Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-14 / 214. szám
Szatmárnémeti. 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal Swiüfif Érniiá^: ” fepnagyobb ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyofött teeskaka. Borsat'mő és Angol kalap újdonságok, úri fehérneműdé rint keszittetnek, óriási választók divat nyafckendőkoea, angol bőr, és itor kezt/iik, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar srivarxa pénz cs visít tárcák, sib. az előre bab.Ői idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák feeztyíik harisnyák, fűzök, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Bkws, Pongyola és jouponokből. «üsrat árw’iá'sa Ozááüi» E Telelőn 229. merték széni.,; első napjától kezdve kapják a magasabb fizetést. Keressük, de nem tudjuk megtalálni ez eltérő intézkedés indokát. Miért kellett másképen intézkedni ottan, ahol arra a nyomorúságos pár forintra legnagyobb szükség van? Ez az eltérő határozat indokolatlan és: igazságtalan. Kismarjai epizód. (V.) Kismarja biharmegyei község, mint ismeretes, szobrot emelt egykori fejedelmének Bocskay Istvánnak. A leleplezés október 1-én, -történt meg s ma már áll a szobor s hirdeti a Bocskay erényeit s szimbolizálja a hálás utókort. ' A szobor maga kisméretű. A leleplezés sem volt országos jellegű, de ez semmit sem von le Bocskay érdeméből s nem lesz kisebb a kismarjaiakat megillető elismerés, mert hiszen a lényeg az a kegyelet, amellyel a sze gény, egyszerű magyar nép még három század után is viseltetik nagy fejedelme iránt. Kár, hogy a függetlenségi és 48-as párt részt nem vett ezen az ünnepélyen, mert fül- tanui lettek volna annak, hogy miként hami-. sitják meg a történelmet még a Bocskay szo-i bor leleplezésénél is. Mint tudósítónk jelenti, ugyanis a kismarjai Bocskay-szobor leleplezésén dr. Vára-; kg Zsigmond, a kerület jelenlegi munkapárti képviselője mondott ünnepi beszédet, magasz talta Bocskayt, aki Bécsben békét kötött a né mette], amiből arra következtetett, hogy nekünk is békét kell kötni a némettel és igyekez nünk kell nijnél szorosabbra fűzni az osztrákkal az összekötő kapcsot stb. Némán hallgattak a beszédet a magyarok és hogy milyen, hatást gyakorolt rájuk, mulatja, hogy eífelej- ! tették a munkapárti szónokot — megéljenezni. Az ebéden hasonlóképen folytatódott a történeti igazságok kificamítása, mikor váratlanul szólásra emelkedett Herczeg János debreceni ref. tanító, aki 50 év előtt Kismarján ta nifcotta a magyar történelmet, mint ifjú ta--, nitó és alaposan kioktatta a munkapárti társa nágot arra, mi a történelmi igazság. Elmondta, hogy szegte meg a német a bécsi békét és hogy kényszerjtette Bethlen Gábort, hogy i újra fegyvert fogjon és mikor a magyar fegy-i verek ismét porig alázták, megkötötte a ni- kolsburgi békét, de azt sem tartotta meg, úgy j hogy I. Rákóczynak újra fegyvert kellett fogni a politika és vallásszabadság védelmére és; mikor újra győztek a magyar fegyverek, költötték meg a lenzi békét. De a német azt sem tartotta mai és következetésen tört megrontásunkra. Ismét fegyvert kellett fogni Thököly Imrének, utánna II. Rákóczi Ferencnek és végül 1848-ban a kivívott és királyi szentesi- tétést nyert alkotmányunk védelmére Kossuth Lajosnak. Tessék megcáfolni ezeket a történeti igaz Ságokat — mondta az aggastyán — és azután merjenek itt osztrák politikát hirdetni! Mintha lidércnyomás alól szabadultak volna fel a kismarjai magyarok oly viharosan éltették a magyarruhás, igazmondó