Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-13 / 163. szám

Szatmárnémeti, 1911

ÉSZAKKELET

8 .oldal

Nem akarta elvenni.

Az öreg botjával végig húzott rajta. A ló ficánkolt, elég volt arra vigyázni, hogy le ne essen.

— Vedd el mondom. Tudod-e, hogy jobb szeretem azt a kislányt mint az életemet, de ebben a momában agyonütném ha tudnám, hogy tőled nem pénzt, de csak egy jó szót, vagy egy tekintetet is elfogadna, Mert te dög vagy, és most mehetsz. Félre.

A négy kutya félre ált, s q ló pedig azonnal elvágtatott, vive magával, a nagy, erős embert, akit egy 70 esztendős öreg porig alázott.

Hej, ha tudta volna akkor Vér György, a későbbi makói senatur, hogy a kislány megütése volt az a csepp, amitől megtelt, és és kicsordult az ő pohara, de visszament volna bocsánatot kérni attól a kislánytól, engedeknet koldulni attól az öregtől.

De ő dühtől forrva, el vágtatott buckákra fel, buckákról le, amint ő mondta, de talántalán maga se hitte — a becsületes jövő felé.

$>

És beköszöntött a áday-korszak, amikor régen történt, rég elfeledett, talán megbocsátott bűnöket is kiástak a feledés sírjából.

Laucsik Máté Tóth Mór ügyészszel bes- szélget.

— Maga is hallott valamit Vér György ről, a dúsgazdag ftnakói senátorról?

— Én — felelt Tóth — csak rosszat hal láttam, de semmi olyan adatot azonban nem tudok amit magának elmernék mondani. Mert magának félek valamit olyat mondani, amit csak hallottam, mert hátra rosszul halottam vagy aki nekem mond'ta hallottta rosszul szóval csak maradjunk annál, hogy maga gyűjtsön nekünk adatot, ne mi magának.

Laucsik mosolygott.

Jól van Mór barátom, helyesen van. Hiszen adunk mi a társaimmal maguknak adatot csak várjanak. Hanem mást mondok most. Egy esetet, Klemm Justin sütötte ki, Tiszta, de egy szem még hiányzik. A halasi határban egy nagyon jó módúnak hitt embert 1859. okt. 4-én éjjel kiraboltak, de meg is öltek. Eddigi adataink szerint hat ember vett részt a rablásban. Mind a hat kormozott volt. A gazda családját bezárták a mindig használt szobába, az ajtónál egy ember vigyázott a

; négy tagból álló családfa, öt ember bevitte j I a gazdát a tiszta szobába és kértek, akarom j mondani követelték a pénzét. Tut ja már i hogy szokták a pénzt követelni, mert bolond j az ember, hogy egy szóra nem ad'ja oda, l hanem megköveteli, hogy ha nem is az éle- i tét, de egészségét áldozatul dobja. De előadta a pénzt. Lehetett 1—2000 pengő forint. Persze kevés volt. Sokkal többet gon- i dölftaik. Folytatták tehát a pénz kérést. De hogy adjon a nyomorult, ha nincs. Végre j az egyik, akit az asszony, ha ugyan az ijedt asszony leírásának hinni lehet, magas, erőtel-! jes embernek ir le, lelőtte az amúgy is holtra i kinzott embert, aztán elmentek. Mind a hat' ember itt van. Abban a házban mind arra j a helyre tudom állítani, ahol akkor voltak, j de ezek közül egyik sem lőhette meg úgy j az elhaltját, amint (ezt ez akkor felvett jegyző- j könyvben leirt lőcsatorna mutatja. És mind' | a hat tagja és hogy ő lőtte le, s a hat ember j közül egyik sem mondja a másikra sem. Hált mit csináljak?

— Maga kérdi? Mintha nem tudnám, hogl^fínaga most a hetedik embert keresi.

Laucsik elnevette magát.

— Igaza van. Akár tanúja lehet, hogy megtalálom-e. Akarja?

— Miért nem.

