Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-23 / 222. szám

III évfolyam. 222 ik szám. Hétfő. Előfizetési árak: ■efetes; Egész érre 12 K. Vidéken : 16 KL. Egy cáa ir»: 4 fülét. i küzdelem eredménye. (V.) Politikai életünk pár hónapi egy­hangú folyásában változás állott elő. A csen­des, minden változás nélküli, zsibbasztó né­maságot élénkség váltotta föl. A parlament­ben és azon kivül állandóan a küszöbön ál­ló parlamenti békével foglalkoznak. Az ellen­zék a békés megoldásnak örül, de nem azért, mintha belefáradt volna a küzdelembe, ha­nem azért, mert azt látja, hogy amiért küz­dött, elérte, vagy legalább is a békés megol­dás által a küzdelem célja megvalósíthat. A munkapárt pedig szinte örömmámorban u- szik,, hiszen továbbra az annyiakat, üdvözítő husosfazék mellett maradhatnak s nem kel! oda állani a választó polgárok elé s prog- rammbeszédül elmondani azt: Választó polgárok! itt állok előttetek. Szatmárnémeti, 1911. október 23. Szerkesztőség és liadóiimiat: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-a. ML Tejefon-szájp: MyiIttér sor* 20 fäSfcr. Telje sjtudásommal és erőmmel rajta voltán, hogy a nemzeti aspirációkat letörjem; én és társaim rajta voltunk teljes erővel azon, hogy a minél több áldozatot kivánó javaslatot tör­vényerőre emelhessíűk! Mindén érdemünk az volt, hogy az or­szágot mentül szegényebbé, mentül koldu- sabbá tegyük, hogy aztán Ausztria célját mi­nél könnyebben megvalósíthassa. Hogy cé­lunk nem sikerült, annak nem mi vagyunk az okai, hanem az ellenzék, a mely célunk megvalósításába megakadályozott az obstruk- dóval. Válasszatok meg tehát ismét igazolva azt, hogy ami a múltba nem sikerült, az a jövőbe sikerülni fog. örvend tehát, mindenki, nagy az öröm az ellenzéken és munkapárton. Örvendünk mi is, mert, ha a küzdelem célját érte, ha azon eredmény, melyért a küzdelem folyt, már beállott, miért a küz­delmet tovább folytatni. Mert miért indult meg a küzdelem? A súlyos és a nemzet teherviselési ké­pességét felülmúló, azzal arányban nem álló pénz és véráldozatot kivánó véderöjavaslat el len, a hadseregben érvényesítendő nem­zeti szempontok kicsikarása érdekében s a nemzet szélesebb rétegeinek a politikai élet­be való bevonása, a választói jog kiterjesz­tése érdekében. Na már most, ha annyira, amennyire is­merjük a békés megegyezés lényegét, igaz az, hogy a Véderőjavaslat anyagi tekintetben úgy fog módosíttatni, hogy az 60—80 mil­lióval kevesebbe fog kerüln, ha a nemzeti | szempontok széles mederben fognak érvénye­sülni, ha a választói jog kiterjesztésének kér- ! dése megoldatok, úgy mindaz, amiért az el­TSrténe! a holdról. Irta. P. K. Rosegger. Egyszer halottnál virrasztottunk. A Józsi gazda kis Ferikéje meghalt s én, a kilencéves fiú, hónom alá csaptam ima- könyvemet és látócsövemet, melyet egy vén házalótól csereberéltem s elmentem az éjjeli ;ünnepély re. Volt egy százéves naptárunk, mely már sók évvel ezelőtt holdfogyatkozást jövendőit a mai éjszakára. Bizonyára nem sejtette, hgy nékem, a parasztfiunak ez időtájban lesz egy messzelátóm s igy a holdfogyatkozás éppen kapóra jön. Nagyon óhajtottam látni, hogy a fekete szörny, melyet senki sem ismert s melyet a százéves sem tudott leírni, hogyan támadja meg a holdat s hogyan rágja magát beléje. Mikor áthaladtam a réteken, a hold ép­pen felkelt. Tele képpel és barátságosan mo­solyogva lebegett az ördögkőhegyi erdők fe­lett. Bizonyára sejtelme sem volt arról, hogy a százéves naptár jövendölése szerint m ivár ma reá .Messzelátóm kabátom belső zsebébe volt rejtve. Csakhamar odaérkeztem a ház­hoz, melyben a holt Ferike feküdt. Ott fe­küdt a tiszta szobában a ravatalon. A mel­lette álló asztal körül néhány ember ült pi­pálva, gazdasági dolgokról beszélgetve és felolvasásomat várva. Vallási szőrszálhas|oga-i tok is voltak közöttük, igy a riegelbergi gaz­da vén felesége és Tamás, a favágó. És ez nagyon kedvemre volt igy, mert könyvemben pompás fejezetet jelöltem volt ki az utolsó Ítéletről. Mikor az asszonyok már együtt voltak, belekezdtek egy vallásos énekbe: Halljátok, édes gyermekek Nagy és kicsiny, mind hallja meg1: Íme, azt mutatja annyi jel, A végítélet már közel. Aki megéri e napot. Lehullni ált sok csillagot; Nap és hold elsötétedik, Az Ur maga közeledik. Szó volt továbbá az énekben Jozafát völgyéről, harsonaharsogásról, holtak feltá­madásáról és az utolsó ítéletről. Ezzel a nép be volt ringatva a kellő hangulatba. Felütöttem könyvemet, hogy egy kap adottal jobb vev6, ü «fim dp& v«s^ egy pár etpő sámfát» amety a dpő formájál »egtar^a. — VíílécU amerikai cipők! — Szolid árak! — Dws választéki GRÜMFELD SÁMUEL Deák-tér 9. TEL & « éí 2SSL TELEFON 252.

Next

/
Thumbnails
Contents