Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)

1911-07-16 / 140. szám

III. évfolyam. 140-ík «zárn. Szatmárnémeti, 1911. in Hús Vasárnap. FÜGGETLEN- POLITIKA! NAPILAP. «ooiwiiecMfiwileeoxaOTttflKWiBW-**--;, ancmaast nMcunaoKMi. . itorsk-t «u'nör.-39?:si' ■>- r.,:7jr*eJ ::m mjK»^iWSW<»!BS«W*ÍMB».'i Előfizetési, árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: . Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti üőngvatjomea Szatmár-Németi Nyiltiér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. reieín-száin; 284. . Hirdetések a legjutácyosabb árért közöltéinek mi'ÉiMlhiJiü'iücicü^aa*ore.tr.v>*r :,iintsrawv»v»^aíiMl»ívawsi=*»itía*r'«*B»t»ifcJHa»'a»*>najii'j}n«jm«»Maw>»tiv>n, ■ ». Jirji.T;;or«srfíA«:r í~jb i ,i* ■Mfax+ni. j&otArt«jBi»iUAvűHSa» iurmmanM'tfnM’nrr »lii?.>-.~*M&<A'*xvzit\*irn>i£'.: -r.»;.-,: s.t.• aAMtfcVB«? :!-tr.-xtu.ix ntr*an »Élénk helyeslés jobb felől«. Nagy zaj a szélső baloldalon!! Ezek a stereotyp szavak képezik azt a bizonyos vörös fonalat, amely áthúzódik az országgyűlési tudósításokon. Valamikor a régi klasszikus tragédiák virágkorában ilyen lehetett a kar szerepe, amint a deklamáló szí­nész szavaiba bele-be!ezengett. Egymással szemben álló hatalmak ro­kon vagy ellenséges érzésének kifejező­je volt az. Látszólag olyan jelentéktelenek ezek a zárójeles megjegyzések a Ház naplójában s az országgyűlés tudósításokban. Pedig igen fontosok. Ezek azok a parlamenti kottaje­lek, amelyek a különböző magasságú han­goknak szint, lágyságot, vagy erőt kölcsö­nöznek. Ezek azok a visszhangok, a melye­ket, kivált egy-egy kijelentés. A pártvélemény szólal bennük s ez a pártvélemény itt, kívül az életben átadja mint a ragalmas golyók az ütést —hang­ját a kebelbelieknek s így lesz belőle köz­vélemény. P "•> Solymossy Ödön a katonai javas­latok előadásának dicstelen szerepét kapta pártjálól. Ha olyan szónoki zseni lenne mint Demoszthenes és olyan szofista, hogy a csillagos égről is betudná bizonyítani, hogy az marsalibot, még akkor sem tudta volna az izét. saváit-borsát megkedvelteim a kato­nai javaslatok alakjában a Ház asztalára ta­táit forró kásának. Só- ! A meghajlás, az el keiként őrizünk. A honvédek,t nomiép; deink meghaltak, rt mai u. nv"TRíttVMsééj^' szétíépte a szeretetünk, i agaszkoo<|Qnk_.|z<l?/ Iáit és ezzel együtt a nemzétilobogóFTab- riczius vezetése mellett. Most még ruhájából is kiforgatják. Ám adjon neki a császár száz Drid- nutot, adjon tjzezer Krupp-ágyut és nevezze Rákóczy-hadseregnek, van-e itt értelmes lé­lek, aki hinni], remélni tudná, hogy ez a sereg a mienk lesz, ha szükség iesz rá? Hisz fújják neki is a Gotterhaitéí? Azt a nótát, a melynek hangjai melleit eíhantoiiák jogain­kat, szabadságunkat. Szövetségeseink. Nagyhatalmi adásunk. Határaink védelme«. Ugyan kérem, báró ur, méitózíassék meg kérdezni Vilmos császárt vagy az olasz királyt — ezek tudtommal a »szövetségeseink« hogy velünk, a ma­gyar állammal van-é szövetségben? Hiszen maga a jövendő Hadúr még emlitést se tett a magyar tengerészekről a »Viribus unitis« vizrebocsátásánál elfelejtették a magyar lo­bogót is felhúzni. Talán a porosz Imperá- tornak jobb szeme van s észre tudja ven­ni — tengeri látcsővel - ami) nemzeti ön­állóságunkat? ... Frázisok, hamis, atkozott frázisok! Ez az egész védbeszéd a gyilkos javaslat mel­lett. És mit csinál a nemzeti párt? Helyesel. Élénken helyesel. Mikor meg kellene borzad­nia a ráváró hóhérszereptől, mikor hamut nem tagadható császári ukáz előtt való kény­telen kelleden meghódolás, a javaslatokban rejtőző szí tálán veszedelem, ál, hamis és kétséges »vívmány« tűnt ki beszéde folya­mán. Lovagias embernek kelllennie, mert őszintén bevallotta, hogy nagy teher zudul ezekben a javaslatokban a nemzet nyakára. Ezeket a kellemetlen ellenérveket igyekezett megfojtani aztán ami hadseregünk, a »béke fenntartás«, a többi nagyhatalmakhoz és szö­vetséges társainkhoz méltó fegyveres erő, be­teg, bágyadt és agyonvert frázisaivá. Nincs abban a beszédben semmi, ami — még ha azt a lehetetlenséget képzeljük is el, hogy ott ülünk a Khuen háta mö­gött — egy kis melegséget öntene keserű haragtól ed töltött, komoly aggodalmaktól szorongatott szivünkbe. Pusztulás, nyomorúság az, ami reánk ásit e javaslatokból. A »mi hadseregünk« olyan halói! «frázis, hogy még Solymossy báró is érezte rajta a kriptaszagot. Hazug, átkos frázis ez! A mi hadseregünk ott fek­szik a kápolnai temetőben, a branyisz- kói völgyben, vagy a budai temetőben és szerte a hazában, ahol az ekevas ha mélyre szalad, csontokat vet ki. Meghalt ami had­seregünk Világosnál. A halott nevét ne bi­torolják. A szemíedőt fátyolnak használni undo­rító. Mit beszél amF hadseregünkről? Hi­szen még a honvédség is bitorolja már azt a nevet amit mi szivünk legszentebb emlé­a | | fl »I nyakkendő vásár a KARDOS-féEe legújabb diaboló csokor és magánkötő drb. 50 fill. llISlIflI 1 nJi/afmrlIírQrho 1000 drb. nehéz selyem magánkötő alkalmi vétel drb. í kor. EBeESESEe 1 ■ U* v dlL1Q\ diöd 5Q0 <jrb ocassio „ „ előbb 5., most 3 kor. 1,11,1,111 KAZINCZY-ÜTCA 4. SZÁM csak e hó végéig. m JjL ¥ «ÉT~ ' VW w F Kristály gozmoso gyár jPBT legszebben mos, vasal és tisztit. “Hü® Gyártelep: Szatmár-Németi Köicsey-utca 8. szám. — Főüzlet: Kazinczy-utca íl. szám írta: SZIKLA.

Next

/
Thumbnails
Contents