Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-07 / 208. szám
Szatmárnémeti. 19H. ÉSZAKKELET 2. oldal Seinlwaw hrufaúm“ feírnsg^sbb te Heerik, ne*s VBtoes kalap gyáeasefc egycáőS iersfeaía, Bursaönó és- Angol teatep újdonságok, úri fehérnemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék «Svat nyakkendőkbe^ aop»j bőr, és 8or kaztyiik, séta ^áíc^t. harisnyák, bőr, szivar srivarka pénz és visít tárcák, stb. az efőte hafedt iáémf sőad Harsania és »emez teriapok !es*ÉBtaá áriján. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö- Jiateök). Női kéri táskák kezíyük harisnyák, fűzök, napernyők sapkák és miitden divat uidrm*ágból nagy választék. Külön osztály rtöi Btees, Pongyola és jöttpoaökbói. kedés is; — de hiábavaló minden ezzel szemben való tervezgetésük ts. Hiába hirdeti a geszti Caesar, csalódni fog: a november tizennyolcat többé sem jól, j sem rosszul nem tudják megcsinálni. Lehetetlen dolog meddő törekvés, hasztalan kísérletezés a házszabályok rendes útjáról való letéréssel megkísérteni az országgyűlés törvémi alkotási akaratát megkerülni. Ennek az országnak a mi nemzetünknek, a magyar népnek ezek a javaslatok igtj amint vannak, nem kellenek. Hiába minden! Hiába a kormány pártijának majorikus többsége. Hiába a törvény- hatóságok hivatalos feliratai, az ellenzéket ezek a körülmények nem tévesztik meg, ismeri a többségnek a születését, eredetét, — a törvényhatósági bizalomnak kutforrását is. Azok a javaslatok, amelyek nem a parlament összes pártjai és tényezői által közös megegyezéssel és egyetértéssel készített házszabályok révén válnának törvényekké. — azok bői hiányozna az erő. a tekintély, az egységes akarat, azok csak törvénygyűjteményeink gyászlapjai lehetnének, de nem lehetné- "nek, de nem lehetnének kutforrásai sem kötelezettségeknek. Mert akárhogyan álljon is a dolog a mai ellenzék küzdelme erejének gyökerei már régi históriai talajból sarjadzianak. Több, mint tiz éve folyik már ez a nemzeti küzdelem, azt egyszerű! eszavazássai a nemzet hű polgárai megnyugvásra elintézni nem lehet és nem is szabad. Semmiféle ok, de jog sincs rája, hogy mert az ellenzék most egy oly kérdésben áll ellent, amelynek tiz éves történelmi múltja van,s amelynek indokai az általános választásokkor a javaslatok mai formájában kér dés táigyát nem képezték, hogy ezt a kérdést parlamenti erőszakkal, cselfogással, vagy ügyeskedéssel dönthessék el. Ha nem sürgős a törvény, mint azt a miniszterelnök számtalanszor nyíltan is hangsúlyozta, — nincs szükség 3 hónapi s hozzá még a parlamenti szünetek alatt folytatott harc után erőszakhoz folyamodni. Ha pedig sürgős, akkor a kormány viselje a kon- ? zekvenciáit annak, amiért elszámitotta magát az idővel és nem gondolt arra, hogy becsületes ellenzék nem lehet s nem is lesz következetlen tradicionális, s újabb érvek állal is megerősiíett áilásponijához. A véderőjavaslatok tilalomfája nemzeti talajból nőtt ki. Vigyázzon az, aki fejszével sújt hozzá, mert ha lehetnek olyan házszabályok, amelyek eredményhez vezetőok, elég erősek lennének ezen javaslatoknál a mostani elszánt erős ellenzék letörésére, — azok erősek lennének azután már Bécs minden vágyának keresztülvitelére is, s a jövendő kormányai sírva gondolhatnának elődeik politikai előrelátásának szegényes voltára. A mostani numerikus parlamenti többség nem jogosítja fel a kormányt ez alkalomból a nemzet egész jövendőjére nézve óriási kihatással biró szigorú házszabályok teremtésére. Hiszen ha pappirra teszik mindazok szá mát, akik az utolsó négy választás alatt a 48-as eszméket valló jelöltekre adták szavazatukat, kiderül, hogy a kormánynak e história ám<tal biró kérdésben még a szavazatta! bírók között is kisebbsége van, a szavazattal ezideig nem bíróknak tömegét pedig bátran számíthatjuk a véderőjavaslatok ellenzői közé. ■ költsége is benne lesz és ön nélkül is meglesz a keresztelő. Ám a szőke csodát nem/ győzte meg ez az érvelés. Aa igaz az, hogy a kamarás letud rán- du'ni minden hónapban ahhoz a nőHöz, a- kihez valamikor gyöngéd kötelékek fűzték, akiről ő most sem hiszi el, hogy viszonyt he folytatna Cséffay Tibor cs. és kir. kamarással, akkor ő elmehet ahhoz a Harmla- Hos, napsugaras lelkű tiszta aszonyhoz, aki őt hivja, tőle nem irtózik, mint az a másik. Hamarosan aztán, mikor a kamlarás újra lerándult a régihez, csomagolt és utazott ő is. Valam iédes vágyakozás vitte a faluba. Nem volt híradással, hadd lepje meg Pápai Nagy Istvánékat, annál nagyobb lesz a meglepetés. Persze arra nem gondolt a naiv, tudatlan asszonyka, hogy megy be ő az állomásról a Szaharán. Valami suttyó gyereket fogadott aztán, aki talicskán betolta a csomagokat, ö meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. kijelentette: — Ugyan édesem, hogy mehetne el maga azok közé az emberek közé? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy-' Szobafestőkhöz szépet tanulmányozni. Különben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stréber szán- i deka van? A tanító arr aszámit, hogy az én asszonykám összeköttetése révén, majd kiemelem tanító uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezem igazgatónak, jtnert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetéséből. Az asszony meg határozottan a pumpolás benyomását teszi. Teszi pedig azért, hogy ön meglássa a nyomorúságot, kinyissa a tárcáját és oda szórjon a ruhátlan gyermekeknek egy-két ezrest. Eztmeg- teheti maga a nélkül, hogy a nyomorúság ez jorrfacsarintó szagát tapasztalja ,ugy is, hogy postán elküld egy-két forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak és ártatlan gyermekeinek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyös érvei után egyszer aztán gorombán kelt ki a kamarás. Ugyan — ugyan. Hogy lehet ilyen gyerekes ostobasággal forszírozni egy utazást, amely sem testileg, sem lelkileg nem tenne jót önnek. Nézze Margit, abban a j!i-í basoros faluban nékem valami kellemetlen ismerősöm, Endrey Kázmér gróf él, akinek több adósága van mint hajaszála, de, származására büszkébb, mint a Walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem mosogató asszonynak látogatására jár, ide fenn a klubban, az országgyűlésen, nem volna maradásom, ez a koldus gróf kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hivott ez a jó asszony, akinek sorai ma is úgy esik szivemnek, mint az a harmatos, jó illatú virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be nekik az ajándékot. Ha ezer koronát mellékel a leveléhez, a pap : Modern ruhafestés: ¥ IA if A • - . DA1 Legszebbruhatiszíiíás bármily divatsriabe. lidjlajCl I dl Vegyileg száraz utón 1 Ödete** ünroMth Mftg « tft —..KirrHiriya- tik, 2. b. és Nagykároly Szécheayi-u. 43. Alap-* 1886.
