Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-23 / 222. szám

Szatmárnémeti, 191 í ÉSZAKKELET 2. oldal. lenzék a kzdelmet rnegiünditotta, megvaló­sul. Miért tehát tovább küzdeni? Hiszen — mindazt, amiért az ellenzék küzdött, elérte, illetve eléri. A küzdelem tehát eredményes volt, vagy az lesz. S hogy ezék az óriási, szinte elér­hetetlennek látszó kérdések, vívmányok, el­érettek, tisztán az ellenzék küzdelmének az eredménye. Hiszen ha az ellenzék néhány fel- szóllalás után a maga útjára engedte volna a véderőjavaslatot, az úgy, ahogy napvilágot látott, törvénynyé is vált volna! Ha az el­lenzék nem indítja meg a kíméletlen parla­menti harcot, nem lett volna nemzet {enged­mény s talán sohasom lett volna megoldva a választójog kérdése. Mindezen eredmény, engedmény tisztán az ellenzék javára könyvelendő el. S vájjon azok a törvényhatóságok, köz­te a mi megyénk és városunk is, melyek az lellenzék küzdelmét, amelynek pedig ered­ménye lett 60—80 millió megtakarítása, a hadseregben a nemzeti szempontok érvénye­sülése, elitélte, mit fognak csinálni akkor, amidőn azt fogják látni, hogy az elitéit küz­delemnek mekkora eredményei vannak? Küjönben könnyű lesz a helyzetük! üd­vözölni fogják ismételten azt a kormányt, a mely miután az ellenzék kitartó küzdelmével kényszerhelyzetbe hoz, hogy a bársonyszék ben maradhasson, inkább beadja a derekát smegvaiósitja mindazt, amiért az ellenzék a küzdelmet meginditotta. Milyen vonzóereje van annak a piros bársonyszéknek? 1 A küzdelem tehát mindig az ellenzéké, a küzdelem eredménye, az elismerés, a pálma a kormányé. Ez a mi politikai életünk fundamentuma! Megdézsmált művészi hagyatékok. Jellemző, hogy valahányszor csak vala­mely kiválóbb művésze az ecsetnek, tolinak, vésőnek, vagy a zenének befejezi a maga földi pályafutását, akár marad utána végren­delet, akár nem — utólagosan mindig azt | kell konstatálni, hogy hagyatékát olyanok dézsmálták meg, akiknek erre a műveletre semmiféle jogcímük nem volt. Ezek az urak legtöbbnyire azoknak a soraiból kerülnek ki. akik az elköltözött kiválóságok fölöttébb buz­gó tisztelői — esetleg intimebb barátai, bi- j zalmasai, vagy épen szolgálatkész »nyar- j goncai« — voltak, ez azonban nyilván még: mindig igen kétséges jogcim arra, hogy az 'elköltözött kiválóság hagyatékát a gyász és fejetlenség első zavaros óráiban megrohan­ják és magyarán szólva: mindént ellopjanak, ami hirtelen ében csak ellopható. Ez a fatális sors érte Zichy Mihály ha­gyatékát, akinek műterméből és pétervári la­kásából egész sereg értékes műtárgy tűnt el, — ez volt sorsa Munkácsy Mihály hagyaté­kának is, súlyosbítván még azzal az inkor­rektséggel is, hogy Munkácsyt — kihasz­nálva lassanként elboruló elméjének beszá­theoiógus írónak drasztikus jövendölésével, nyomatékos hangon bebizonyítsam az ének valóságát. Pompás ógijeleket és csodákat pré­dikáltam Össze; a csillagok úgy potyogtak az égből, mint a jégéső s a nap meg a hold annyira élsötétedték, hogy egy öreg paraszt '— a vén Miska — jónak látta az ujjával megpiszkáln ia gyertyalángot. — Öh jaj — nyögött — a Józsi gaz­dáim lis meleg a tűz. — Ezt gondolhattad volna — vélte a riegelbergi gazda felesége. Miért vagy oly szeles, te vén, aggcsont. Ha már Józsi gaz­dánál is ilyen meleg a tűz, gondolj csak rá, mint fog égetni az téged a pokolban? < — Köszönöm szépen a keresztény taní­tást — felelte hetykén a vén Miska — bizo­nyára azért mondod ezt .mert hetvenéves vén kópé létemre még mindig adok valamit a stájer táncra .Tudod, asszony, én csak igy gondolkodom; Csak fütyölj, csak dalolj A táncot is járjad. Így néked az ördög őreganyja se árthat — Szent Isten! — kiáltott fel megbot- ránkozva Tamás, a favágó, — ez most itt, nekünk huncutos nótákat dalol s itt fekszik melletünk a halott! — Jézus, Mária, szent József! — si- koltott egy asszony s visszakapta fejét az ab­lakból. — Nézzetek csak ki, emberek, itt az utolsó Ítélet! A holdat nézzétek, egy nagy darabb húinyzik belőle! Mindenki az ablakhoz, az ajtóhoz ro­hant — Az ám, ni! — Annyi bizonyos, a pokoli sárkány felfalja a holdat — Jaj Istenem! Nemsokára torkában lesz a nap is, aztán jócakát napvilág! Majd sötétben kaszálhatunk zabot. — Ha ugyan terem valamelyes! — Az ám, ha elveti valaki! Azt hi­szem, majd nem sokat törődünk a zabbal. Nemsokára búgnak a harsonák! Ilyen ve­szedelem ! — K ijhitte volna, hogy ezt is meg­érjük! — És hogy feltámadjunk halottainkból, még mielőtt meghaltunk volnÉa, — szólt a vén Mikpa, — de attól félek, hogy ez csak amolyan holdtötétedés. A nagy zavarban fel döntötték és elol­tották a gyertyát. A kis olajmécses a holt gyermek fejénél alig pislogott. A hold sápadt, gyenge fénye beragyogott a szoba padlójára. Én elővettem messzelátómat, széthúztam és leültem az asztal alá, hogy a kicsiny ablakod gasan járó holdat. Folytatjuk. * Központi Áraházban H i ló! Halló! Halló! —< •öi kézittuuiKa, térti- és női divatcikkeket vásárolnak lei'olcsóbban. Msáni EiC&pßdf gazdagon dóra szolnak a Központi Áruházban Színházzal szemben. íelizereit Halló! Halk>! Hallói m int ik bél Benkő Sándor Ssmtfsf Jtrvthéa roet^?e; j tef|iittfpfobb SmSÄ Ifca Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egydtHI’ leraknia, Borsníinó és Angol kalap újdonságok, úri fehémeraöek mérték sze- rint készíttetnek, óriási választék divat ayatekeadSiíbea, angol bőr, és flór kaaryük, séta pálcák, harisnyák, ik>r, szivar szivarka pénz és visít tárcák, sib. az etőre haltát idény miatt Panama és nemez kalapok leszátÜtoít árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö­zöltetik). Női kézi táskák ksstyűk harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. külön osztály női Bírni«, Pongyola és jouponokból.

Next

/
Thumbnails
Contents