Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-14 / 214. szám
% \ K ;j % ÍH. évfolyam. 214-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. október 14. Szombat EiAT&Ktéfu árak: Égést*« 12 K. Vidéken: 16 K Sgy «rihp ám; 4 fülét városi dijnokok fizetésrendezése. (V.) Ä hegy hosszas vajúdás után egeret szült. Valamikor reges-régen a városi közgyűlés elhatározta, hogy a városi dijnokok fizetését rendezi. Megindult a tárgyalás, sürgetés s vég;re valahára a hétfői közgyűlésen be tett letjesztve a javaslat, amelyet már ezelőtti másféléwei kellett volna tárgyalni. Ä fizetésrendezés aztán oly módon lett elhatározva, hogy a dijnokok fizetését a közgyűlés a fizetésnek 20 százalékával felemelte s a dijnokok a magasabb fizetést 1911. november 12J -tői kezdve kapják meg. Hosszas vajúdás után meg van tehát a várva-várt fizetésrendezés s igy hosszas váés fcíaáéi»vit$ai: - Északkeleti Könyvnyvnoda SsataMta^mteH Kaziocty-a. tg. Tcielg fás, kérés, könyörgés után végrevalahára a városi dijnokok is elérték azt, hogy kevésbé nyomorúságos életre vannak kárhoztatva, z Ä fizetésrendezés körül azonban indokolatlan méltánytalanság történt. E lap hasábjain már számtalanszor kife-f Jfezést adtunk azon nézetünknek., hogy a vár rosi tisztviselők fizetésrendezésének ott kellett volna megkezdődni, ahol a szükség a legégetőbb, ahol az existentialis szükségletek ki" felépítéséről van szó, mert hiszen sokkal inkább ki vannak téve az abnormális drágaság tniatt előállott megélhetési nehézségeknek a- zok, akik 80—120 krajcárból kénytelenek — 'megélni. Na de ha már a fizetésrendezés épen megfordítva ,a magasabb fizetéssel biró tisztviselőknél kezdődött és legutoljára rendeztetek azok fizetése, kik legjobban rá vannak Nyiíiíér HiwteÉÉselt* ser» 2® fillér. '•árért szorulva a néhány forintnyi fizetésemelésre,' akkor legalább is olyan méltányossággal kellett volna kezelni a dijnokok fizetésrendezését mint amilyennel kezeltetett általában a városi tis>faasélők>és a városi összes alkalmazottak fizetésének rendezése. S mit látunk? Amikor a rangosztályokba osztott tisztviselők fizetése rendeztetett, a fizetési többlet az év január 1-től visszamenőleg utaltatott ki, illetve állapittatbt meg, úgy hogy a városi tisztviselők nem a fizetésrendezés napjától kezdve kapták magasabb fizetési illetményeiket, hanem visszamenőleg január hó i-tői. Ugyanis rendeztetett a többi városi alkat mazottak, szolgák, rendőrlegények fizetése is, a dijnokok fizetése azonban már úgy rendezgetett, hogy cask a rendeletet követő hónap A nagy tiszteleti! ur tragédiája. Irta:Vödül György Zoltán. Baróthy Benedek nagytiszteletü ur ott pöfékelt nagy kényelmesen az ambituson. A tavasz már nem volt nagyon korai és jöl esett egy kicsit a szabadlevegő. Hosszan go- molygott a sötét füstfelhő a pipájából és ő fáradtan, félálombamerülve meredt a füstbe. És elgondolkozott. Aztán észrevette, hogy nem jó neki igy elgondolkozni: miért, nincs semmi célja. Csak keserűséget érzett szivében ■fi szép múlt emlékeinek a felidézésére. Tovább bóbiskol azért egykedvűen a nagytiszte ietü ur. De ma mégis mintha különösen érezte volna magát. Újra és újra szemei elé tolultak a fáradt képzetek. Már nem is harcolt ellenük ellenük. Nemsokára egészen átadta magát a- zoknak. És egyre elevenebb és elevenebb lei nagytiszteletü Baróthy Benedek uram előtt a múlt. Most valami boldog mosolygás jelent meg ajka körül. Igen, most diákkorára gon-« dől. Az öreg debreceni kollégiumra, a vén nagytemplomra. . . Hej, de szép idők is voltak azok. A nagytiszteletü uram vezére volt valamikor a kollégium nemes ifjúságának. — Egyszer aztán mozgalmas napok viradoztak Debrecenre. Megmozdult a nagy magyar város népe. És a vén kollégium ifjúsága a lelkesedés füzében égett. Nagytiszteletü uram, akkor még csak tiszteletes Baróthy Benedek: z— beszélt a néphez, a város polgárságához: tüzesen, gyújtó beszédet mondott. A tömeg vállait'a emelte. .. Hej, szép idők is voltak azok, amikor még Baróthy nagytiszteletü u-. ram seniorja volt az öreg kollégiumnak. A többi emlék már nem étt oly világosan agyában : - de ezt a jelenetet látta, látta, mintha mindennap újra és újra megismétlődött volna vele. .. A pipából mór nem szállott olyan sűrűn a füstfelhő. A nagytisz elettt uram szinte szunyókálni kezdett. Már most igazán boldog volt: a félálom nagyon édes képeket hozhatott eléje. — Ezek már szerelemről beszéltek. A nagytiszteletü uram első szerelméről. Baróthy Benedek uram most igazán boldog. Képzeletében, a félálom nyiiden varázsával átéli mégegyszer azokat a boldog időket. A mikor órák hosszat várt az utcasarkon. Eljött az este, kiszökött az öreg kollégiumból, nem törődött semmivel. Ccxk á f - Szolid UEL ingyen a*»«fy a dpö formáját Dm választék! T E l. £ ár' O & 'ML TELEFON 252.
