Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)

1911-06-03 / 106. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. ül? Somlyay próba-terme! W MODERN RUHAFESTÉS ■ ■ Á S «ft n AI LEGSZEBB R U H AT IS Z TI T A 8 BÁRMILY DIVATSZINRE. É ^11 VEGYILEG SZÁRAZ UTÓN J Üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kaztnczy-utca 17, Atilla-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva !886-ban. Nemzetünk természete az, mely eleve kizárja a gyors fejlődést, a kulturális előhaiadás meggyorsítását. A mi nem­zetünkből hiányzik a vállalkozási szel­lem, nem ismeri a nagy kaliberű dúl-. gokban rejlő hatalmas teremtő erőt,! nem mer semmi vállalkozásba fogni, j mert erejét kicsinynek hiszi, de biztos jövedelmet, az aránytalanul nagy, de j valamelyes kockázattal járó nyerzség-! né!. Annyira beleélte magát ma már nemzelünk az ő kicsinyes viszonyaiba, j hogy szinte kételkedik annak lehető-; ségében, hogy tőle nagyszabású vala-j mit is kérhetnének. Eklatáns példa; erre egy szegedi tarhonya kereskedő esete. Egy londoni kiviteli cég kér­dést intézett egyik tarhona kereskedő­höz, hogy mennyiért volna hajlandó neki, kiviteli célokra, évenként 50.000 métermázsa tarhonyát szállítani. A mi jó szegedi kereskedőnk annyira lehe­tetlennek találta a kérdést, hogy még csak válaszra sem érdemesítette a londoni világcég kérdezősködő levelét. Miután azonban a londoni kereskedő még egy párszor megismételte a kér­dését, végre a mi szegedi kereske­dőnk is megemberelte magát s vála­szolt. Válaszolt pedig olyképpen, hogy elsősorban a londoni kereskedőt jól összeszidta, hogy tartson mást bo­londnak s nem őt, mert annyi tarho­nyája talán még az Úristennek sin­csen, nemhogy ő neki. A londoni kereskedő ekkor egy szerb céghez fordult s azóta a tarho­nyát Belgrádból szállítják Angliának, a mi kereskedőnk élhetetlensége kö­vetkeztében. Még nagyon sok hasonló példát hozhatnánk fel a mi cikkünk magya­rázataképpen, de ezek valamennyije annyira közismert, hogy szinte feles­leges munkát végeznénk annak újbóli feltalálásával. Mindenki tudja ezt és senkinek sem jut eszébe ezen lehetet­len és káros viszonyokon segíteni, azokat orvosolni. Pedig már Stuárt Mill a neves közgazdász is megmondotta, hogy a mely országnak nincsen kivitele, tehát a melyik nemzet abból él, amit saját maga otthon produkál, a mely a be­vitelét nem tudja kivitelével arányba hozni, az előbb-utóbb elszegényedik, tőkéje mindig csak kivándorolván s a pusztitó tönköt el nem kerülheti. A mi gazdasági mérlegünk pedig már évtizedek óta passzív, vagyis a kevitel jóval felülmúlja a kivitelt. S igy nem csodálhatjuk, ha a régi Eu­rópa éléskamarája hova-tovább kiürüli titkaiba beavassa és kerülő utakon iparko­dott ezért megtudni a módját, hogy apja mi­képp gazdagodott meg. Sok vagyont szerzett össze, de minden kevés volt. Még merészebb vállalatokba fo­gott, melyek nem sikerültek és mindene oda­veszett. Ekkor nem maradt más választása, mint a halál. Önkezével vetett véget életének. A harmadik fiúnak is olyan birtokot adott az apa., mint a két elsőnek és ennek is ezt mondta: »Élj, úgy, mint én, akkor boldog leszel.« A fiú örvendve az ajándéknak, elhagyta az apai házat. Két fivére sorsára gondolva, sokáig töprengett az apai szavak jelentő­ségén. •— A legidősebb bátyám azt hitte, hogy úgy élni, mint az apánk, annyit fisz, hogy csak az örömöknek kell élni és ennek foly­tán mindent elveszített, amije volt. A máso­dik fiú abban a hitben, hogy az apa szavai azt jelentik, hegy az ő példáját kell követni, elpusztult. Mit jelentenek tuládonképp az apa szavai: »Élj, mint én!* És emlékezetébe idézett mindent, amit az apja életéből tudott. És negértette, hogy apja táplálta, nevelte és sok jót tett vele és azt mondta: — Élj, mint én és boldof leszel! Tudta, hogy apja többi laival ugyanazt tete és felismerte, hogy épei ez az, amit tanulhat. Minden, amit az apjáról tudott, abban összpontosult, hogy vele és '.estvéreivel jót tett. És most megértette, mt jelentenek e szavak: »Élj, mint én.« Úgy élti, mint az apa, azt jelenti, hogy tégy az mbereknek mindig jót. Mikor ezt elmondta apjának.ez igy szót hozzá: — Most ismét együtt maradnk és bol­dogok leszünk. Menj összes gyenekeimhez és beszéld el, mit tesz az. »ugtélni, mint én« és tényleg boldogok lesznek, ha az én példámat követik. A harmadik fiú el is ment és elbeszélte testvéreinek és azóta örül minden gyermek, aki megkapta a maga részét, nem azért, mert oly sokat kapott, hanem, hogy úgy élhet, mint apja és boldog lehet. Az apja, — az Isten, a fiuk —- az em­berek, a szerencse — a mi életünk. Az em­berek azt hiszik, hogy egyedül, Isten nélkül is élhetnek. Ha azonban a haláluk órája kö­zeledik, nem tudják megérteni, minek kap­ták az életet, mely a halál szenvedéseivel, végződött. Ezek az emberek istent káromolva hal­nak meg. Ezek — az első fiuk. Mások abban látják életcéljukat, hogy minden erejüket arra forditják, hogy uj, jobb életet szerezzenek maguknak, miközben ezt teszik, elveszitík Istent és eltávolodnak tőle. A harmadik fajta végül igy szól: Min­den, amit Istenről tudunk, az, hogy az em­Saját érdekében :: keresse fel :: Kazinczy-ntca 7. sz. (rom. kath. főgimn. szemben), ahoi a legújabb divat szént mérték után készülnek férfi, női és Schwartz Mór cipész műhelyét

Next

/
Thumbnails
Contents