Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-17 / 216. szám

Szatmárnémeti. t9ti ÉSZAKKELET nnl vísit zöWettk). Ha Henrik, Pies« V&mm kalap gyárosok tecak»?«, Bet^eiiné é& An.<*oJ kalap újdonságok, úri fehérnem&ek mérték sze­készktetnefc, óriási wűasswék divat ayató&ad&k$ea, angol bűr, és riar keztytlfc, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar sri varka pénz és tárcák, stb. az dór* iraíatíi idény wíáíf PatBsma és tremez kalapok íesatüHiíöft árban. (Pana-na kalapok tisztírfea, gyorsan eszifft- Női kézi táskák kedvük bastenyák, tíbsftk, G&wernyök sapkák és mkiden divat újdonságból »agy választék. KlUöa osatáiy női Bi«s»s, Pongyola és jouponokbói. ______________________ __ 2. »Tffal ho gy az obstrukció megszüntetésének ellen­értékéül a választójogi reform konzervatív i- rányitására nézve egyező álláspontra jussa­nak. Hogy a hadseregnél keresztüiviendö vív­mányok, a magyar nyelv jogainak elismerte­tése a nemzeti szempontok alkalmazása —* melyekről Apponyi a képviselöházban, Kos-» feuth Ferenc a minap Pestvármegye közgyű­lésén oly meggyőzően és ékesszólóan szóno­koltak? — hová lesznek? hol maradnak? Azt bizonyára nem Justh Gyula fogja mon­dani, aki ama tanácskozáson részt nem vett, hanem azok az urak felelnek róla, akik részt vettek. Remiéjük is, hogy felelni fognak. Egy azonban bizonyos. Még pedig az, hogy a kormánypárti nem titkos és más­fajta titkos kezek leakarják szerelni az obste rukciót .ennek elérhetése végett pedig első sorban Justh Gyula vezérlete melletti függete lenségi és 48-as pártot akarják magára hagy­ni, arra számitván, hogy kisebb számarányá­nál fogva egymaga nem fogja bírni hónapo­kig az obstrukció további folytatását. Hogy meddig bírjuk, nem tudom, de hogyha kí­vánságaink nem teljesülnek, akkor harcolni fogunk: azt tudtán. Én bízom, hogy a Kossuth-pártban is vannak, akik harcolni fognak, akik nem azo­nosítják magukat azzal, akik a Kossuthpárt- böl eddig sem harcoltak, most pedig az obst­rukció megszüntetésére akarják rábimi Kos­suth Ferencet és Apponyit. Miért harcoltunk mi? Miért obstruál­tunk? A katonai javaslatok visszavonásáért és az általános, egyenlő, titkos választójog­ért. Ezért fogunk harcolni és obstruálni ez­után is. Az 1912. évi költségvetéssel szemben nincs obstrukció, de a katonai javaslatokkal szemben volt, van és lesz! Tessék visísfa- Vonni őket, tessék hozni tisztességes válasz­tójogi reformot: erről tárgyalhatunk, de a véderőreformot is átengedni, a választójog? reformot is agyonütni: ez ellen tiltakozunk és harcolunk! Mi nem személyi előnyökért harcoltunk, hanem a népparlamentert és az ebből kisar- jadzó boldog Magyarországért! Ezért fogunk harcolni a jövőben is! * Nem alkuszunk! A kormány szekerét toló lapok tele van­nak vészkiáltásokkal abból a kapóra jött al­kalomból, hogy az olaszok hájba kaptak a törökökkel. íme, ilyen biztos az európai bé­ke, — mondogatják ók. Mi pedig azt mondogatjuk rá, hogy bán­ja a fekete fecske. A mi sorsunk már rosszab úgy sem lehet. A háborút ugyan bolond ember aki kí­vánja. de azért ismét csak azt mondjuk, hogy minket a legkevésbé sem izgat, ha a szom­szédaink egymás markában tartják az üstö­kűket. Még akkor sem, ha európai bonyodalom fenyeget miatta. Azoknak lehet okuk szepegni, akiknek za osztrák uralom úgy, amint van, tetszik; de azok, akik Magyarország provinciává sülyesz tését állandóan a legégbekiáltóbb gazságnak hirdetik, úgy okoskodnak, hogy ha már ilyen nyomorultul ilyen leigázott helyzetben kell az ezeréves s hajdan hatalmas magyar nemzet- bek szenvednie, akkor igazán mellékes kérdés — Fiam, elhatározásod olyan erős le­gyen, mint a százados tölgy, amelyet az or­kán sem tud megingatni, ledönteni.