öreg' .tanítót. A munkapárti kirendeltség tagjai, a bihari Tiszahuszárok összenéztek, majd ősz- szesugtak, de nem merészkedtek szembeszál- laiii az öreg tanítóval, hanem gyorsan elpárologtak. így győzedelmeskedett mégis az i- gazság a munkapárti hamisság felett Kismarján. Mint jellemző 'dolgot említjük még meg, hogy az ünnepség megkezdése előtt a kirendelt csendőrség parancsnoka a főszolgabíró előtt az ünneplő közönség íülehallatára jelenítette, hogy »rendzavarás nincs, az ünnepély lefolyására a kellő intézkedések megtörtén-, tek.« Utólag kiderült, hogy a nagyszámú — csend őrség kirendelésére azért volt szükség, mert a szomszédos függetlenségi községek népe a munkapárti szónokot megfenyegette. Úgy látszik, hogy még Biharban is vannak romlatlan magyarok, akiket nem szédített meg a borgőz és bankó, mert még ma is: haragusznak a múlt évű választás miatt. így csinál a munkapárt Bocskay szobra meiett is osztrák politikát, így mételyezi meg a romlatlan magyar népet s így hamisítja meg pártérdekből a történelmi igazságot. Hogy nem fél a munkapárt, hogy az a hatalmas szobar felemeli erős karját s agyon üti azt a pártot, amely nem átalja az ő becsületes személyét olyannak feltüntetni, aki kereste az osztrákokkal a szoros összeköttetést. Waiédi Chswr i? amerikai cípőfe párja 14 korona Qeáhtáp 9HHHaHKSSM Aztán ment, ment előre az éjszakában, iámig elérte azt a házat, azt az ablakot ........ Nag ytiszteletü Baróthy uram szerelmes természetű volt ifjú korában. De szépen maga leié tudta képzelni az ő első szerelmének ré- Igi, kedves alakját. És megfürdött a boldog; lenrlékezés hullámaiban. Szinte felfrissülve, ifjú tűzzel a szivében álmodozott tovább. Valami köszönő, durva hang zavarta fel szendergéséből a nagytiszteletü Urat. Ba- róthy Benedek uram felrezzent és harangozó-) (át találta maga előtt, aki éppen valami hosz- bzu beszédre köszörülte a torkát és lassan, kényelmesen gyömöszölte a pipáját A naigytiszteletű ur dűhö6 volt, hogy szédelgéséből felzavarták. Azért szinte keményen szólt rá a haran- jgwzóra: — Elmehet János, úgyis tudom mit akar mondani. Ölökké csak az az egy nóta. Majd nézzen be holnap kora reggel. Nincs ma étkezésem, sem kedvem meghallgatni a baját. János egy szót sem szólt, hanem mintha mi sem történt volna, úgy, vagy mit sem akart volna mondani; — szép csendesen eltávozott nagy hümmögések között. Mégis csak borzasztó, — hogy nem akarja meghallgatni a szegény embert — gondolta ma gában. De nem szólt semmit, sőt a hümmögé sek előtt még jó éjszakát is kívánt aj nagytiszteletü urnák. Nagytiszteletü Banóthy Benedek urmost már egésszen magára maradt. önkéntelenül fűződtek tovább gondola- taképei: most már nem hosszú, kellemes ser- ba, hanem kuszán és zfliltan. Elgondolta, hogy: hogy került ő ebbe gz istenháta mö gött fekvő kis faluba. Pedig mennyit bízott, mennyit reménkedett! Itt még prédikációkat sem érdemes csinálni! Úgy sem érti meg senki. Senki, senki... legalább igy gondolta most a nagytiszteletü ur. — Bizony én alaposan elparlagiasodtam. Eltemettem örökre magam ebbe a kis falubja, ebbe a csendes temetőbe. Pedig mi lehettem l volna. Most már vége mindennek .csak a múlt édes emlékei gyötörnek, csak azok sajognak kimondhatatlanul keblemben. Eszembe jut gz én nagy nyomorúságom. Pedig mi i lehettem volna, pedig én vihettem volna valamire. Idejöttem és itt maradtam. Még az ő két szép szemét is elfelejtettem, — gondolta a nagytiszteletü ur és két forró fcőny- csepp gördült ki szeméből...
