Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-13 / 163. szám

Szatmárnémeti, 1911 ÉSZAKKELET 9. oldal. Mit tegyünk, hogy a nagy szárazság miatt beálló takarmány hiányt kikerüljük. Hazánk nagy részében egy hónap óta nem esett az eső és a nagy hőség miatt úgy a szántóföldi, vala­mint a kerti vetemények igen sokat szenvedtek, sőt egy részük tönkre is ment. Különösen a csalamádésok, herések és herefüvesek, nemkülönben a rétek és lege- ők siralmas képet mutatnak, az utolsó hét forróságá­tól nagyrészt kisültek annyira, hogy sok helyen már most érzik a zöldtakarinány hiányát. Hogy állattenyész­tésünk e miatt minél kevesebbet szenvedjen, szükséges, hogy gazdáink már most elkövessenek mindent a ta­karmányhiány leküzdésére, ha lehet, annak elhárítására. Ezen célból első és legfontosabb kötelességük az le­gyen, hogy a zöldtakarmányt termő területeket szapo­rítsák, hogy a zöldtakarmányozást ősszel minél későbbre kitolják, hogy szénakészletükkel amennyire csak lehet, takarékoskodjanak s végül gondoskodjanak már most arról is, hogy tavasszal a zöldtakarmányozást mielőbb megkezdhessék. Azon zöldtakarmánynövények sikerülte, amelyeket kisegitésképen a felszántott tarlókba ezután elvetünk, attól függ, hogy milyen lesz ezután az időjárás. Remél­jük, hogy kedvezőre változik (mert ha nem, akkor ín­ségnek nézünk elébe) s akkor először is azokat a ta­karmánynövényeket kell elvetnünk, amelyek ősz végéig teljesen kifejlődnek, amelyeket zölden azonnal, vagy szénává szárítva, esetleg erjesztett takarmánynak készít­ve, télen át felhasználhatunk, majd hozzáfogunk ama zöldtakarmánynövények vetéséhez is, amelyek kora ta­vasszal kaszálhatok és feletethetők. A még ősszel feletethető és ezután elvethető ta­karmánynövények közül elsősorban is felemlítem a fe­hér mustárt, azután a mohart és a kölest. A fehér mustár ez évben különösen jó szolgála­tot fog tenni, mivel gyorsabban fejlődik, mint a mel­lette felemlített két társa és mert rövid tenyészidejénél fogva később szeptember elejéig is elvethető. Meg kell azonban azt jegyeznem, hogy a fehér mustár a talaj nedvességével szemben igényes, miért is először vár­juk be a kiadós esőt és csak azután vessük el a jól felporhanyitott tarlóba, 10—12 kg. vetőmagot számítva kát. holdankint. Ha nagyobb területet szánunk a fehér mustárnak és a talaj állapota megengedi, akkor több részletben egy-egy heti időközben vessük el, hogy hosszabb időn keresztül legyen vágható mustárunk. Ugyanis a fehér mustár a kikeléstől számítva 5—6 hét után virágozni kezd, amikor azt okvetlen le kell kaszál­ni, mert ha későbbre hagyjuk, akkor elöregszik, illetve sok mustárolajat fog tartalmazni, ami tekintettel az állatokra, semmi esetre sem kívánatos. Szénának szárí­tani nem érdemes, mert levelei leperegnek, erjesztett takarmányt készíteni belőle pedig nem tanácsos mus­tárolajtartalmánál fogva. Zölden fejőstehenekkel, ökrök­kel feletethető. A mohart és annak nagy becsét általánosan is­merjük. Különösen a szárazabb helyekre vetik. Vetése körül sokszor helytelenül járnak el, mert vagy nem elég mélyen szántják fel a tarlót vagy pedig kevés vetőmagmennyiséget használnak. Első esetben a mohar- vetés alacsony, utóbbinál ritka marad. Hogy ezt kike­rülhessük, szükséges lesz a talajt legalább is 10—15 cm. mélyen felszántani, a vetőmaggal pedig ne taka­Az „ÉSZAKKELET“ egyetlen független politikai napilap e vármegyében. ré koskodjunk, mert annak egy része úgy sem kel ki. Kát. holdankint 45—50 kg. lesz a megfelelő vetőmag­mennyiség. Hogy a mohart szénaként fogjuk-e feletet­ni vagy nem, az a helyi viszonyoktól, de első sorban az időjárástól függ. Ha a mohar kaszálásakor a széna- készitéshez alkalmas időjárás mutatkozik, akkor feltét­lenül azt készítünk belőle, ellenkező esetben akár csak mint a csalamádét, bezsombolyázzuk. A köles ugyancsak egy igen értékes kisegítő zöld- íakarmány. Termesztése hasonlít a moharéhoz, azzal a különbséggel, hogy itt a fajtaváltozatot is a talaj mi­nősége szerint helyesen kell megválasztanunk, jóminő- ségü és jó erőben levő humozus talajba a fehér kölest vessük, amelyik, feltéve, hogy esőt kap, a legnagyobb tömeget adja. Silányabb talajra az igénytelenebb és gyorsabb fejiődésü vérkölest, vagy a szürke kölest vá­lasztjuk. A fehér kölesből 50 liter, a vér- és szürke kölesből 40 liter vetőmag számítandó kát. holdankint. Ama zöldtakarmanyok csoportjából, amelyekkel a korai zöidtakarmányozást biztosíthatjuk, felemlíthetem a takarmányrozsot, a biborherét és az őszi takarmány- keverékeket. Utóbbiak közül a legáitaiánosabban hasz­náltak: az őszi borsó; az őszi bükköny és a szöszös bükkönynek rozszsal vagy őszi árpávali keveréke, to­vábbá az u. n. keszthelyi keverék (50 kg. rozs és 10 kg. repce keveréke kát. holdankint) és a rozsos bibor- here. Ezen koratavaszi zöldtakarmányok augusztus kö­zepe és szeptember közepe közötti időben vetendők el, egynémelyikök, ha korán vetjük és az időjárás ked­vező, még ősszel, a fagyos idők beállta előtt is ka­szálhatok. Termesztésűk annyira általános, hogy azok­ról irni fölösleges. L. Ö. * i * i Tőkekamat adó után útadó ki nem vethető. A pénzintézeteknél elhelyezett tőkék után az 1883. évi VII. t.-c. 2. §-a alapján kivetett tőkekamat- és já­radékadó után útadó ki nem vethető. (Közigazgatási bíróság 1911. március 8. 5369—1910. K. szám). A m. kir közigazgatási bíróság következőleg ítélt: A pa­nasznak helyt ad és elrendeli, hogy a panaszos pénz­intézet terhére a nála elhelyezett tőkékből folyó jöve­delmekből fizetett tőkekamat és járadékadó után 1895—1909. évekre kirótt útadó egészben töröltessék. | Az útadó fenforgó kérdésére nézve a rendelkező rész- j ben foglaltak a következőkben lelik indokukat. A i pénzintézeteknél elhelyezeti tökékből folyó jövedelmek megadóztatásáról szóló 1883. VII. t.-c. 2. §-a szerint az eme tőkékből folyó jövedelmektől fizetett tőkekamat és járadék adó után sem általános jövedelmi pótadó, sem törvényhatósági vagy községi pótlék nem vethető ! ki. Az eme különleges törvénybe foglalt általános és kivételt nem ismerő mentesítés éppen a törvény külön­leges voltánál fogva kiterjed mindazokra a törvény ha­tósági és községi pótlékokra, amelyek eme törvény hatályának tartamáig bármely jogforrás alapján, egyébként a tőkekamat és járadékadó után kiróhatok, tehát kiterjed a közutakról szóló 1890. I. t.-c. alapján kiróható és annak 23. §-ában kifejezetten törvényha­tósági pótadónak minősített útadóra is. A száj és körömfájás Szatmáron megszűnt. A szatmári rendőrkapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a száj- és körömfájás Szatmár-Némeíi szab. kir. város­ban megszűnt s igy e város a zár alól feloldatott.

Next

/
Thumbnails
Contents