem/ győzte meg ez az érvelés. Aa igaz az, hogy a kamarás letud rán- du'ni minden hónapban ahhoz a nőHöz, a- kihez valamikor gyöngéd kötelékek fűzték, akiről ő most sem hiszi el, hogy viszonyt he folytatna Cséffay Tibor cs. és kir. ka­marással, akkor ő elmehet ahhoz a Harmla- Hos, napsugaras lelkű tiszta aszonyhoz, aki őt hivja, tőle nem irtózik, mint az a másik. Hamarosan aztán, mikor a kamlarás újra lerándult a régihez, csomagolt és uta­zott ő is. Valam iédes vágyakozás vitte a faluba. Nem volt híradással, hadd lepje meg Pápai Nagy Istvánékat, annál nagyobb lesz a meglepetés. Persze arra nem gondolt a naiv, tudat­lan asszonyka, hogy megy be ő az állomás­ról a Szaharán. Valami suttyó gyereket fo­gadott aztán, aki talicskán betolta a cso­magokat, ö meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. kijelentette: — Ugyan édesem, hogy mehetne el ma­ga azok közé az emberek közé? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy-' Szobafestőkhöz szépet tanulmányozni. Külön­ben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stréber szán- i deka van? A tanító arr aszámit, hogy az én asszonykám összeköttetése révén, majd ki­emelem tanító uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezem igazgatónak, jtnert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetéséből. Az asszony meg hatá­rozottan a pumpolás benyomását teszi. Teszi pedig azért, hogy ön meglássa a nyomorúsá­got, kinyissa a tárcáját és oda szórjon a ru­hátlan gyermekeknek egy-két ezrest. Eztmeg- teheti maga a nélkül, hogy a nyomorúság ez jorrfacsarintó szagát tapasztalja ,ugy is, hogy postán elküld egy-két forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak és ártatlan gyermekei­nek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyös érvei után egyszer aztán gorom­bán kelt ki a kamarás. Ugyan — ugyan. Hogy lehet ilyen gyerekes ostobasággal forszírozni egy uta­zást, amely sem testileg, sem lelkileg nem tenne jót önnek. Nézze Margit, abban a j!i-í basoros faluban nékem valami kellemetlen is­merősöm, Endrey Kázmér gróf él, akinek több adósága van mint hajaszála, de, szár­mazására büszkébb, mint a Walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem moso­gató asszonynak látogatására jár, ide fenn a klubban, az országgyűlésen, nem volna maradásom, ez a koldus gróf kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hi­vott ez a jó asszony, akinek sorai ma is úgy esik szivemnek, mint az a harmatos, jó illatú virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be nekik az ajándékot. Ha ezer koronát mellékel a leveléhez, a pap : Modern ruhafestés: ¥ IA if A • - . DA1 Legszebbruhatiszíiíás bármily divatsriabe. lidjlajCl I dl Vegyileg száraz utón 1 Ödete** ünroMth Mftg « tft —..KirrHiriya- tik, 2. b. és Nagykároly Szécheayi-u. 43. Alap-* 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents