Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-07 / 208. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 3. oldal. l©,.e éj fia yyes’mek HÉérlT A nemzeti önállóság, az országgyűlési vélemény és akaratszabadság szempontjából épen ez alkalomból guzsbakötni akarni a házszabályok erejét, egyenes merénylet az alkotmány ellen. Az ellenzék, legalább azok, akik a most folyó harcban becsülettel kiveszik a részüket, tisztában vannak a kormány szándékávaji, óhajtásaival, s ezért szánalmas mosoly lyal, de erős elszántsággal is nézik, figyelik a készülődéseket. Kisértsenek meg túlról akármit, s ha amint nyíltan hirdetik, hogy »meg vannak érve teljesen az erőszakra« -— tapasztalni fogják a természet törvényeit, — hogy ami megérett, az elhull, elmúlik, lepottyanik. A mi küzdelmünk ereje a néplélekre támaszkodik. Arra a tudatra, hogy a nemzeti irányban való fejlődést a jövőben már egyet- I lenegy intézményünk sem nélkülözheti. Végét kell szakítani az eddigi szokások- I nak, mert az tűrhetetlen, hogy egy erős nemzet ezeréves állami léte után sem valósíthatja meg nemzeti álmait. Nemzeti erőnek kell betölteni összes köz jogi és közgazdasági intézményeinket. Egyiket a másik után. Most a katonai kérdéseken a sor. Pusztulásra szánt nemzet az, mely hadseregét nyelvében, szellemében, címerében, jelvényeiben, intézményeiben idegeneknek, az ellenségnek engedi át De szánalmas az a kormány is, — a melyik azt hiszi, hogy parlamenti házszabályokkal vagy csellel, furfanggal, ügyeskedéssel örökérvényüleg kiirthatja egy nemzet szivéből,1 étkéből annak nemzeti aspirációit. Am próbáljuk meg! A nemzet felett őrködik történelmi végzete. Ifalédi Ghéwra amerikai cipi párja 14 korona GriinfelÉél mi fS'IP ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikke beszerezne. vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bizalommal : Posztóit Nándor Szatmári ÍCazinczy-u. 7 »NGHTH BRITISH« biztosító társaság ló ügynöksége. Borzalmas önpiliiosság. Egy ianiiónő tragédiája. Borzalmas öngyilkosság történt tegnap Kivadár községben. Az ottani fiatal tanítónő a legkínosabb, a legrémesebb módon akart az élettől megválni. Rajta levő ruháit leöntötte petróleummal, aztán meggyujtotta. A | szenvedett sérülésekbe néhány óra múlva belehalt a szerencsétlen leány, kit gyógyitma- ! tatlan betegsége kergetett a halálba. Az esetről a következőket Írják Nagyváradról: Borzalmas módon vált meg az élettől Heckinger Ilona kivadári 24 éves tanítónő. ! Este 11 óra körül mikor már az egész háznép régen nyugvóra tért, éppen erre a céljifa szerzett be petróleumot, leöntötte a ruháját és aztán meggy ujtotta. Egy pillanat alatt lángba borult a szerencsétlen leány vuhája. A tűz hamarosan a A lakás már kívülről meglepte. Az iskolában laktak Pápai Nagy istvánnék, abban a nagy iskolában, melynek nyolc zsa- ü léckerítésen át az utcára. A kerítésen be- lus ablakából kinyilt muskátlig mosolyogtak iül tea és piros rózsák termő fáinak illata áradt. A kapun belül a tiszta udvar. Nagy e- perfa árnyában mosott a tanitóné. Gömbölyű karján feltürt, dologba való blúz, estén egy viseltes szoknya, az is olyan csatakos, vizes. Körülötte négy cseresznyétől maszatos pufók gyerek játszott a homokban, majd odébb egy bölcsőén alkalmasint a BABA aludt, az a kis pogány, aki még nem volt megkeresztelve. A szőke csoda mihelyt belépett, megismerte a régi barátnőt s már messziről kiáltotta : — Adj Isten Ilonkám! A meglepetés, a szégyen pirja öntötte el a tanitóné arcát, a hogy ez a másik úri asszony megjelent. Nem tudott védekezni, mert ez a nrá- V'* arra a csatakos asszony keblére omlott és csókolta a védekező száját. \ — Semmi édesem, semmi. De hol vannak a gyerekek? Nini, itt vannak! És előlépett négy maszatos, pufók gyerek, piszkosak, mint az ördögök, de egészségesek mint az eleven élet. V Az egyik félrehuzódott meg az anyja ■Szoknyájába kapaszkodva, a nagyobbik kezet akart csókolni, de a méltóságos asszony Ölbe kapta, megcsókolta. — Édes. Margitom, ne haragudj, hogy igy találsz. Azonnal intézkedem, hogy megfelelő formában fogadjalak. Azalatt a tanító is előkerült, amúgy szúr tosan a méhesből, vagy a malacoktól. Egy rövid negyedóra és a gyerekek is, az asszony is, a férfi is ragyogó tisztán fogadták a nagy ur feleségét. A sürgő-forgó tanitóné a vacsorát is elkészítette. Micsoda fohászkodás, péidás rend fogadta azt az egyszerű étkeket, amit az asztalra vittek. Imádság, példás viselkedés és a tsaládi életnek belső melege tűnt fel az úri asszonynak és a míg egy-egy pillantást ve- ; tett a szűkszavú, annál melegebb szemű I családapára, a gyerekeket csókolgató barát- j nőre, úgy érezte, hogy az ő szivét fogja, szorítja, marcangolja cvalami. Majd mikor a baba is jelentkezett nyöszörgő hangján és az anya felkapta az ő »aranyos bogarát« és a kis angyalka álmos, majd mosolygó ibolya szemét kitöröl-* te, csókolgatta, szeretett volna egy könnyet ejteni, de visszafojtotta, mely nehéz volt e percben nagyon és épen ezért fájt. Vacsora után az a sok szép szó az asszonyhoz, az a megelégedő szempár a férfihez, akit egy egész község szeretete vesz körül, a gyerekek csinpajkodása, majd szép rendben az ágyba vonulásuk, mind megannyi hangos zsurnál, estélynél ünnepiebb, szebb, gazdagabb és költöiebb volt, mint a Duna soron a palotában. Már menni .menekülni, rohanni szeretett volna, mert érezte, hogy elég a lelke, pedig itt nem a békétlenség tüze lángol, hanem a' szereteté, mely csak őt perzseli, de ezekét megvilágítja és széppé teszi. És amikor harmadnapra a vonat indulásakor kendőt lobogtattak a tanitóék, csókot dobáltak a gyerekek, a szép szőke asz- szony mosolygó arccal intett vissza és mintha mondta volna: — Veletek van az Isten. Nektek adta meg a menyországot. Pál Üdétek: EaSüÉ fcäJäHltEa SL B. »KH&» MW» LU