És Tóth Mór bement abba a kis szobába, ahol pár hét múlva, nemes Nagy Pál, a Csillagbörtön Izsója gyúrta kenyérbélből a szobrocskáitj

&

Az öreg Tőrös Mikó János lépett a vizs- gálóbiró szobájába.

— Öreg Jánosom! — szólt Laucsik — megmondtam magának, hogy én nem tartom magát nagy bűnösnek, ellenkezőleg egy orgazda sincs, akinek oly kevés terhelné a lelkiismeretét. Igazán kevés. Mert amit tett, talán az élete veszélyeztetése nélkül meg sem tagadhatta volna.

— Tetszik látni.

— Jó, jó, de ez nem elég. Maga tudja azt, hogy az a bunda, amelyik 1859-ban ott a halasi határban működött, nem hat, hanem hét tagból állott.

— Hétből?

— Nem szeretem János, hogy tetteti magáit öreg ember léttére, akkor inkább hallgasson, nehogy rosszabbat gondoljak magáról.

Az öreg János lehajtotta a fejét.

— Tehát hét volt. Maga megnevezte ezt a hatot, igaz, hogy csak azután, amikor azok maguk is beismerték. Ezek bemondták azt, hogy maga ismerte mindhyújukat. Nevezze meg a hetediket, a leggonoszabbat.

— Nem tehetem, uram ...

— Értem. Pedig a lánya három nap óta itt sirdógál a kapu előtt, magát szeretné látni, magával beszélni, vele van egy két éves fiú is, aki mikor látja az anyját sirni, mindig vele sir, pedig az a 21 éves asszony sokat sir Látom rosszul van egy kicsit, üljön le.

Az öreg beleroskadt a székbe.

Oh, Istenem, nem tehetem, megígértem.

— Az a kis fiú, csinos kis gyerek, hallottam, amikor mondta az anyjának: a nappapa, a nappapa nincs itt? Talán maga is szeretné őket látni?

Az öreg nyögött, de nem felelt.

— Na, nem szeretné látni?

Az öreg lerogyotU

— Én eitern akarnám? a két unokámat? 'Oh csak nekik élek, Isten, Isten!... Nem szí óh átok.

Ki mondja, hogy szóljon. Én megengedtem, hogy beszéljen velük, a nagy meg a kis unokával. Már jönnek is.

Belépett a síró asszony, mellette döcögött a kis fiú. Az asszony remegve állt meg, nem mert mozdulni, de a kis fiú odaszaladt a térdelő öreghez, a nyakát átölelte, csókolta, kacagott, az öreg pedig reszkető kezével tartotta a kicsit, s nézett könybe borult szemmel a nagyra.

— Öreg János! Ez az asszony mondta nekem, hogy maga tudja a hetediknek a nevét, de maga is mondta már, ő nem tudja az illető nevét, csak a leírását. Most már úgy is mindegy. Tudja, tehát, mondja meg. Az az ember az, aki megütötte a nagy uno- unokáját.

— Engem, engem ütött meg... Sirdó- gált Anna, mondja meg apám, mondja meg s menjünk haza. Az öreg körül nézett. A (többi, a kevésbbé bűnös bent van és az maradjon ki, amiatt szenvedjenek ők? Nem, nem. Magához ölelte a kis fiút, felnézett Laucsikra s azt mondta:

A neve Vér György !

Hogyan került hurokra Vér György, azt már valahol elmondtam.

Hő mé Minik!

Minden hölgynek és leány leánynak nélkülözhetetlen a HERTA egészségügyi havi-kötő 6 drb. mosható betétei, ami még eddig nem /. .-. létezet kellemes és könnyű viselést nyújt. .-.

Nagy választék mindenféle kötszerekben és betegápolási cikkekben u. m. Haskötőkben, gumi harisnyákban, egyenestartókban, sérvkötőkben,irigátorokban, va2a- inint mindenféle n5i óvszerekben.

Vidéki megrendeléseket szigorú titoktartás mellett pontosan eszközöl.

Szatmár, Deák-tér 2. sz. (Városháza mellett.)

Hercz Sándor