« És ilyenkor újjászületett, átszellemült. Hisz anyjának is az volt egyedüli óhaja, hogy tegymásé legyenek. Árva volt. Nem volt sen­kije. Egy lényt ismert csak, akivel megoszt­hatná őrömét, bánatát. És épen köztük volt az a nagy távolság, amelyet szinte lehetetlen­nek látott elérni, vagy megközeliteni is. Éj­ijeleket töltött álmatlanul, hánykolódva á- gyában: töprengve célja elérhetésének mód­ján. És talált is. De ez szinte keresztül vihe- tetlenndk látszott. Tovább akart tanulni, hogy hasonlóvá, olyanná tegye magát, mint az Ilonka udvarlói, — de hiányzott hozzá az anyagi kellék. Erről le kellett mondani. Reményét, álmát széttépte a könyörtelen való. Imádottját, gazdag fiatalemberek, ma­gas állású tisztviselők rajongták körül s gaz­dag ajándékokkal halmozták el. ő, a sze­rény fizetésű kishivatalnok csak nevetséges­sé tette magát collégéi, ismerősei előtt, kik j tudták célját, ismerték mély szerelmét. Lesújtotta, elcsüggesztette törekvésének eredménytelensége. De nem ölte buját, bá­natát vigaszt nyújtó mulatozásba. Került min-, | denkit, kereste a magányt. Egyediül hivata- I Iának élt. Hatványozott szorgalommal dol­gozott. Felebb valóinak is feltűnt e nagy vál- , zás s méltányolták is igyekezetét. Kinevez- vezték egy nagyobb vidéki városba — iroda- főnöknek. Leikébe n nyomot hagyó szomorú­ságába, egy kevés fénysugár, öröm lopózott. Az uj környezet az idegen város, kezdték el­felejtetni vele bánatát. De nősülésre sohasem gondolt. Nem tehette magáévá szivének bál­ványát, azt aki megértette volna. Édes és j szomorú emlékekkel szivében élt — és talán — boldogan. Bele törődött a változhatat- lanba. * Nádudvaryék családi életében nagy for­dulat állott be .A család feje, Nádudvary Oszkár meghalt. A nagy birtok, — mivel nem volt vezetője, ha volt is ugyan, de lel­kiismeretlen s olyan, aki a maga malmára hajtotta a vizet, — dobszóra került. A nagy kényelemhez, fényűzéshez szokott család ki lett téve a legnagyobb nélkülözéseknek. A jó barátok, a gentri udvarlók elmaradtak. A rokonok egy ideig segítették a családot, de később azok is elfordultak. Ilonka valami lüzletben kapott pénztámoki állást s ebből éltek. Szerényen, összehuzódva. Egymásután teltek el az évszakok. A nél külözés, a mellőzés megviselte Ilonkát. Ar­cának rózsái kezdtek eltűnni. A vidámság helyét a kétségbeesés váltotta fel. Nem kérte előtt irigykedve nézték az udvárlók seregét, meg senki a kezét. A jóbarátnök, akik ez- most kárörvendvés és sajnálkozással vegyes érzelmeiknek adva kifejezést, beszélgettek ró­la. A jourok, estélyek alkalmával feimagasz- lalt, a város szépségének tekintett Ilonka helyét más foglalta el. .. (Folytatjuk.) Millió! Halió! Halló! siói kézimunka, férfi és női divatcikkeket vásárolunk legolcsóbban. WAm dőrajzoi&ak a Küzpoatí ÁmMzbasi Szmházzai szemben. HaRó! I Halló! ™ Halló! gazdagon iehzereii mintákból

Next

/
Thumbnails
Contents